A Rácz András helyettes államtitkár által átadott levélből az igazgatók nemcsak azt tudták meg, hogy augusztus 10-től megszűnt a munkaviszonyuk – tehát de facto munkanélkülivé váltak –, hanem azt is, hogy augusztus 13-ig le kell vezényelniük az átadás-átvételt. Ez azonban önmagában is jogi nonszensz, hiszen augusztus 10. és 13. között semmilyen jogviszonyban nem álltak a korábbi munkahelyükkel: oda nem léphettek be, iratokhoz nem férhettek hozzá, utasításokat nem adhattak, így értelemszerűen az átadás-átvételt sem ejthették meg.

Ennél nagyobb baj, hogy a vezetést nem is lett volna kinek átadni, a környezetvédelmi államtitkárság ugyanis nem gondoskodott az igazgatók utódlásáról. Információink szerint a három volt igazgató közül kettőnek van ugyan általános helyettese, ám ők a vonatkozó jogszabályok és a nemzeti parki szmsz-ek szerint csak az igazgató távollétében gyakorolhatják annak bizonyos jogköreit, most viszont távollétről nincs szó (a harmadik nemzeti parkban csak gazdasági igazgatóhelyettes van – neki most, ha az első számú vezetőt helyettesíti, a saját pénzügyi döntéseit kellene saját kezűleg ellenjegyeznie, gazdasági vezetőként).

A nemzeti parkok felügyeletét ellátó államtitkárság felhatalmazhatta volna a helyetteseket a vezetői teendők ellátására (írásban), ez azonban nem történt meg. Így jelenleg az Őrségi, a Hortobágyi és az Aggteleki Nemzeti Park működése is jogszerűtlen, mivel egyiknek sincs felelős vezetője. Az eljárás szakértők szerint nemcsak jogi, hanem pénzügyi kockázatokat is rejt: amikor az új vezetők hivatalba lépnek, nem lesz, aki elszámoljon az ex-lex állapot alatt megszülető esetleges gazdasági és egyéb döntésekkel.

Az Őrség – egyelőre „gazda” nélkül