A tárcák rutinosan mellébeszélnek
Esetenként tárgyszerű és informatív, néha cinikus, máskor kioktató, de kivételesen szellemes is lehet, míg sokszor semmitmondó és közhelyes – nagyjából így tipizálhatók a minisztereknek az országgyűlési képviselők kérdéseire adott válaszai. De nincs ebben semmi meglepő, mert főként az ellenzék próbálkozik sarokba szorítani a mindenkori kabinet tagjait – eddig a beadványok 95 százaléka a parlamenti kisebbség soraiból érkezett –, akik rendre igyekeznek kitérni a kínos felvetések elől. Más kérdés, hogy az apparátusok a helyesírásra azért jobban ügyelhetnének.
A képviselői tevékenységnek erről a szeletéről túl sokan nem tudhatnak, mert az írásban benyújtott kérdések döntő többségét a címzettek ugyancsak írásban válaszolják meg, így abból csak kivételesen lesz sajtóhír. A műfaj a politikusok körében mégis roppant népszerű: 1994-től 2010-ig több mint húszezer érdeklődő beadvány érkezett. Ezzel a lehetőséggel a 2002 és 2006 közötti ciklusban éltek a leggyakrabban, mert az öszszes kérdés több mint fele akkor született; minden naptári napra több mint nyolc jutott belőle.
Amásodik Gyurcsány-,majd a Bajnai-kormány minisztereit már kevesebb alkalommal zaklatták, mert a képviselők „csupán” hatezer alkalommal vonták kérdőre a tárcavezetőket.
Az idén áprilisban megválasztott honatyák aktivitása is fi gyelemre méltó. A 2002-ben ellenzékbe szorult Fidesz mind ez ideig páratlan teljesítményét várhatóan nem sikerül túlszárnyalni, de a kérdések számamáris tetemes: csak száz nap telt el a második Orbán-kormány megalakulása óta, és csaknem hatszáz található az Országgyűlés honlapján. A képviselők tehát a nyáron sem pihentek, hiszen ebben az időszakban naponta átlagosan hat beadvánnyal bombázták a szaktárcákat.
Új jelenség viszont, hogy most a kérdések több mint ötödét kormánypárti politikusok tették fel; legutóbb a fideszes Balogh József két nap alatt hét alkalommal is élt ezzel a lehetőséggel. A csúcstartó viszont 61 beadvánnyal az MSZP-s Harangozó Tamás, de Balogh aktivitása szintén dicséretes, mert 59-ig jutott. Őket a középmezőny messze leszakadva követi: az ugyancsak szocialista Simon Gábor csupán 43 kérdést jegyez. Igaz viszont, egymaga annyit, mint a Jobbik és az LMP együtt; különösen ez utóbbi párt tagjai mutatnak némi érdektelenséget, mert eddig mindössze ötször kérdeztek.
Harangozó sokoldalúsága egyébként egészen kivételes: érdeklődése a közbiztonságtól és a börtönügytől a külpolitikai és külgazdasági kapcsolatokig terjed. De fideszes kollégája, Balogh József is a társadalmi és gazdasági élet számos területén mozog otthonosan, hiszen kérdezett már a Heim Pál Gyermekkórház nehéz helyzetéről, a szőlőültetvények állapotáról, az anyakönyvezésről, a hadi sírok gondozásáról, a solti gazdák és a vízgazdálkodási társulat közti vitáról, vagy éppen a szerzői jogdíjak behajtásáról.
Szinte példás a honvédelmi miniszter válasza, amikor a hadi sírokról ír. Kegyeleti hivatalt hoz létre, majd törvénytervezetet készítenek elő – tudatja. A szőlőültetvények kapcsán is kiderül, mennyit költöttek uniós forrásból telepítésre, s legfeljebb mekkora terület kivágására lesz támogatás igénybevételével lehetőség. De azt, hogy a szabálysértési törvény szigorítása miatt hányan kerülnek majd rács mögé, senki nem tudja – ismerte el a szakminiszter S hogy mi lesz a Heim Pál Gyermekkórházzal? „A gyermekellátás helyzetének komplex, a fi nanszírozási problémákon is túlmutató rendezése fontos kormányzati feladat” –nagyjából ennyi a nemzeti erőforrás miniszter közlendője.
