Az etnobiznisz fenyegetése
Sokáig bárki indulhatott, bárki szavazhatott a kisebbségi önkormányzati választásokon. A 2006-ban bevezetett szabályok szerint már csak azok vehetnek részt, akik az adott kisebbséghez tartoznak, és felvételüket kérték a kisebbségi választói névjegyzékbe. A törvény tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbséget ismer el. Az idén öszszesen mintegy 228 ezren jelentkeztek be a névjegyzékbe, 28 ezerrel többen, mint az előző ciklusban. A növekedés azonban nem egyenletesen oszlik el, sőt néhány nemzetiség – bolgár, görög, lengyel, örmény – stagnálást vagy némi visszaesést kénytelen elkönyvelni.
A legnagyobb vesztesek a szlovákok, számuk a négy éve regisztrált több mint 15 ezerről mára 12 280-ra apadt. „Ennyivel egész biztosan nem lettünk kevesebben” – közli Riba Etelka, az Országos Szlovák Önkormányzat alelnöke, aki a csökkenést Magyarország és Szlovákia megromlott kapcsolatával magyarázza.
Kétségtelen: más szomszédos államokkal jobb a viszonyunk, és a hozzájuk kötődő kisebbségek – horvátok, románok, szerbek, szlovénok, ukránok – egyaránt nagyobb létszámot produkáltak a korábbinál. (Ahogyan a németek és az anyaországgal nem rendelkező ruszinok is, mindenekelőtt pedig a cigányok.)
A román választók jelentős gyarapodásának hátterében például nem kizárólag a javuló külkapcsolatokat, hanem az etnobizniszként elhíresült jelenséget is felfedezni véli Kreszta Traján, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának vezetője. Legalábbis gyanúra ad okot, hogy olyan békési és borsodi településeken is kezdeményeztek román választásokat, ahol ez a kisebbség mindeddig nem adott életjelet magáról. (Hasonlóra panaszkodnak többek között a szlovákok is.)
Évi hétszázezer forintot garantáltan kap a költségvetéstől egy helyi kisebbségi önkormányzati testület, pályázati forrásokkal kiegészítve a bevétel könnyen elérheti a milliós nagyságrendet – érzékelteti a román elnök, milyen anyagi motivációk húzódhatnak az álnemzetiségiek felbukkanása mögött. Tegyük hozzá: ennyi pénz valóban csak azok számára vonzó, akik saját zsebre dolgoznak, a kisebbségi kultúra megőrzéséhez édeskevés.
Kreszta Traján korábban úgy gondolta, hogy a választói névjegyzék bevezetése alkalmas eszköz lesz a „kakukktojások” kiszűrésére. Tévedett. Igyekszik diplomatikusan fogalmazni: „A regisztráció sajnos nem teljes mértékben váltotta be a hozzá fűzött reményeket”.
A horvátok száma hiába nőtt majdnem ötszázzal, Hepp Mihály, az Országos Horvát Önkormányzat elnöke kifejezetten elégedetlen. Az általa hetvenezresre becsült horvát népességhez képest igencsak kevesli a névjegyzékben regisztrált mintegy 11 és fél ezer horvátot. Hepp Mihály megemlíti, hogy az etnikai kisebbségként nyilvántartott cigányságon kívül Magyarországon szerinte csak hat „valódi nemzetiség” létezik. Jelesül: horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén. A többieket nem kívánja minősíteni...
Meglepő, hogy a szélsőjobb nyomulása és a sokfelé utat törő cigányellenesség nem rettentette el a romákat. A legnépesebb hazai kisebbség négy évvel ezelőtt mintegy 106 300 választóval képviseltette magát, jelenleg 133 és fél ezerrel.
„A roma társadalom kezdi felismerni az értékeit és az érdekeit, valamint azt, hogy elsősorban önmagára számíthat. Ez a fajta öntudat egyre erősebb lesz” – kommentálja az adatokat Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. Ifjabb Bogdán János, az OCÖ szóvivője ugyanakkor olyan esetekről is tud, amikor a romák kárára visszaéltek a szabad identitásválasztás lehetőségével. Állítja, hogy legalább tíz településen a nem cigányok szervezett formában jelentkeztek be cigányként a kisebbségi névjegyzékbe.
Fenyvesi Tibor, az OCÖ képviselője tovább árnyalja a képet. Úgy tapasztalta, főként városokban fordul elő, hogy egymással rivalizáló roma csoportok – esetenként pártok közreműködésével – támogatókat próbálnak gyűjteni a nem romák körében. Ehhez persze arra van szükség, hogy a potenciális szavazók cigányként regisztráltassák magukat.
Némelyik településen a polgármester vagy a jegyző szervezi az ellentábort – számol be egy másik módszerről Fenyvesi Tibor. A településvezetők ily módon kívánnak megszabadulni azoktól a kényelmetlenné vált roma politikusoktól, akik komolyan veszik a cigányság képviseletét, és ennek érdekében konfrontálódni is hajlandók. Helyükre könnyen kezelhető embereket szeretnének ültetni. Ennek érdekében nem cigányokat is felhasználnak.
Szászfalvi László államtitkár felkérte a kisebbségeket, tegyenek javaslatokat az indokoltnak tartott jogszabályi változtatásokra.
