Orbán kezébe kerül a főbíró és más vezetők kinevezése is?
Boross Péter volt miniszterelnök, az Antall-kormány belügyminisztere a múlt héten azt nyilatkozta a Heti Válasznak, hogy a miniszterelnöki pozíció erejét növelni kell, az államfőnek pedig jelképes, reprezentatív szerepet kell szánni, s ennek megfelelő személyeket választani a tisztségre. Szerinte Schmitt Pál államfő telitalálat, „magas, fess, jóképű ember, remélem, elfelejti, hogy saját államfői programot akar alkotni, s elsősorban érzelmi mezőben mozog majd, az állam atyjaként”. Boross Péter ilyen típusú megszólalásait érdemes komolyan venni, hiszen a volt miniszterelnök Orbán Viktor alkotmányozó tanácsadó testületének a tagja.
A (fél)prezidenciális rendszerre való áttérés forrásaink szerint lekerült a napirendről. Még a 2008-as úgynevezett szociális népszavazás után Stumpf István a TV 2 Mokka című műsorában nyilatkozta azt, hogy egy félprezidenciális rendszer kialakítása után Orbán Viktort el tudja képzelni Magyarország köztársasági elnökének. Ezzel el is indult a spekuláció, s még a tavaszi választások után is voltak olyan találgatások, hogy a ciklus közepén, „félidőben” Orbán Viktor költözik a Sándor-palotába, vagyis államfő lesz. A miniszterelnök ugyanakkor ezt tagadta, és folyamatosan azt hangoztatta: nem támogatja, hogy Magyarországon a demokratikus berendezkedés elmozduljon a prezidenciális vagy félprezidenciális rendszer felé az alkotmányozás következményeként. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter pedig nemrégiben azt mondta, hogy „mai tudása szerint” nem lesz csere ciklus közben az államfői poszton.
Schmitt Pál megválasztása és elnöki credója is azt erősíti, hogy nem igazán aktív államfői szerepfelfogást akar képviselni. Sokat idézett mondása is erre utal: nem szeretne ellensúlya, gátja lenni a kormány törvényalkotási lendületének. Az elnöki hivatal részéről mindazonáltal tegnap nem kívánták kommentálni Boross Péter kijelentését az államfői szerepről.
Az új alkotmány előkészítésére hivatott 45 fős parlamenti bizottság (amelyben a kormánypártok túlsúlyban vannak) minden, az alkotmányt érintő felvetéssel foglalkozni fog. „A parlament, az államfő és a kormány viszonyának a vizsgálata mindenképpen a tárgyát képezi az alkotmányozás folyamatának”, nyilatkozta lapunknak Salamon László. A parlamenti bizottság fideszes elnöke hozzátette: nem ismeri Boross Péter konkrét elképzeléseit, de ha előterjeszti, megtárgyalják azokat.
Boross Péter a múlt héten általánosságban beszélt a miniszterelnöki pozíció erősítéséről. Tegnap lapunknak azt mondta: a köztársasági elnököt a mostani alkotmány megalázó helyzetek elé állíthatja, elég csak arra gondolni, hogy az Országgyűlés sokadik körben választotta meg a legfőbb bírót, Baka Andrást, akit Sólyom László jelölt. „Indokolt tehát a kinevezési jog áthelyezése a miniszterelnökhöz”, tette hozzá. Kérdésünkre, hogy ezek szerint az új alkotmányban kellene rögzíteni, hogy a legfelsőbb bíróság elnökét, az ombudsmanokat és a legfőbb ügyészt is a kormányfő jelölné, illetve nevezné ki, Boross igennel válaszolt, hozzátéve: a kormányfő kinevezési jogosítványának „bizonyos szintig” a katonai vezetőket is érintenie kellene. Boross Péter ezeket az elképzeléseket fogja képviselni az Orbán Viktor mellett működő alkotmányozó testületben is. Ezen túlmenően a volt MDF-es politikus az ügyészség kormány alá rendelését is sürgeti, ugyanis –mint fogalmazott – „a legfőbb ügyész úgyszólván már önálló hatalmi ág”. Véleménye szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács túl „belterjes” külön testületként, így fölösleges is. Másrészt – tette hozzá – a bírói igazgatás tárcafeladat. Boross Péter úgy fogalmazott: a cél a kormány, illetve a miniszterelnök akcióképességének erősítése. Szerinte ezt szolgálhatja az is, ha bizonyos területeken törvények helyett miniszterelnöki, illetve kormányrendeletekkel születne szabályozás. Hogy ez milyen területeket érinthet, annak meghatározása fáradságos „búvármunkát” igényelhet.
– Trianon után mélyponton volt és széthúzott az ország. 1938-ra viszont Magyarország már az európai középmezőny felső kategóriájába tartozott. Akkorra ugyanis a kormány és a miniszterelnök erős intézkedési potenciállal és döntési ügykörrel rendelkezett – emlékeztetett az Antall-kormány egykori belügyminisztere.
A miniszterelnök informális hatalma így is erős, különösen személyi kérdések terén: a Fidesz alapszabályának megfelelően Orbán Viktor jelöltjét, Schmitt Pált államfőnek, Domokos Lászlót ÁSZ-elnöknek, a szocialistaWarvasowszky Tihamért ÁSZ-alelnöknek, Bihari Mihályt és Stumpf Istvánt pedig alkotmánybírónak választotta a kétharmados kormánytöbbség. Ha valóra válnak a miniszterelnök más alkotmányozó tanácsadóinak az elképzelései, az új alkotmányban már nem lesz benne a konstruktív bizalmatlansági indítvány, és a népszavazás intézményét is szűkítik.
A magyar kormányfő hatalma most is erős
A kormányfő által meghirdetett alkotmányozás jelenleg az első fázisában tart, amelynek során önkéntes vagy a kormány által felkért személyiségek mondják el, az alaptörvény mely részén kellene módosítani. Boross Péter felvetése az államfő gyengítésére és a kormányfő egyidejű erősítésére nem valószínű, hogy nyitott fülekre talál – nyilatkozta lapunknak Mráz Ágoston Sámuel. A Nézőpont Intézet vezető elemzője úgy véli: egy ilyen átalakítás új „értelmezési keretbe” helyezné az alkotmányozást. Hiszen a kormánypártok eredeti szándéka szerint az új alkotmány elsősorban szimbolikus jelentőségű volna: felülírná az 1949-es számozást és huszonegy év után egy végleges preambulummal rendezné az államiság alapvető identitáskérdéseit. Ha ehelyett a kormányfői hatalom megerősítése lenne az alkotmányozás fő üzenete, akkor a világos választói felhatalmazással rendelkező kormányfőt hatalma kiterjesztésével, saját maga bebetonozásával vádolhatná ellenzéke, s ez a 2014-es választásoknak is új tétet adna. Magyarországon „putyini rendszerről” most nem lehet beszélni, hiszen – Oroszországgal ellentétben – biztosított a titkos és szabad választás, a kormányfői hatalom kiterjesztése esetén azonban nehezen lenne kivédhető az ehhez hasonló kritika. Másrészt, a magyar kormányfő hatalma – függetlenül a jelenlegi egyértelmű választói felhatalmazástól – most is erős. A konstruktív bizalmatlansági indítvány például nem elegendő megbuktatásához, ha a parlament többsége elégedetlen személyével, arra is szükség van, hogy utódja mögött is kiálljon a többség. (Cs. I.)
