- Jött is a múlt héten egy pár, hogy kivennék ketten a lakást havi 40 ezerért és a rezsiért. Aláírtuk a szerződést. Öt nappal később hív a ház közös képviselője, hogy az általam hozott családtól megőrül a hétemeletes épület minden lakója. Ordítanak, énekelnek, üvölt náluk a CD-lejátszó, a gyerekeik a lépcsőházban rohangálnak, rá adásul a ház közös helyiségeiből eltűnt öt kerékpár. Egyet meg is talált ennél a családnál a rendőrség, ám a többi bringának nyoma veszett.

László kicsit kapkodott levegő után, aztán folytatta:

– Azonnal odamentem. A lakásban rumli és bűz, a lakodalmas rock ezerrel bömbölt. A szerződést aláíró férfin kívül még ott volt három pár és nyolc gyerek. Mondom a férfi nak, hogy csak ketten vették ki az albérletet, mire ő azt állította, hogy a többiek vendégek. Felmondtam neki, de ő azt felelte, hogy marad, mert ezt a hónapot már kifizette. Megfenyegettem, hogy feljelentem, erre ő nevetett.

László elment a pécsi rendőrkapitányságra. Ott azt mondták neki, hogy nem tehetnek semmit. Nem történt bűncselekmény, csupán szerződésszegés. A szerződés megsértője ellen polgári pert indíthat. Ha megnyeri, és a jogtalan lakók mégsem akarnak távozni, bírósági úton kiteheti őket. Mindez másfél-két év. A rendőrségtől eljőve hívott fel László, és ismételgette a bevezetőben idézett mondatot. Azt kérdezte: mit tegyen? Nem tudom, feleltem.

– Ki kéne lesnem,mikormennek el hazulról, s akkor kipakolni a cuccaikat és lecserélni a zárat – meditált László.

– Az magánlaksértés – jegyeztem meg. – Ha feljelentenek, bajod lehet.

– Gondolod? – bizonytalanodott el László. – Pedig volt, aki azt tanácsolta, hogy fogadjak erős embereket, és hajítsam ki az egész bagázst!

– Ha eldurvul a dolog, akár börtönbe is kerülhetsz.

– Igen, ezt is mondták – morogta ernyedten. – Akkor marad a per. Nem lehet igaz!! – nyögte László, és elviharzott.

Tegnap felhívott:

– Megoldódott minden –kezdte feldobott hangulatban. –Odamentem egy százhúsz kilós cselgáncsos barátommal, és azt mondtam: ő akarja kivenni a lakást. Tiltakoztak, de látva, hogy benyomul a lakásba az a hegy-

szerű ember és még két haverja, egy óra alatt kiköltöztek.

– Vagyis maradt az erőszak.

– Nem volt erőszak. Belátták, nincs esélyük.

– S ha nem hagyták volna magukat?

– Akkor bíróság. A cselgáncsos haver nem verekedett volna. Azt vállalta, hogy a jelenlétével segít.

– Megnyugodtál?

– Francot! Most jöttem rá, hogy a jog szinte semmi védelmet nem ad az ilyen albérlők ellen. A per alatt tönkretehették volna a lakást, és kifizetetlen számlák sorát hagyhatták volna maguk után. Milliós károm lehetett volna. Ezt a jog eltűri!

– Mindegy, tanultál belőle.

– Ugyan! Én ebből az esetből csak egyet tanultam meg: félni.

– Ez is tanulság.

– Ez is.

A főbérlő kiszolgáltatottsága