A hat megyében 730 ezer embert vízzel ellátó, s a múlt évet 16 és fél milliárd forint árbevétellel záró DRV-t június 28-ig Reményi Zoltán irányította, azóta Winkler Tamás a vezérigazgatója az állami tulajdonban lévő cégnek. Winkler a közelmúltban elrendelte az 1675 dolgozót foglalkoztató, siófoki székhelyű részvénytársaság gazdálkodásának átvilágítását. A vezérigazgató azért határozott így, mert az elmúlt években több, indokolatlannak tűnő kifizetés történt a DRV-nél.

E kifizetések miatt – csalás és hűtlen kezelés gyanújával – már tavaly feljelentést tett a rendőrségen Léhmann György siófoki ügyvéd. A Jobbikhoz kötődő jogász tudósítónknak elmondta: számos szabálytalanságot fedezett fel a DRV működésében, s ezek – Léhmann szerint – a lakosság számára megdrágítják a DRV szolgáltatásait. Léhmann felháborítónak tartja, hogy a korábbi vezérigazgató 2006-ban kétszer is végkielégítést vehetett fel. Ennek oka az volt, hogy Reményivel kétszer is határozott időre – három hónapra szóló – szerződést kötöttek, s noha utána is őt nevezték ki a DRV első számú vezetőjének, a lejárt kontraktusok végén 3-3 milliós végkielégítést fizettek a helyén maradó vezérigazgatónak. Léhmann mindezt a jogszabályok kijátszásának tartja. Az ügyvéd szerint akkor is kijátszották a törvényt, amikor 2008-ban, a DRV – közös megegyezéssel –távozó vezérigazgató-helyettesének 40 milliós jutalmat fizettek. Az ügyvéd hangsúlyozta: a közös megegyezés kizárta, hogy a helyettes végkielégítést kapjon, ezért volt szükség a jutalomra, bár annak nem volt valós indoka.

Az ügyvéd feljelentése nyomán 2009-ben nem indult vizsgálat. Léhmann panasszal élt, s ennek hatására ez év tavaszán megkezdődött az ügyben a nyomozás. A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság arról tájékoztatta lapunkat, hogy ismeretlen tettes ellen csalás gyanújával folyik vizsgálat.

Reményi Zoltán – megkeresésünkre – elmondta, hogy 2006 februárjában azért csak három hónapra kapta meg kinevezését, mert a leköszönő kormány nem akarta őt – és az esetleges eltávolításával járó több tízmilliós végkielégítést – a következő kabinetre ráerőltetni. Májusban azért kötöttek újból három hónapos szerződést vele, mert késett a kormányalakítás, s a nagy állami cégek csúcsán még senki sem kapott határozatlan idejű kinevezést. Arra a kérdésre, hogy nem lett volna-e szerencsés inkább lemondani a két szerződés meghosszabbításakor a 3-3 milliós végkielégítésről, Reményi azt felelte: számos, a jog szerint járó bérjuttatást viszont nem vett fel. A távozó helyettesének adott jutalmat is jogszerűnek ítélte. Reményi – aki a bankszektorból érkezett a vízügyi céghez – hozzátette: 2006-ban azért állították a DRV élére, hogy ésszerűsítse a cég gazdálkodását, s ezt ő megtette. A DRV dolgozói létszáma egyharmaddal csökkent, s a cég mindig nyereséges volt. Reményi nem vitatta, hogy a DRV drágán adja a vizet, ám ezt szerinte nem a kritizált kifizetések okozzák, hanem az, hogy a cég jórészt üdülőkörzetben szolgáltat, s télen a – nyári csúcsfogyasztásra kiépített – kapacitásának a töredékét tudja kihasználni.

Winkler Tamás a fentiekre így reagált: a nyomozás és az átvilágítás eredményétől függetlenül megszüntetik a többszöri végkielégítés-fi zetést és az indokolatlan jutalomosztást.