1983-ban közel ötezren vetettek véget az életüknek Magyarországon. Ez az év volt az 1955-ben kezdődött meredek emelkedés csúcspontja. Ezt követően néhány évig az öngyilkosok száma kiemelkedően magas volt, majd 1987-től csökkenni kezdett. Közel húsz év alatt a százezer lakosra jutó öngyilkosságok száma 47 százalékkal csökkent. 2006-ban azonban ez a csökkenés megállt, azóta az öngyilkosságok száma évi 2400–2500 eset között stagnál – derül ki a KSH adataiból. Bár mostanában sokkal kevesebb szó esik a „meghívott halálról”, mint amikor Magyarország világelső volt, még mindig azon országok között vagyunk, ahol a legtöbb öngyilkosság jut 100 ezer emberre. Csak négy ország: Litvánia, Fehéroroszország, Oroszország és Kazahsztán előzi meg Magyarországot a világon. Az első tíz ország között csak három Európán kívüli van: Kazahsztán, Guyana és Japán.

1987-ről 1988-ra hirtelen és markánsan csökkent a hazai öngyilkossági hajlandóság. Szilárd meggyőződésem, hogy a hirtelen, majd az ezt követő lassú, de egyenletes csökkenés oka a társadalom várakozása, reménykedése volt, mely mostanra már végképpen elfogyott – mondja Zonda Tamás pszichiáter, aki több mint harminc éve kutatja az öngyilkosságokat. Hozzáteszi: a csökkenésben szerepet játszott a pszichiátriai magánrendelések szaporodása, ahol az orvos-beteg viszony sokkal intenzívebb és intimebb, így hatékonyabb is. Úgy véli, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárására semmi szükség nem volt, de a bezárás következményeit „túllihegték”, ennek semmi köze ahhoz, hogy megállt az öngyilkosságok számának csökkenése.

Sajnos úgy tűnik, hogy nem egyszerűen stagnál az öngyilkosságok száma. Az utóbbi időben megfordulni látszik a trend, ismét nő az öngyilkossági kísérlet miatt beszállított betegek száma – mondja Németh Attila, az Országos Pszichiátriai Központ szakmai igazgatója. Ha pedig a kísérletek száma nő, akkor ezzel párhuzamosan – ahogy a korábbi évtizedek statisztikái is mutatták – az úgynevezett befejezett öngyilkosságok száma is emelkedik. Németh Attila elsősorban a pszichiátriai ellátás romlásában látja az okot. – Nem csak az OPNI bezárásáról van szó, az egész országban megrogygyant az ellátás. Csökkentek az ágyszámok és a járóbeteg-rendelések finanszírozása is, nem beszélve az egyre súlyosabb szakemberhiányról – sorolja.

Zonda Tamás szerint pontos válasz nemigen adható arra, hogy miért nem csökken tovább az öngyilkosságok száma.

– A szovjet utódállamok közül először a három balti államban emelkedett drámai módon az öngyilkossági ráta. Észtországban és Lettországban gyors társadalmi és szakmai beavatkozás történt, szép eredménynyel. Ezekben az országokban komoly probléma az alkoholizmus, ami hazánkra is érvényes, de erről szinte megfeledkezett a szakma és a társadalom – magyarázza. A pszichiáter szerint az öngyilkosságok számának jelenlegi stagnálása előtt már észlelhető volt, hogy a hazai alkoholfogyasztás újból emelkedik. – Jeleztük is, hogy változás lesz az öngyilkossági számokban. De, hála a pszichiátriai szakma egy részének és a sajtónak, még a csapból is kizárólag a depresszió és az ellene ható gyógyszerek propagandája folyik – állítja. Zonda Tamás úgy látja, hogy az alkoholprobléma elleni harc színterei az utóbbi néhány évben csaknem megszűntek Magyarországon.

– Az alkoholfogyasztás és a depresszió kéz a kézben jár – mondja Németh Attila. Tapasztalatai szerint számos alkoholistából lesz depressziós és fordítva: depressziósokból sokan válnak alkoholistákká. Ugyanakkor felhívja a figyelmet egy pozitív fejleményre is: bár az egy főre jutó alkoholfogyasztás valóban nő Magyarországon, az emberek a tömény szeszes italok helyett egyre inkább sört és bort isznak. Ennek következtében bizonyos, az alkoholfogyasztással összefüggő halálesetek száma csökkenni látszik.

Egy másik sajátosság, hogy bár az öngyilkosság gyakorisága az idősek körében a világon mindenhol magasabb, ez a tendencia Magyarországon még erősebb. – Az idősek társadalmi megbecsültsége szomorú képet mutat: terhet jelentenek a környezetük számára, és a sokat emlegetett szociális védőháló is szakadozott. Az idősek testi-lelki egészsége rossz, maguk is hajlamosak elhanyagolni magukat, sok a reményét vesztett, magányos idős ember. A reménytelenség és a magány pedig az önkezű halál legfenyegetőbb rizikófaktorai – mondja a pszichiáter.

Abban mindketten egyetértenek, hogy építkezni kellene a kedvezőtlen folyamat megállítása érdekében. Fejleszteni a telefonos segélyszolgálatokat, a kórházi és a járóbeteg-ellátást. Nem pusztán az öngyilkossági statisztikák javítása miatt, mert az csak a jéghegy csúcsa: Zonda Tamás szerint az egész magyar társadalom mentális állapota hanyatlik.

Nemrég Ácson, néhány hónappal ezelőtt pedig Tényőn lett öngyilkos a családfő úgy, hogy előtte megölte a feleségét és a gyerekeit. Ez az úgynevezett kiterjesztett öngyilkosság, ami régóta ismert jelenség. Zonda Tamás óva int attól, hogy egy-két esetből tendenciára következtessünk, bár úgy véli, hogy a mintakövetés kétségtelenül közrejátszhat ezekben az esetekben is.