A 11 ezer lakosú baranyai város a rendszerváltás előtt sem tartozott a fejlődő települések közé, de azt követően sodródott igazán a vesztes oldalra. A munkanélküliség Szigetváron két évtizede húsz, s a város környékén 30 százalék fölötti. A külső befektetők 1990 óta nem mutatnak érdeklődést a kistérség iránt.

Mindezt a helybéliek sokáig azzal magyarázták, hogy Szigetvár kieső helyen van, s vezetői ötlettelenek, széthúzóak. Aztán 2002-ben Paizs Józsefet választották meg polgármesternek, s akkortól egy ambiciózus, a táborát erős kézzel összetartó vezetője lett a településnek. A szocialista politikus –akit négy évvel később polgármesternek és parlamenti képviselőnek is megválasztottak –úgy gondolta: Szigetvár jövője az itteni gyógyvízre és a kórházra épülő gyógyturizmus lehet. Ezért fürdőt akart építeni, és a kórház fejlesztésében gondolkozott.

Elképzeléséről meggyőzte a közgyűlés többségét, és a két és fél milliárd forintból gazdálkodó város – svájcifrank-alapú –kötvényeket bocsátott ki a fürdőépítésre és más beruházásokra 1,1 milliárd forint, a kórház fejlesztésére 500 millió forint értékben. A fürdő 2007-re meg is épült, igaz, a tervezett egymilliárdos kiadást 300 millióval túllépték. A létesítmény 2008-ban 125, tavaly 150 ezer jegyet adott el, ám ahhoz, hogy a mutatós létesítmény hitelét törleszteni tudja a város, dupla ennyi vendég kellene. Arra viszont csak akkor lenne esély, ha szállodák épülnének. A válság óta senki sem jött ide ilyen tervekkel. A fürdő szomszédságában 2008-ra felépült egy uszoda is, amiről hamar kiderült, hogy a város anyagi erejéhez képest túlméretezett.

A kórház fejlesztése teljesen bedőlt. A 410 ágyas intézmény veszteséget termelt, így a kötvénykibocsátásból befolyt félmilliárdból 340 milliót a kórház működtetésére költöttek. A megmaradt 160 milliót a kötvényt kibocsátó CIB – fedezetként – zárolta. Mindezek szerepet játszottak abban, hogy Paizs József csapata 2009-ben szétesett, s előfordult, hogy a polgármestert a szocialista frakció tagjai közül is leszavazták néhányan. Tábora erózióját és a város szorongató pénzügyi helyzetét Paizs rosszul élte meg, s barátai szerint mindez közrejátszhatott abban, hogy a szangvinikus alkatú polgármester 2010 januárjában, 55 évesen, váratlanul elhunyt.

Paizs halála után Kozma László alpolgármester lett a város első embere. Az MSZP-támogatással függetlenként a testületbe jutott Kozma február 8-án lemondott posztjáról. A 62 éves férfi egészségi állapotával magyarázta ezt. De mással is:

– Üzentek nekem, hogy ha Józsi helyére lépek, az ő sorsára juthatok – mondja megkeresésünkre, ám arra a kérdésre, hogy ki üzent, és miért, azt nem árulja el.

Kozma meghátrálása után a másik alpolgármester, Rodek Gyula lett felruházva a polgármesteri jogokkal. Az SZDSZ színeiben megválasztott Rodek aneszteziológus és kardiológus, a helyi kórház orvos igazgatója. Az 50 éves városvezető arra igyekezett rávenni képviselőtársait, hogy Szigetvár bízza a kórházban lévő hőközpontot egy befektető cégre, mert így az önkormányzat pénzhez jut, s abból ki tudja fizetni a leginkább körmére égő, mintegy 100 milliós adósságát. A város csődbe jut, ha ezt nem teszik meg – állította Rodek. A képviselők többsége úgy vélte: az alpolgármester el akarja herdálni a város vagyonát, ezért nem szavazták meg a javaslatot. Válaszul Rodek bejelentette a bíróságon a város fizetésképtelenségét. Február 26-án a bíróság úgy döntött: Szigetvár adósságrendezésre szorul.

– Paizs Jóska kezelni tudta volna a tartozást – véli Kozma László –, Rodek viszont meg se próbált egyezkedni a hitelezőkkel. Tönkretette a várost.

Rodek erre így reagál:

– A törvény kimondja, hogy ha egy önkormányzat nem tudja kifizetni 60 napon túli tartozását, akkor a polgármesternek kérnie kell az adósságrendezési eljárást. Nem volt esélyünk a fi zetésre, az idei költségvetésünk egymilliárdos hiánnyal számolt.

