Olvasom a belső forrásokból származó értesülést a Népszavában (augusztus 14.), ami szerint az MSZP-ben „a kampány végére azt szeretnék, ha a demokratikus erők egy közös főpolgármester-jelölt mögött sorakoznának fel, mert így legyőzhetnék Tarlós Istvánt, és Budapest baloldali vezetésű maradhatna. Ennek érdekében minden demokratikus pártot, közöttük az LMP-t, illetve minden civil szervezetet megkeresnek, az ajánlószelvény-gyűjtést követően is”.

Érdekes fogalomhasználat. Tarlós Istvánnal szemben tehát egy olyan közös jelölt maradjon a végjátékban, aki egyfelől „minden demokratikus erő” közös jelöltje lenne – közöttük természetesen az LMP-é is –, másfelől viszont általa maradna Budapest „baloldali vezetésű”. Próbáljuk meg követni ezt a logikát. Először is ugyebár itt volna az az előfeltevés, hogy Budapest eddig baloldali vezetésű volt. Hogy is kéne ezt vajon értenünk? Demszky Gábor főpolgármester eredendően baloldali politikát vitt? Vagy csak a mostani ciklusa végére érdemelte volna ki a baloldali jelzőt, annak köszönhetően, hogy a Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes vezényelte baloldali többség akaratát valósította meg? És ezt a baloldaliságot kéne tovább éltetni?

Az LMP illetékesei majd megválaszolják a javaslatot, ha akarják. Én mindenesetre úgy látom, hogy miközben a baloldaliként (is) számon tartott értékek, például a különféle hatalmi nyomásoknak kiszolgáltatottak, az alulra szorítottak iránti szolidaritás hangsúlyos eleme a párt programjának, ebben az értelemben tehát joggal hivatkozhat a baloldali hagyományra is, azt a városvezetői örökséget, különösképpen azt a szakmai és morális minőséget, amelyet a Demszky–Hagyó-korszak képvisel, a legkevésbé sem gondolhatják továbbörökítendőnek. Már csak ezért sem tetszhet nekik az a „minden demokratikus erő” közös jelöltjeként elképzelt polgármesterjelölt, aki ezen „baloldali” örökség képviselői, gondozói szemében garantálhatná, hogy Budapest a jövőben is „baloldali” vezetés alatt maradjon.

A „barátkozás”, az MSZP szempontjából kívánatosnak vélt együttműködés előkészítése a jelek szerint egyébként több fronton is zajlik. Bihary Gábor szocialista képviselő például azzal kedveskedett az LMP-nek, hogy a párt éppen bemutatott főpolgármester-jelölti programja jelentős részben plágium. Érthetetlen – mondja –, hogy miért nem sikerült korábban a két pártnak a közös jelölt indítása, ha az LMP a programja leglényegesebb elemeiben tartalmilag egyetért a pártjukkal. Abszurdnak nevezve a feltevést, az LMP közleményben utasította vissza a vádat. De egy pillanatra játszunk el mégis a gondolattal. Tegyük fel, hogy igaza van az említett MSZP-s képviselőnek, és ma a két párt fővárosi programja lényegében ugyanazt mondja. Indokolhatja-e ez önmagában, hogy az LMP-nek össze kéne fognia az MSZP-vel a fővárosi kampányban? Szerintem egyáltalán nem. És nem is megyek messzire az érvekért.

Olvassuk csak el a szocialista kampányt vezénylő Szanyi Tibor néhány nyilatkozatát. „Kikérjük magunknak, hogy minket lépten-nyomon lekorruptozzanak” – tört föl belőle a minap a sértett önérzet. Amit aztán a Népszava említett számában bővebb lére eresztett. A kérdésre, hogy miben bízik kampányfőnökként, azt válaszolja, hogy lelket fog önteni az elbizonytalanodottakba, a tavaszszal otthon maradókba. El fogja mondani nekik, hogy „nincs akkora baj a pártban, mint gondolják. Korrupció elvétve mindenütt létezik, ez alól az MSZP sem kivétel, de nem ez a jellemző. Az első fokon elítélt Zuschlag János, valamint Lados István kivételével eddig senkit nem marasztalt el a bíróság. Hunvald György és Hagyó Miklós vád nélkül ülnek, nem tudni, mit csináltak, ügyükben ugyanis csak gyanú és szóbeszéd van. A média és a sajtó azonban jókora balhét csinálhat körülöttük, ami befolyásolja a választókat”.

