Mindezt Szegedi Csanád EP-képviselő jelentette be egy sajtótájékoztatón, amelyen részt vett Vona Gábor pártelnök, parlamenti frakcióvezető is. A „kettős kordonnal” körbevett területen rendőri őrizet, illetve a Jobbik csendőrségének felügyelete mellett élhetnének az emberek, akik csak „regisztrálva” hagyhatnák el az este 10 óra után kijárási tilalom alatt álló telepet.

1. A bejelentés minden bizonnyal „csak” a választási kampány része, s ha csupán erről volna szó, beláthatnánk, nem kellene nagyon komolyan venni. Hiszen a felmérések szerint stagnál a Jobbik tábora, parlamenti akciózása elmerül a Ház híreinek szürke tengerében, s eddig kénytelen volt mellőzni az utcai akciókat is. Kisimultak radikális arcvonásai, magára kente őket a kétharmados kormánypárt. Most azonban sürget a kampány, ideje volt elővenni a „cigánykártyát”, amely akkora sikert hozott a tavaszi választásokon. S ez adu: szégyen vagy sem, ebben az országban túl sokan bólogatnak a Jobbik radikálisan cigányellenes lózungjaira.

2. A sajtótájékoztatón Vona Gábor arra hivatkozott: az utóbbi húsz évben „csődöt mondott” a cigányság integrációja, ezért hosszú távon a cigány gyerekek bentlakásos iskolákban történő taníttatására van szükség. Vona megjegyezte: az „esetek többségében a szegregáció lenne a leghatékonyabb” nevelési módszer. A hazugságnál nagyobb bűn, ha féligazságot mondunk. Mert a cigányság integrációja valóban csődöt mondott, de nem utolsósorban azért, mert az integrált oktatási rendszer sikeres példái nem váltak általánossá, követendő mintává. A magyar politikai elit pedig, ha felfogta is, hogy a cigányok helyzete az egész magyar társadalom jelenének és főként jövőjének kulcskérdése, ezt képtelen volt megértetni a többségi társadalommal, s nem tudott érvényes megoldásokat felkínálni. A cigányutálatot pedig most még erősíti az olasz és a francia gyakorlat is: a tagadás, a kiutasítás, a mellőzés, ami katasztrófával fenyeget. És most kivételesen felejtsünk el minden emberjogi megfontolást: 2020-ban a magyar munkaerőpiacra lépő fiatalok harmada roma lesz. A táborból mennek majd dolgozni? Ezen is tessék elgondolkodni.

3. Megkérdeznénk azért: miért kellene a „közrendet veszélyeztető egyéneknek” külön telepeket létrehozni, amikor éppen most nyitnak meg újabb börtönöket, ahol – egy, a jogállamiságát állítólag éppen visszanyerő jogállamban – a bíróság által elítélt bűnözők helye van. Más kérdés persze, ha mindezt túl bonyolultnak, hosszadalmasnak találjuk, s az „egyénekről” a Jobbik és Vona Gábor meg a Magyar Gárdista nyomába lépő Magyar Csendőr mondja majd meg, közülük ki a veszélyes, s ki nem. Ez egyszerű, mint általában a diktatúra.

4. Megfontolandó, hogy mindennek tükrében a táborok létrehozásának tervét nem egy őrült adta elő, hanem egy európai parlamenti és egy magyar parlamenti képviselő. Két, legálisan munkálkodó politikus, a retorziótól és a közmegvetéstől való minden félelem nélkül.

Veszélyérzetünk a nullához közelít.