Elég gyakori, hogy a képviselőknek be kell érniük ilyen általános fordulatokkal, amit mellesleg az előző parlamenti ciklusokban már megszokhattak. Például arra az MSZP-s felvetésre, hogy milyen tervei vannak a kormánynak a fenntartható növekedési és foglalkoztatási stratégiai célok elérése érdekében, a válasz ennyi: „a kormányzati célokat a kormányprogram tartalmazza”. Mi lesz a szociális érdekegyeztetés jelenlegi rendszerével, amikor törvénymódosítások soráról sincs egyeztetés? – veti fel egy másik szocialista politikus. „A feladatok ellátásának szervezése az új kormányzati szerkezetben jelenleg folyamatban van” – így a nemzetgazdasági miniszter.
Hasonló válasz született arra a kérdésre is, hogy mit terveznek az önkormányzatok finanszírozása kapcsán. „Igen, a kormány tervez változtatásokat” – tájékoztatta a belügyminiszter a kíváncsi honatyát. Körülbelül ugyanígy reagált az önkormányzati csődök megelőzésének lehetőségeit firtató felvetésre is: „a jövőben olyan rendszer kerül kialakításra, amely nem növeli az önkormányzatok fizetési nehézségeit”.
Gyakran az ennél sokkal konkrétabb felvetésekre sem kapnak a politikusok érdemi választ. Elég könnyen értelmezhető mondjuk ez a kérdés: mekkora bevételkiesést okoz a szuperbruttó eltörlése? A szakminiszter erre azt írta: „a kormány a magyar gazdaság talpra állítása érdekében olyan változást kezdeményez az adórendszerben, amely a lehető legegyszerűbbé teszi, mérsékli a munkavállalók és a vállalkozások adóterheit”. Az a képviselő sem lett okosabb, aki azt firtatta, mekkora hiánycéllal számol a következő négy évben a kormány. Csak annyit tudott meg, hogy „az IMF-fel és az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalásokon a felek egyetértettek abban, hogy 2010-ben a (…) hiány nem haladhatja meg a GDP 3,8 százalékát”.
Szerencsére vannak üdítő kivételek. A belügyminiszter tételesen elszámolt a borsodi közbiztonsági akció költségeivel, és a tárcavezetők a leépítésekre, illetve az új káderek felvételére vonatkozó kérdésekre is viszonylag korrekt választ adtak. De a nemzetgazdasági miniszter nem ment a szomszédba némi cinizmusért, mert közölte: „a minisztérium állományában (…) »cserék« –abban az értelemben, hogy a vezető jogviszonya azért került volna megszüntetésre, hogy helyére új vezető kerüljön kinevezésre – nem történtek”. Szerinte mindenki közös megegyezéssel, áthelyezéssel vagy nyugállományba helyezése miatt távozott.
A tárcák a megbízási szerződésekről is nagyjából használható információkkal szolgáltak. Igaz, az nem derült ki, hogy a HM-nek mi szüksége két hónapra 320 ezer forintért úszómesterre, és miért nem képesek házon belül kidolgozni a haderő-korszerűsítés végrehajtásához kapcsolódó értékelő-elemző módszereket, amiért több mint hárommilliót fizetnek. Az is érdekes, hogy a BM milyen okból szerződtetett egyetlen napra bruttó 11 ezerért gépkocsivezetőt, és a tárca elmaradt adatszolgáltatási kötelezettségét miért külső ember teljesíti 875 ezerért.
Nem jellemző ugyan, de egykét válasz az iróniát sem nélkülözi. Miért kellett a Magyar Nemzeti Gárda feliratú pólót az Erzsébet téri rendezvény résztvevőinek kifordítaniuk? –kérdezte a Jobbik. A belügyminiszter szerint „nem kellett kifordítaniuk, le is vehették”. S hogy miért nem egyeztetett a rendőrség a főszervezővel? „Ő nem egyeztetett velünk” – vágott vissza a miniszter.
A szocialistáknak is kijutott. Több megyére kiterjedően azt szerették volna ugyanis megtudni, hogy 2002 és 2010 között milyen uniós támogatásokat osztottak szét. „A választók képviseletében az adófizetők pénzén létrehozott tájékozódási rendszerek sikeres böngészését kívánjuk” – utalt a szakminiszter arra a körülményre, hogy az adatok az interneten hozzáférhetők. Ugyanakkor finoman emlékeztetett rá, hogy az elmúlt nyolc évben az MSZP kormányzott, ezért olyan érzése van, „mintha a fekete dobozt előállítók kérdeznék az újakat, vajon mi is rejtezik abban a dobozban”.