Kell ehhez kommentár? Az olvasó nyilván megértéssel fogadja, hogy az üléspontja áthelyezése nem maradhat következmények nélkül az álláspontjára. Hogy elnökségi tagként és kampányfőnökként ma más a látószöge, más az érdeke, mint három hónappal ezelőtt, amikor még kívülről bírálta a pártja vezérkarát. De hát mégiscsak ő írta a Népszava választási kudarcról szóló vitájában a pártfőnökségnek és mindazoknak címezve, „akik az elmúlt 4+4+4 évben” vezették a szocialista pártot: „jól tűrtétek, hogy a budapesti »leányvállalat« az összes lehetséges svihákságot elkövesse. Sőt ma sincs másként. Budapesten gyakorlatilag változatlanul folyik a hatalmi osztozkodás, narcisztikus önreklámozással megtetézve. Azt is eltűritek, hogy a profi k által kidolgozott alapokon a populizmus virágozzék, mert momentán a pozícióitok átmentésén fáradoztok. Ti, akiket szinte semmilyen elvi körülmény, hanem jobbára csak a közös mutyi élményanyaga tart össze. Ez az a rés, amelyen keresztül betolakodhatott a sorainkba a korrupció is”. Igaz, azt is írja itt, hogy azért jó is van a választási kudarcban. Elhozta ugyanis a párt megújulásának esélyét. „A Magyar Szocialista Párt esélye most az, hogy (1) demokratikussá, (2) baloldalivá és (3) hitelessé váljon. Olyan tulajdonságokra tegyen szert, amelyeknek Ti híján vagytok.” Vagyis három hónapja még ő is úgy ítélte meg, hogy az MSZP és volt vezetői gárdája sem nem demokratikus, sem nem baloldali, sem nem hiteles.

Szintén e vitában volt olvasható egy elkötelezett baloldali szerzőtől, Lázár Andrástól: „Miért hallgat az MSZP budapesti elnöksége, amelynek felelőssége az egész pártot megrengető fővárosi botránysorozatban vitathatatlan? És mi van azokban a fővárosi kerületekben és megyei/területi szervezetekben, amelyek pártvezetését és képviselőjelöltjeit enyhén szólva is kétes körülmények között választották meg? Amelyek már évek óta nem a demokrácia elvei, az MSZP írott normái és a politikai tisztesség keretein belül működnek?” Majd néhány sorral később: „Hagyó Miklóstól csak iszonyú botrányokat követően lehetett megszabadítani az MSZP-t, de legközvetlenebb »harcostársai«, mentorai és kegyencei ma is pozícióban vannak”.

Változott azóta bármi érdemben az MSZP köreiben? Kérdezhetnénk. Csak nem arra kéne gondolnunk, hogy fővárosi pártelnöknek is megválasztották a korábbi vezetés által főpolgármester-jelölti székbe emelt Horváth Csabát? És már bocsánat. Csakugyan a média és a sajtó csinálná a balhét, csak ezért látszana oly nagynak a baj az MSZP-ben a korrupció ügyében? De hiszen alig múlt egy hónapja, hogy még a búcsúzó elnöknő, Lendvai Ildikó is azt nyilatkozta, „ő maga a zárt ajtók mögött a párt előtt álló egyik legfontosabb feladatként beszélt az MSZP-n belüli korrupció felszámolásáról”. Simon Gábor, a régi-új választmányi elnök pedig akkor még arról beszélt, azért fog dolgozni, „hogy a párt két éven belül visszaszerezze a hitelességét”. Nem hogy két év, két hónap sem telt el azóta.

A sajtó csinálja a balhét az MSZP körül? Tagadhatatlan, hogy a sajtó teret ad az MSZP-t vádló nézeteknek is, de azt nyilván senki sem gondolhatja, hogy például a létező szocialista párt kriminális belvilágáról szóló legfrissebb beszámolót a Népszabadság újságírói adták a szájába a pártból társaival együtt frissen kizárt Hajdu László XV. kerületi polgármesternek. Akit az augusztus 13-án közölt, vele készült interjú szerint végső soron azért távolítottak el augusztus elején Hagyó Miklós egykori főpolgármester-helyettes emberei, a hozzá ma is hű rákospalotai szocialisták, mert nem volt hajlandó engedni Hagyó kétes üzleti követeléseinek, a párt feketefinanszírozására előadott terveinek. „Amikor megtagadtam az együttműködést, hozzákezdtek a bedarálásomhoz. Ez csak azért folytatódhat most is, mert szerintem Hagyó valamivel a kezében tartja ezeket a figurákat.” És e problémák szerinte régóta köztudomásúak az MSZP felső vezetése előtt is.

Miféle józan meggondolás vihetné rá az LMP-t ezzel az MSZP-vel való együttműködésre? Őszintén, egy ilyen összefogás után maradna még hitele a párt szavainak, hogy lehet más a politika? A kérdés persze költői. Vitathatatlan, hogy mindazoknak, akik nem jobbra akarnak szavazni, közös érdekük, hogy minél több önkormányzatban és főképpen Budapesten megerősödjenek a kormánypártokkal szembeni ellensúly, a hiteles, demokratikus ellenzéki szerep betöltésére alkalmas erők. Lássuk be azonban, hogy a jelen állás szerint e feladatra a létező szocialista párt alkalmatlan. Ha az LMP-től esetleg zokon is venné az olvasó ezt a felismerést, higgyen legalább az MSZP-t belülről ismerőknek.

A szerző közíró

Marabu rajza