Az ő beszéde ugyanis eleinte nehezen érthető, és neki sem könnyű szájról olvasni olyanok beszédét, akikkel életében először találkozik. Többhavi álláskereséssel a háta mögött lassan rutinos interjúalany válik belőle: az önéletrajza és a referenciái alapján ugyanis sok helyre behívják. De amikor kiderül, hogy siket és a hangképzése sem tökéletes, meghátrálnak. Ő viszont nem érti, hogy miért lenne alkalmatlanabb munkaerő, mint bárki más, aki hall.

Nem született siketen: hároméves korában agyhártyagyulladást kapott, amit egy kísérleti gyógyszerrel kezeltek. Ennek mellékhatásaként vesztette el a hallását. Fiatal kora óta két dolog érdekli: a számítástechnika és a közigazgatás. Meg sem fordult a fejében, hogy azért, mert siket, ne ezeken a területeken tanuljon tovább, próbáljon elhelyezkedni.

Műszaki szakközépiskolát végzett, majd felvételizett a Corvinus Egyetem Államigazgatási Karának igazgatásszervező szakára. Jövőre diplomázik. Levelezőn végzi az egyetemet, az előadásokat jelnyelvi tolmács segítségével hallgatja, a vizsgákat pedig írásban teszi le. – Teljesen egyenrangú emberként megyek be az egyetemre –mondja.

Eddig három munkahelye volt. Az első komolyabb feladatként egy cég teljes informatikai infrastruktúrájának kiépítését kapta, később a vállalat informatikai osztályának vezetője lett, három beosztottal. Következő munkahelyén két honlap tervezésében, előkészületeiben, megszervezésében vett részt. Egyik munkahelyén sem okozott gondot a siketsége: e-mailben és személyesen tudott kommunikálni a kollégáival, az egyetlen érzékeny pont a telefon volt, azon ugyanis nem tudott beszélni.

Éppen a jó tapasztalatok miatt nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz újmunkát találnia. A válság ellenére informatikust, rendszergazdát most is sok cég keres. Ő azonban eddig nem kellett senkinek, bár nagyon sok helyre beküldte a jelentkezését. Szerinte az elutasítások fő oka az, hogy nem hall.

– Ha egyáltalán nem értik a beszédemet, akkor papíron szoktam válaszolni a feltett kérdésekre – mondja. Általában már az első percekben érzékeli az interjúztatók vonakodását, hogy nem zökkenőmentes a beszélgetés, hogy nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, nem így képzelték el. Pedig nem árul zsákbamacskát: az önéletrajzában mindig feltünteti, hogy siket, bár ezen valószínűleg sokan átsiklanak.

– A legutóbbi állásinterjúm tipikus volt. Egy informatikus-könyvtáros pozíciót pályáztam meg, be is hívtak interjúra. Elég sok kérdést kaptam, többek között arról is, milyen kedvezményeket tudnának igénybe venni utánam. Fél óra elteltével mégis azt közölték, hogy a könyvtárosi pultnál is kell dolgozni, ahol az olvasókkal is szükséges kommunikálni, ezért legnagyobb sajnálatukra nem tudnak alkalmazni. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés; ha eleve tudták, hogy siket vagyok, miért hívtak be interjúra? – magyarázza. Azokon a helyeken, ahol megindokolták az elutasítást, szinte mindig ugyanazt mondták: a telefonálás nélkülözhetetlen a munkavégzéshez, ezért nem tudják alkalmazni.

Balogh Ákos Bálint szerint azonban inkább az álláskereséshez nélkülözhetetlen a telefon. – A fejvadászok, HR-esek zöme telefonon ad visszajelzést a pályázónak, így intézik az interjú időpontegyeztetését is. Egy siket már itt elbukik. Előfordult, hogy telefonon kerestek egy cégtől, a kedvesem vette fel, közölte, hogy Balogh Ákost hívta ezen a számon, aki hallássérült, de ő tolmácsolja a mondandóját. Volt olyan, hogy már itt megköszönték és lerakták – mondja.

Ami a fogyatékosok alkalmazásával járó előnyöket illeti, Balogh Ákos Bálint ezeket sem felejti el megemlíteni az önéletrajzában, mert tapasztalatai szerint a cégek fele egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy miért érne meg nekik egy sérült embert felvenni. Részt vett egymegváltozott munkaképességűeket kereső állásbörzén is. – Kivétel nélkül azt a visszajelzést kaptam a cégek képviselőitől, hogy túl szép az életrajzom, ők képzetlenebb megváltozott munkaképességű munkaerőt keresnek – mondja. Úgy véli, hogy siketeket sokkal szívesebben alkalmaznak segédmunkásként, mint felelősségteljesebb pozícióban, mintha a halláskárosodás a szellemi képességeket is befolyásolná. Egy hipermarket- lánc például sok takarítói és árufeltöltői állást kínált a börzén, de ennél magasabb pozíciókat nem. – Miért nem hirdetnek meg, mondjuk a logisztikai osztályon egy álláslehetőséget megváltozott munkaképességűeknek? – kérdezi.

