„Én már boldog vagyok, avassatok szentté!”
Minden eddiginél hatalmasabb tömeg, csaknem négymillió ember gyűlt össze a minap a Kossuth téren, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt nagyonnagygyűlésén. Az ártatlanság korszakának vége, a kétfarkúak az esélyesek idegességével készülhetnek első komoly próbatételükre, az önkormányzati választásokra.
A párt érezhetően tisztában van a felelősségével, erről tanúskodik, hogy a helyi igényekre szabott elképzeléseken túl országos ívű programot is kidolgozott. A kétfarkú gazdaságpolitika végső célja, hogy a közgazdászok elhagyják a bolygót, az ehhez vezető út fontos állomásaként – egyúttal orvosolva a devizahitelesek gondjait – a párt már 2005-ben bevezette az eurót. A jövőbeli jóléti intézkedések közül kiemelkedik a pénzosztás alkalmazása az eddigi pénzszórás helyett, ezen belül a „Ne kelljen dolgozni, de legyen pénz!” elvének megvalósítása. A közmunkásokat rendeletben kötelezik majd, hogy minden öt centiméternél mélyebb pocsolyába azonnal helyezzenek el egy sárga gumikacsát.
Dicséretesek a közlekedésben javasolt újítások (a repülőforgalom számára is hasznosítható Sopron–Záhony-metróvonal megépítése, a méltatlanul elhanyagolt szegedi űrállomás bolygóközi kikötővé fejlesztése, a Budapestet behálózó hullámvasút kialakítása). Kiemelt helyen szerepel a környezetvédelem (a csendes többséget alkotó növények és vírusok jogainak védelme, az ózonlyuk befoltozása), az egészségügy (a betegségek megszüntetése) és az időjárási reform. Ennek eredményeként nyáron kellemes, 20-25 fokos meleg lesz enyhe szellővel és simogató napsütéssel, télen pedig az egész országot egységesen hó borítja –kivéve az utakat.
A kétfarkúak külpolitikájának homlokterében a Ganümédeszi Galaktokolonialista Párttal tervezett megállapodás áll. A tájrendezési és turisztikai irányelvek sorában különösen kecsegtető a Balaton méretének duplájára növelése, már csak azért is, mert ily módon a tó – kellő sósítás után –alkalmassá válik arra, hogy átminősítsék tengerré. Az oktatás sem maradt ki: a párt képviselői vállalják, hogy választóik helyett is gondolkodni fognak, első lépésként ezért az Erzsébetvárosban, később várhatóan mindenhol, bezárják az iskolákat.
Bizonyos területeken azonban a kétfarkúak még adósak a kiérlelt koncepcióval. Üdvözlendő, hogy profi parkolóőrökből kívánnak hadsereget szervezni, a honvédelemmel kapcsolatos elképzeléseik ezzel együtt hiányosnak és elnagyoltnak tűnnek. Hasonló mondható el a mezőgazdaságról is: a Jamaicába irányuló tömeges puliexport beindítása aligha oldja meg az ágazat komplex problémáit. Mindez összefüggésben lehet azzal, hogy a párt valamennyi jelöltje (mindhárom) nagyvárosban, Budapesten és Szegeden indul.
Némelyek kezdeti fogyatékosságnak, a borúlátóbbak rossz előjelként értékelik a programban felfedezhető ellentmondásokat. A „Kisebb Magyarországot!” követelés például nincs összhangban a „Visszacsatoljuk Trianont!” jelszóval, a teljes adócsökkentés ígéretével szembemegy a „Megadóztatjuk Bikicsunájt!”
A magunk részéről a koherencia zavarait a Magyar Kétfarkú Kutya Párt esetében szükségszerűen fellépő mellékterméknek tartjuk. A párt szempontjából sokkal inkább aggasztóak a valóságtól nem teljesen elrugaszkodott programpontok. Ilyen például a Nagykörútra bevezetendő Duna ötlete, de idevehetjük a „Hegyet Szegednek!” projektet is, amely figyelmen kívül hagyja, hogy az alföldi megyeszékhelyen már létezik egy szánkódomb. A racionalitás halvány csíráját rejtő tervek a társadalmi bázis lemorzsolódásának veszélyével fenyegetnek.
A kétfarkúak mintha megijedtek volna saját népszerűségüktől. Gyaníthatóan ezzel magyarázható, hogy a párt identitását meghatározó fundamentális tételek közül a kampány során kettő is módosult. A hivatalos bejelentés szerint a kétfarkúak hatalomra kerülése utáni első tíz évben a választók örök élet helyett kénytelenek lesznek 9990 évvel beérni, a sör pedig mégsem lesz teljesen ingyenes –betéti díjat azért kell fizetni.
A kérdés pillanatnyilag az, hogy sikerül-e egyben tartani a tábort. Nem lesz könnyű feladat, számolni kell a radikális irányzatok jelenlétével is.
A párt hiába szavatol boldogságot az egész lakosságnak, ez nem mindenkit elégít ki. A Kossuth téri tömegdemonstráción megjelent egy transzparens: „Én már boldog vagyok, avassatok inkább szentté!”