Az elmúlt hónapokban Csehné Köteles Rozália, a bíróság által kinevezett pénzügyi gondnok összesítette a város adósságállományát. Két banknak 2,3 milliárddal tartozik a város. A pénzintézetek hozzájárultak, hogy a törlesztések két év múlva startoljanak, s akkor Szigetvár – évi 250 milliós részletfizetéssel – 2032-re nullázza le adósságát. A város 148 millióval tartozik még 20 cégnek, amelyek az önkormányzat alapfeladatait látják el – Szigetvár ezt a tartozást ebben az évben teljes egészében törleszteni akarja. További 80 hitelező nem alapfeladatot finanszírozott, így az ő pénzüknek csak a felét kívánja a város kifizetni. Utóbbiak ezt nem akarják elfogadni, s ha fenntartják álláspontjukat, akkor a város vagyonának felosztásával kell kielégíteni az összes hitelezőt.

– Ebben az esetben rosszabbul járnak a hitelezők – állítja a pénzügyi gondnok. – Szigetvár piacképes vagyona talán a város tartozásának felét sem fedezi.

Tegyük hozzá: Szigetvárnak a már említettnél is lényegesen több a bruttó adóssága, miután a város cégei is vettek fel hiteleket. A kórház immár 800 milliós adóssága az intézményt működtető önkormányzati cég, a SzEESz Kft. nevén van, a város 43 százalékos tulajdonában lévő Szigetvíz Kft. pedig a fürdőépítés okán felvett hitel miatt tartozik 400 millióval egy banknak. A 96 települést szolgáló Szigetvíz Kft.-t nemcsak ez fenyegeti összeomlással, hanem a tanuszoda megépítésére felvett hitel is. A cég PPP-konstrukcióban építette meg a szigetvári tanuszodát. Szigetvárnak évente 80 milliót kell fizetnie a Szigetvíznek az uszoda építéséért és működtetéséért. Cserébe 15 év után az önkormányzaté lesz az uszoda. A város – a pénzügyi gondnok útmutatása alapján – arra hivatkozva, hogy az uszoda nem alapfeladatot lát el, nem hajlandó fizetni ezt az adósságot. Ebbe a Szigetvíz belerokkanhat.

A kórház helyzete annyival jobbnak látszik, mint a Szigetvízé, hogy a Medical Investments Zrt. megvásárolta az intézményt működtető SzEESz Kft. 49 százalékát, és vállalta, hogy üzemelteti az intézményt, illetve fizeti az önkormányzati kft. adósságát. Ám Rodek Gyula – aki a kft. értékesítését maximálisan támogatta, mivel így a 450 embert foglalkoztató kórház egyelőre fennmaradhatott – elismeri: ha az új gazda – a saját hibájából vagy a hiányos állami finanszírozás miatt – ellehetetlenül, akkor a kórház adóssága visszaszáll a városra.

A szigetváriak azt még nem tudják, hogy a város csődhelyzete, pénzügyi megroppanása milyen hatással lesz hétköznapjaikra és gyermekeik jövőjére. Mindenesetre többen attól tartanak, hogy nő a munkanélküliek száma. Az általunk megkérdezett szigetváriak kivétel nélkül szidják a város vezetőit, s őket okolják a kialakult helyzetért.

– Csak veszekedtek, azért jutottunk idáig – morogja egy idős férfi, aki korábban a konzervgyárban dolgozott.

– Dehogy! – legyint erre egy fiatal vállalkozó, akinek cégét tavaly kellett felszámolni. – Szigetvár azért csődölt be, mert nem akart sodródni, és megpróbált előremenekülni. Kockáztatott, és belebukott.

Nehéz megmondani, hogy a szigetváriak esélyeit mennyiben rontja a város csődje.

– Eddig se volt itt elegendő munka, eztán még ennyi se lesz – állítja egy asszony, aki a pécsi Elcoteqben dolgozik.

Az ésszerűtlen költekezésnek még nincs vége Szigetváron. Július elején két cég kukás autói járták az utcákat pár perc különbséggel, mert a közgyűlés nem tudott megegyezni, melyikre bízza a munkát.

– Mintha megőrültek volna a vezetőink – sóhajt a Táncsics utcában a 63 éves Kiss András. A férfi szomszédai bólogatnak. Amikor megosztom ezt Rodek Gyulával, ő is ezt teszi.

Sors bona, nihil aliud, vagyis Jó szerencse, és semmi más. Szigetvár kapitánya, Zrínyi Miklós jelmondata új értelmet nyert a jelenkori események során