Médiaalkotmány: derekas fitty van hányva mindenre
Arról nem beszél a médiahatóság fideszes embere, hogy az „elmúlt időszakon” az antalli kor médiaháborújával elkezdődött Kulturkampfot vagy a Kondor Katalin fémjelezte Magyar Rádiót, esetleg az üzembentartási díj állami átvállalásának időszakát kellene értenünk. Mely utóbbi valóban akkora hülyeség volt, hogy vitrinben kellene mutogatni. Ilyenből akadt néhány 1990 óta. Nem szakadt meg a szívem a Nap-keltéért, de mégiscsak erőből ebrudalták ki a köztévéből. Nem kellett hozzá közszolgálati kódex sem, csak permanens Fidesz-bojkott és informális nyomásgyakorlás.
Hanem most vagy az van, hogy Szalai Annamária, a Médiatanács jövendő elnöke nem olvasta a Rogán–Cser-Palkovicsféle tervezetet, és csípőből lerövidlátózza kenyéradóit (ebben az esetben megdőlnének remek félinformációink: Szalai fogta a két képviselő kezét írás közben), vagy olvasta, tudja, mi áll a papíron, mégis munkál benne az irracionális ősremény, hogy francokat lesz politikai irányítás a médiában. Vagy cinikus. Mint a póráz, amelyik azt mondja a kutyának: szaladj csak bátran. Egyelőre nem tudjuk, melyik verzió a jobb.
Mindenesetre a T. Ház ősszel jól megtárgyalja a szerényen csak médiaalkotmánynak keresztelt csomagot, októberben jön a médiatörvény, januártól pedig itt az „új médiavilág”. De a jövő már most elkezdődött. Például úgy, hogy derekas fitty van hányva az elvre: a közmédiának talán nem okvetlenül a hatalmi viszonyok direkt leképezéséről kellene szólnia, ha másért nem, hát mert, héló!, van ám itt egy egyharmad is. Műsor-politikai kezdő lökésnek az is megteszi, hogy a Kultúrház ősztől lekerül a képernyőről (tán túl liberális, vesznie kell tényleg), s állítólag egy Új Idők című kulturális magazin váltja majd. Ezzel a címmel, illetve az 1894-től 1949-ig megjelenő, rendkívül sikeres konzervatív hetilappal Herczeg Ferenc műfajt teremtett Magyarországon. A siker nem garantált, az újabb műfajteremtés viszont esélyes: az MTV vezetősége talán így próbálja kitalálni, milyen jellegű programokat látna szívesen az új kormány. Azt most hagyjuk, hogy csak a rendkívül jól idomított kutyák dugják fejüket önként a pórázhurokba.
Valóban felesleges aggódnunk, hogy a politika beköltözik a szerkesztőségekbe. Megyek a folyosón, szembejön a Hatalom, egyik kezében friss Rákóczi-túrós, a másikban meg egy rövidpóráz, rajt’ szűköl a komplett közmédia? Ugye azért ez mégiscsak elképzelhetetlen. Inkább a szerkesztőségek költöznek be lelkesen a politikai életbe. Tartósnak remélt bérlet ez. A Kultúrház példáján látjuk: formális kérés vagy parancs nélkül is megkezdődött a műfajteremtő igazodás.