Sajnos a tapasztalatok aztmutatják, hogy a munkáltatók kiskapuként használják a telefonálást. Erre hivatkozva nem alkalmaznak siketeket, miközben nem vesznek figyelembe alternatív lehetőségeket, például az e-mailt vagy a chatet – mondja Ormódi Róbert, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója. Úgy véli, hogy a munkáltatók alulinformáltak, nem tudják, hogy a hallássérültek mely feladatok elvégzésére alkalmasak, milyen mértékben terhelhetők. Emiatt inkább a képzettséget nem igénylő, fizikai munkára veszik fel őket. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha egy hallássérült már bizonyított a munkahelyén, általában nem ütközik korlátokba az előléptetése.

A szövetség rendszeresen tart álláskeresésre, állásinterjúkra felkészítő foglalkozásokat tagjainak. Ormódi Róbert szerint az utóbbi időben kicsit könnyebb siketként állást találni, de ez nem az előítéletek enyhülése miatt van. – Inkább a rehabilitációs hozzájárulás mértékének januári drasztikus emelése az ok – állítja, hozzátéve, hogy a jogszabálynak való megfelelési kényszer sajnos nem jár együtt automatikusan szemléletváltozással. És mivel a szabályok bármikor megváltozhatnak, az ügyvezető szerint azt kell minél többször hangsúlyozni, hogy a siketek alkalmazása nemcsak anyagi előnyökkel járhat. – Új problémamegoldó készségeket honosíthatnak meg, kevesebbet hiányoznak, hosszabb ideig állnak alkalmazásban, lojálisak, sőt sok helyen a munkahelyi légkör, morál is javul egy ilyen kollégától – sorolja.

– Egyértelműen sokkal hosszabb ideig tart állást találni egy fogyatékossággal élő embernek, függetlenül a képzettségétől –mondja Ficza János, a Workania állásközvetítő portál szóvivője. – Már az ilyen emberek interjúztatását is kényelmetlennek tartják a munkáltatók, az alkalmazásukat pedig kockázatosnak ítélik – magyarázza. Ugyanakkor tapasztalataik szerint vannak cégek, amelyek keresik a fogyatékossággal élőket, részben, hogy az alkalmazásuk után járó kedvezményekkel élhessenek, részben pedig mert ez is része vállalati kultúrájuknak. Tudják, hogy jót tesz a megítélésüknek, sőt a többi munkavállalóra is jó hatással lehet. De ilyen cégből egyelőre nagyon kevés van.

Még egy átlagos álláskeresőt is megvisel a sorozatos visszautasítás, nem csoda, ha egy idő után ezek az emberek elkeserednek – teszi hozzá. A közvetítő cég igyekszik felhívni a fogyatékkal élő figyelmét jogaikra, a külön nekik szóló lehetőségekre, de Ficza János szerint ő maguk is tehetnek az ügyükért. – Minden erejükkel azt kell hangsúlyozniuk, hogy ugyanúgy el tudják látni az adott munkát, mint bárki más. Ha kell, akkor részletesen magyarázzák el, hogy miként boldogulnak – tanácsolja.

Balogh Ákos Bálint még mindig bizakodó. Nem hajlandó elfogadni, hogy csak azért, mert nem hall, nem lehet karrierje, nem dolgozhat azon a területen, amely érdekli és amiben jó. „Ha valaki nem ért valamit, újra megkérdezi. Ha én nem értek valamit, én kérdezek vissza. Nem hiszem, hogy ez anynyira bonyolult lenne, csak akarni kell kommunikálni egymással”.

Jelek és tolmácsok

Balogh Ákos Bálinthoz hasonlóan valamenynyi siketnek jár ingyenes jelnyelvi tolmács hivatalos ügyek intézésére, tanuláshoz, orvosnál, de akár állásinterjúkon is. A jelnyelvi tolmácsszolgálatok hálózata 2003 óta működik Magyarországon. A szolgálatoknak minden évben pályázniuk kell a működésükhöz szükséges támogatásra, amit az állami költségvetés biztosít. Minden megyében egy tolmácsszolgálat működik, kivéve Pest megyét, ahol négy. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége tizenkét tolmácsszolgálatot tart fenn, a másik tizenegy szolgálatot különböző szervezetek, egyesületek működtetik. Sajnos nincs annyi képzett jeltolmács, amennyire szükség lenne, ezért előfordul, hogy az igénylőknek várniuk kell. Tolna megyében például hárman látják el ezeket a feladatokat. Országszerte körülbelül ötven főállású, és ugyanennyi részmunkaidős tolmács működik. Ez még úgy is kevés, hogy sok hallássérült nem is tud erről a lehetőségről.