– Valóban szükség van új alkotmányra? Legutóbb Kósa Lajos azt mondta, hogy méltatlan hozzánk ez az alaptörvény.

– Hogy a politika milyen nyelvezetet választ, miként minősíti az alkotmányt, az a politikára tartozik. Nem tartom szerencsésnek az ilyen jelzőket, hiszen húsz éve ezen alkotmány alapján működnek az intézmények, még egy polgármester is ennek alapján kapta a megbízatását. Az alkotmány valóban felülvizsgálatra szorul, ami magából az alkotmányból is következik, hiszen a preambulumban benne van az ideiglenesség, az új alkotmány iránti igény. Ugyanakkor, amikor azt mondjuk, hogy új alkotmányra van szükség, rögtön hozzá kell tenni, hogy mihez képest újra. Hiszen ha az értékeket, alapelveket vizsgáljuk, akkor 1989-ben új alkotmány született. Az intézmények szintjén azonban felvethető egy sor kérdés, ahol át kéne gondolni az alkotmányt, figyelve arra, hogy annak újdonsága ne veszélyeztesse a stabilitását. Kérdés azonban, hogy az új alkotmány megoldja-e majd az összes gondunkat, válságunkat. Nem értek egyet azokkal, akik mindent az alkotmányon vernek le, például azt, hogy nem szárnyal a gazdaság, hogy az oktatásban, az egészségügyben nem következett be rendszerváltás. Ez ugyanis nem az alkotmány bűne, hanem elitprobléma. Elismerem, hogy az alkotmányos intézmények minősége összefügg a teljesítménnyel, de egy új alkotmánytól nem jön el a Kánaán.

– Helye van a Szent Koronának, a kereszténységnek, Istennek a preambulumban? Egyáltalán: kell-e preambulum?

– Az olyan múlttal rendelkező államoknál, mint Magyarország, szerintem indokolt, hogy legyen. A magyar államiság ugyanis sajátosan fejlődött, Mohács után óriási szuverenitásdeficittel küzdve. Ezért fontos visszakapcsolódni azokhoz a történelmi pontokhoz, ahol hagyományok, megőrzendő értékek vannak, mert ezek az államiság megmaradásának szimbólumai. Fontos a nemzeti jelképek, így a Szent Korona megemlítése a preambulumban, mert ezeknek a magyar állam függetlenségét megtartó erejük volt. A Szent Korona tulajdonképpen ma is része a hatályos alkotmánynak, hiszen ott szerepel a címerben. Én ezt a nemzeti jelképet megőrizném. Ami Istent illeti, nehéz világnézettől független véleményt mondani. Az egyik püspök barátom azt mondta, hogy gondolkozzunk el azon, hogy vajon a Teremtő mit szólna ehhez. Hivatkozott az egyik parancsolatra is: Isten nevét hiába szádra ne vedd. A különböző változatok közül számomra mégis leginkább a lengyel alkotmány megoldása szimpatikus. Világossá teszi, hogy vannak más polgárok is, „mindazok, akik nem osztoznak ebben a hitben, de tiszteletben tartanak más forrásból származó egyetemes értékeket”. Egy jogállamban ez egy jó megoldás. Isten egyébként a Himnuszon mint nemzeti jelképen keresztül ma is része a hatályos magyar közjognak. Ha a kereszténység említését vállalja a preambulum, akkor olyan szövegkörnyezetbe kell tenni, ami a mai valóságot tükrözi. Európát egyre inkább a vallási sokszínűség, sőt az egyre erőteljesebb iszlám jelenlét jellemzi. Vagyis a többi világvallás említése is szükséges lehet. A preambulum amúgy is sajátos műfaj, amely ünnepélyesebb, történelmibb, sőt irodalmibb része az alkotmányoknak, többet enged meg. De azért vigyázni kell, mert a túlideologizált, túlpolitizált preambulumok veszélyeket rejtenek, meg kell őrizni a leírt szavak méltóságát.

– Pozsgay Imre, aki az alkotmány előkészítésére felkért tanácsadó testület tagja, úgy nyilatkozott, hogy most az Alkotmánybíróság szerepe túl nagy.

– ’89-ben mindenki, az akkori ellenzék is úgy vélte, hogy olyan Alkotmánybíróság kell, amely erős hatáskörrel védi a törékeny ideiglenes alkotmányt. Valóban erős és absztrakt hatáskörű bíróság született, amelyről azóta sokan mondták, hogy több hatáskörét át kellene gondolni, főleg azokat, amelyek közel viszik a kormányzáshoz. Ezzel magam is egyetértek: alkotmánybíróként sokszor szembesültem azzal, hogy egy-egy aktát szívesen visszaküldtem volna a parlament asztalára, mert az alkotmánybíráskodás eszközeivel nem volt megoldható a kérdés, a politika egyszerűen áttolta a felelősséget. De említhetném a népszavazással kapcsolatos hatásköröket is. Maga az intézmény is erőteljesen átgondolandó, össze kellene békíteni a képviseleti demokráciával. Azt kéne szabályozni, hogy milyen kérdésekben lehet népszavazást tartani, és nem azt, hogy miben nem. Úgy kellene szigorítani, hogy az ország sorsát érintő kérdésekről lehessen népszavazást kezdeményezni, és ne kapcsolhassák be az AB-t azokba a játékokba, ahol a mindenkori ellenzék kezdeményez népszavazásokat az ügyeletes kormány megbuktatására.

– Az új köztársasági elnök világossá tette, hogy nem az alkotmányosság kontrollja, inkább a törvényhozás motorja kíván lenni. Halmai Gábor alkotmányjogász ezzel kapcsolatban azt mondta: ha az államfő fékező szerepe kiiktatódik, akkor kiiktatódik az AB is, mert fontos törvények nem jutnak el hozzá előzetes normakontrollra.

– Nekem alkotmányjogászként nem tetszik, hogy az elnök a törvényhozás motorja kíván lenni, mert a klasszikus irodalom szerint a motor a kormány, a fék pedig az elnök. A hatalommegosztás elve alapján akkor lesz egyensúly, ha vannak ellensúlyok, neki ilyen ellensúlynak kellene lennie. AB-határozat van arról, hogy az elnök kívül és felül áll a végrehajtó hatalmon, a szerepfelfogását ehhez kellene igazítania. Az alkotmánybírák pedig esküt tesznek, eszerint kell dönteniük, kívül hagyva politikai hovatartozásukat és személyes meggyőződésüket. Ebben nincs pardon. Sokszor számomra is nehéz volt egy-egy döntés, mert világnézetem szerint másképp döntöttem volna, de az eskümnek kellett megfelelnem. Hogy ilyen esetekben hogy döntenek az új bírák, az már az ő felelősségük.

Nem értek egyet azokkal, akik mindent az alkotmányon vernek le