„Ha áram van, minden van” – hirdette pár éve óriásplakátokon az egyik hazai áramszolgáltató. Ha lehet is ezzel vitatkozni, tény, hogy villamos energia nélkül nem folyik a csapból a víz, kihűlnek a fűtőtestek, megbénul a hírközlés – és ezzel a pénzügyi szektor –, leállnak a vasutak. És ez csak néhány lehetséges következmény. Az elektromosenergia-ellátó rendszer tehát az infrastruktúra valóban kritikus fontosságú eleme, és már annak is súlyos következményei lehetnek, ha csupán néhány település marad áram nélkül – amire tavaly Zalában, az idén pedig Borsod és Szabolcs megyében is akadt példa bőven.

Ez is indokolja, hogy törvény kötelezze majd a kritikus infrastruktúrák üzemetetőit olyan biztonsági terv készítésére, amelyben rögzítik, hogy miként biztosítják a társadalmi és a gazdaság élet szempontjából kulcsfontosságú létesítmények védelmét, hogyan előzik meg a működési zavarokat, és mit tesznek a rendszer esetleges sérülése esetén a szolgáltatás helyreállítása érdekében. A törvény és a végrehajtásáról szóló kormányrendelet tervezetét szeptemberben tárgyalja a kabinet.

A szabályozás megalkotására a jogalkotót uniós norma kötelezi, ugyanakkor a hazai tapasztalatok is az infrastruktúra sebezhetőségére figyelmeztetnek. Magyarországon elsősorban a rendkívüli időjárás jelent kockázati tényezőt: súlyos zavarokat okozhat például a közút- és a vasúti közlekedésben, illetve a villamosenergia-ellátásban. Az EU irányelve szerint egyébként csak az energetikai és a közlekedési szektor bizonyos elemeit – egyebek mellett a villamos és a földgáztávvezetékeket, a vasúti pályát – kell kritikus infrastruktúrának minősíteni, de nálunk az árvizek is jelentős károkat okoznak, ezért a vízügyi ágazat ugyancsak a készülő törvény hatálya alá tartozik majd.

Amennyiben a törvényt a parlament elfogadja – ez várhatóan még az idén megtörténik –, 45 nap áll rendelkezésre ahhoz, hogy az érintettek önként kezdeményezzék a kritikus infrastruktúra kijelölését. Ha ezt elmulasztják, a hatóságok határozzák meg, mely létesítmények tartoznak e körbe. Ezt követően mindenütt kockázatelemzést kell végezni, s ennek ki kell terjednie az adott infrastruktúrát fenyegető – az árvíztől a viharig terjedő – veszélyekre, illetve az esetleg bekövetkező károk lehetséges hatásaira.

Mindezek alapján a kockázatok minimalizálását szolgáló biztonsági terv készül, amely tartalmazza mindazokat az intézkedéseket, amelyek révén a kritikus létesítmények működési zavara – mondjuk a rendszerek megkettőzésével, a vízelvezető rendszerek megfelelő karbantartásával – megelőzhető. De az sem kizárt, hogy az üzemeltetőknek kötelezettséget kell majd vállalniuk arra, miként és mennyi idő alatt biztosítják ismét a kieső szolgáltatást. Azt pedig jogszabály rögzítené, hogy a súlyos zavarok esetén fellépő energiahiány esetén az egyes fogyasztóknál milyen sorrendben kapcsolhatják ki a villanyt vagy a gázt.

A villamosenergia- és a gázhálózatot zömében vállalkozások üzemeltetik, míg a vízi védművek – a mezőgazdasági területeken levő csapadékvíz-elvezető rendszerek kivételével, amelyek általában magánkézben levő földeken találhatók – állami, illetve önkormányzati kezelésben vannak. A tulajdonviszonyok azonban közömbösek: a törvény mindenkire egyaránt érvényes. Ha pedig valamelyik érintett nem tesz eleget a kötelezettségeinek, súlyos pénzbírságra is számíthat.

A biztonsági tervre vonatkozó követelményeket a szaktárcák határoznák meg, és szabályoznák azt is, hogy az üzemeltetőknek miként kell kapcsolatot tartaniuk az illetékes hatóságokkal. Erre a feladatra például biztonsági összekötőt jelölhetnek ki. A katasztrófavédelmi szervezet dolga pedig ebben a rendszerben az lehet, hogy koordinálja a kritikus infrastruktúrával összefüggő tevékenységet, valamint ellenőrizze, és – indokolt esetben akár bírságolással – kényszerítse ki az előírások betartását. Ma például azzal nemigen lehet mit kezdeni, ha a gazdák beszántják az évtizedekkel korábban kialakított vízelvezető árkokat, a jövőben viszont büntetésre is számíthatnának.

A szabályok a jelenlegi elképzelések szerint egyelőre csak a közlekedési, az energetikai és a vízügyi szektorra vonatkoznak majd, ám a kör később még bővülhet. A kritikus – tehát az emberek élete, illetve a gazdasági szereplők és a kormány működése szempontjából alapvető fontosságú – infrastruktúra része ugyanis többek között a távközlés, az informatika, de akár a távhőszolgáltatás is.

Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, valamint a megyei igazgatóságai a szolgáltatok többségével már kötöttek valamilyen együttműködési megállapodást, így rendkívüli helyzetekben – például egy gázcsőtörésnél vagy egy elektromos vezeték szakadása esetén – a beavatkozás többé-kevésbé szabályozott rendben folyik. Az tehát tisztázott, hogy a veszély elhárítása során mi az üzemeltetők és mi a tűzoltóság, illetve a polgári védelem feladata.

Az viszont nagyjából a kritikus infrastruktúra kezelőjének jó szándékán múlik, hogy mit tesz a rendszer védelme, illetve az üzemzavarok megelőzése érdekében. A kilátásba helyezett kötbér az áramszolgáltatókat készteti ugyan arra, hogy gyorsan szüntessék meg a hibát, ám mindenki jobban jár, ha a bajt – akár hatósági nyomásra – inkább megelőzik. De egy patakmeder rendbetételére sem akkor kellene gondolni, amikor szakad az eső, vagy beszakad egy autópálya áteresze.

Idén 887 esetben volt tartós áramkimaradás

Munkacsoportot hoz létre a Magyar Energia Hivatal, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) és három áramszolgáltató cég az áramellátás biztonságának javítása érdekében. A szakértői grémium első alkalommal szeptember közepén ül össze – jelentették be csütörtökön.

Bakondi György, az OKF vezetője a megoldandó feladatok között említette például speciális járművek, illetve nagy teljesítményű mobil aggregátorok rendszerbe állítását a katasztrófavédelem regionális mentőbázisain, valamint a vezetékek környezetének megtisztítását, a fák gallyazását, a gyakran üzemzavart okozó fémlopások megakadályozását. A főigazgató elmondta azt is: közös adatbázist hoznak létre az egyes szolgáltatóknál és a katasztrófavédelemnél rendelkezésre álló, az üzemzavar elhárításához használható eszközökről.

– A szolgáltatás minőségének javítása így nem feltétlenül jelent többletköltséget – állította az energiahivatal vezetője. Újabb eszközök beszerzésére Horváth Péter szerint is szükség lehet, ám ez nem jelent akkora kiadást, hogy a villamos energia árában is megjelenjék. – Tavaly 614 tartós áramkimaradás volt Magyarországon, s azok 802 ezer fogyasztót érintettek, míg az idei évben eddig 887 tartós üzemzavar történt, 836 ezer fogyasztót érintve – közölte.

A kockázatok minimalizálását szolgáló biztonsági terv készül