Felismerték a kettős állampolgárság történelmi jelentőségét, s a maguk eszközeivel annak kiteljesedését kívánják elősegíteni – így magyarázza a döntést a szociális kártya bevezetésével egyszer már országos vihart kavaró Szepessy Zsolt polgármester, aki szerint „Kossuth Lajos szülőháza minden magyar ember otthona és oltalma”. Ha tehát lehetővé teszik, hogy az elszakított országrészekben élő magyarok állandó lakosként oda jelentkezhessenek be, azzal a „nemzeti együvé tartozást” fejezik ki.

Nem is lenne ezzel semmi baj, csakhogy a hatályos törvények szerint kizárólag oda jelentkezhetünk be, ahol tényleg élni akarunk. Lehet ez éppen Monok is. Aki magyar állampolgár – lakjék a világ bármely pontján –, bármikor tetszése szerint odaköltözhet. Feltéve, hogy tényleg Kossuth szülőfalujában – vagy akár szülőházában – kívánja tölteni mindennapjait. E tiszteletre méltó szándéknak legfeljebb a település és az egykori uradalmi tiszti lak kétségkívül véges befogadóképessége állhat útjába.

Mindazonáltal tény, hogy a fiktív bejelentkezésnek idehaza vannak bizonyos hagyományai. Például azért „költözünk” a belvárosban élő nagyihoz, hogy ingyenes parkolási engedélyhez jussunk. Vagy amiatt „hurcolkodunk”, mert a nagynéni lakóhelyén még van szabad hely a bölcsődében, a sógoréknál meg jobb iskolába járhat a gyerek. Ezek mindennapos stiklik, és – azzal, hogy nem ártanak senkinek – hajlamosak vagyunk szemet hunyni felettük.

A fiktívnek vélt bejelentés miatt legfeljebb akkor vesznek össze önkormányzatok, amikor azt kell eldönteni, hogy egy-egy magatehetetlen idős embernek vagy hajléktalannak hol kell gondját viselni. No meg abból lesz jókora cirkusz – és rendőrségi eljárás –, ha egy helyi népszavazás előtt a fél falu „költözködni” kezd. Mint tették azt jó pár éve az egyik balatoni községben, ahol a helyi lakosok azzal akadályozták meg a referendum érvényességét, hogy tömegesen jelentkeztek át az önállósulni kívánó településrészbe, ahol egyszerűen nem adták le a voksukat.

És ne feledjük Sukorót sem: bizonyos Joav Blum nem túl régen azért juthatott ingatlancserével ott földterülethez, mert „helyi lakosnak” minősült. Igaz, egyetlen percig sem lakott a településen, bár – igazi lokálpatriótaként – több mint négymillióval járult hozzá az óvoda berendezéséhez. Közokirat-hamisítás miatt mégis vádat emeltek ellene. Az eljárásban a szomszédokat, de még a postást is kihallgatták, ám Blum urat – tán a polgármester kivételével – senki nem látta Sukorón. A bejelentkezést ezért a bíróság fiktívnek minősítette.

Szepessy polgármester öntudatosan jelentette ki: ahhoz, hogy bejelentsenek valakit valahová, nincs szükség semmiféle szakmai egyeztetésre. Tényleg nincs, hiszen a fiktív lakóhely létesítése a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának az ítélkezésre nézvést forrásértékű elvi határozata szerint nem más, mint „intellektuális közokirat-hamisítás”. Aki pedig ezt hivatalos személyként követi el, öt évig terjedő börtönre számíthat.