Az Alkotmánybíróság eddigi jogértelmezése szerint a jogszabály akkor ütközhet a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába, ha a jogalkotó valamely kötelezettséget megállapító rendelkezést a kihirdetését megelőző időre léptet hatályba, vagy a hatálybaléptetés nem visszamenőleges ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – az erre irányuló kifejezett rendelkezés alapján – a hatálybalépés előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. A jogbiztonság – az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – megköveteli, hogy a jogszabály szövege legyen értelmes, világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. További követelmény, hogy az egyes jogszabályok hatásukat tekintve kiszámíthatók és előreláthatók legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság tehát nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. [9/1992. (I. 30.) AB h., 31/2007. (V. 30.) AB h.]

Július 22-e döntő fordulatot jelent a magyar jogalkotás történetében. Az Országgyűlés ezen a napon fogadta el az alkotmány 70/I. §-ának új szövegét, miszerint: „jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében törvény, az adott adóévtől kezdődően, külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg”. Az alkotmánymódosításhoz kapcsolódóan pedig elfogadta az Országgyű lés azt a törvényt is, amely jó erkölcsbe ütközőnek minősítette és ezért adó kivetésével elvonta a foglalkoztatást 1992 óta meghatározó törvények alapján a végkielégítés, illetve a ki nem vett szabadság megváltása jogcímén 2010. január elsejétől kifizetett összeg kétmillió forintot meghaladó részét. Rögtön adódnak a kérdések: miért éppen az e jogcímeken, ezen összeghatár felett, ettől az időponttól kifizetett jövedelem ütközik jó erkölcsbe? Az alkotmány új szövege nyilvánvalóan a visszaható hatály tilalmába ütközik, és lehetőséget nyújt az önkényes jogalkotói értelmezéshez is.

A kialakult helyzet azonban gyökeresen eltér a korábbiaktól, mivel az Alkotmánybíróságnak most abban a kérdésben kellene – erre irányuló beadvány esetén – állást foglalnia: lehet-e alkotmánysértő az alkotmány valamely rendelkezése? Az Alkotmánybíróságnak valójában arra a kérdésre kellene megadnia a választ, hogy korlátlan-e az Országgyűlés alkotmánymódosító jogköre.

Ha igen, akkor nem csak a Parlament előtt volt sikeres a jelenlegi kormánypárt tagjainak korlátbontási akciója. A határok kitolásához ugyanis mindig lehet indokot, támogatottságot találni. Például olyan bűvös kifejezésekkel, mint a közrend helyreállítása, minek jegyében lehetővé tette a parlament, hogy ne csak hivatásos bíró, hanem bírósági titkár is ítélkezzen, veszélyeztetve ezzel az igazságszolgáltatás pártatlanságát.

A közbiztonság erősítése érdekében megváltoztatott szabálysértési törvény is ledöntött egy korlátot. Ezentúl kiemelhető az iskolából és börtönbe zárható a szabálysértést elkövető tizennégy éves gyermek is. Ha az említett alkotmánymódosítás is „helyénvaló”, akkor a közrend helyreállítására hivatkozva ki lehet iktatni a büntetőjog alapel veit is, például azt, hogy csak az a cselekmény minősülhet bűncselekménynek, amit a törvény már az elkövetés előtt annak nyilvánított, továbbá hogy az elkövetővel szemben csak olyan büntetés alkalmazható, amelyet törvény ír elő, és ami már az elkövetés idején is ismert volt.

Lehet persze további okokat is keresni (ha kell bármilyen indok a korlátlan hatalomnak) a határnyitáshoz. Fontos szempont lehet például a magyar kis- és középvállalkozások erősítése. E cél érdekében például a munkahelyek, a felsőfokú tanulási lehetőségek, a föld, a támogatások és más becses javak elosztásához is önkényes szelekciós szempontokat lehet megállapítani.

Ha az Alkotmánybíróság nem hoz érdemi döntést, ha megszűnteti az eljárást, ha elfekteti az ügyet; ha elutasítja a kérelmet, akkor igazolja, hogy a szavazófülkékben valóban forradalom zajlott le. Forradalom, amely megrengetheti a magyar parlamentáris köztársaságot.

A szerző 2002–2010 között közigazgatási, majd közoktatási szakállamtitkár