Mindebből azonban semmi nem lett. A pálya ma is olyan elhagyatott, mint amikor az év elején levonultak onnan a munkagépek, a nyomvonalat borító kavicsréteget egyre több helyen veri fel gaz. A ringet, világbajnoki futamot, turisták tízezreit ígérő spanyol konzorcium ugyanis – miután három civil szervezet felhívta a figyelmet arra, hogy aggályos, túlságosan kockázatos az állami szerepvállalás a beruházásban – elesett a Magyar Fejlesztési Banktól remélt mintegy 15 milliárdos hiteltől. Emiatt a pálya építése félbeszakadt, s a szeptemberi magyar futamot törölték a versenynaptárból.

– A ring munkát, adóbevételt, hírnevet, idegenforgalmat, jövőt adott volna a falunak. Mindebből azonban semmi nem lett, ráadásul sok szempontból ma még rosszabb a helyzetünk, mint amilyen a nagyberuházás bejelentése, elkezdése előtt volt – mondja Bobek József, a település polgármestere.

Nem véletlenül említi ezt a polgármester: a meghiúsult beruházás miatt sokan, sokat – s nem csak álmokat, reményeket – veszítettek a faluban. A nem egészen hatszáz lakosú, csaknem húszszázalékos munkanélküliséggel küzdő Sávolyon ugyanis jó néhányan döntöttek úgy, hogy megpróbálnak valamiképp boldogulni a beruházásból, s kisebb-nagyobb – mára kiderült: hiábavaló – fejlesztésekbe, vállalkozásokba fogtak. Volt, aki a háza mögötti épületekben alakított ki apartmanokat megtakarított pénzéből, hogy szobakiadásból legyen némi bevétele. Versenyek nélkül azonban remény sincs arra, hogy felbukkannának turisták. Nem járt jobban a falu kocsmárosa sem, aki közel ötmillió forintot szánt egy konyha kialakítására, hogy meleg ételt is kínálhasson a Balatonring miatt a faluba érkező, reménybeli turistáknak.

– Leálltam a bővítéssel, amikor kiderült, hogy bedőlt a beruházás – mondja Málovics József, a kocsma tulajdonosa.

– Eddig kétmilliót öltem a mun kába, de nem volt értelme folytatni. Még annak is örülhetek, hogy csak ennyit buktam. Volt, aki ingatlanon veszített. Egy névtelenséget kérő férfi azt meséli:

– Régóta árultam a házam, a beruházás hírére egymást érték az érdeklődők és az árak is megugrottak. Volt, aki tizenhétmilliót ígért, de én nem adtam annyiért, mert úgy kalkuláltam, mennek még feljebb is az árak. Hülye voltam. A beruházás bedőlt, én pedig már hétmillióért sem tudom eladni a házat.

A vesztesek között van az önkormányzat is: a befektető ugyan ingyen kiépítette a csatornahálózatot, ám előbb-utóbb a község tulajdonába kerülő tisztítótelep fenntartása vállalhatatlan terhet jelentene.

– A telepet nem a faluhoz méretezték, hanem a pálya és a hozzá tervezett szállodák kiszolgálására is. Ennek megfelelően a fenntartási költségek is nagyok – magyarázza a polgármester. – Havi egymillió forintos költséget kellene kigazdálkodni a rendelkezésre álló évi hatvanmillióból.

Béres György sávolyi építési vállalkozó szinte mindenét elveszítheti a beruházás lefújása miatt. Csaknem hatvanmillió forintért – hatvanszázalékos uniós támogatás mellett – tízszobás panzió, kávézó, élelmiszerbolt építésébe fogott.

– Mire kiderült, hogy elakadt a beruházás, már nem tudtam leállni, jobb híján úgy döntöttem, előremenekülök, befejezem az építkezést. Néhány héten belül el is készül a panzió, csak épp azt nem tudom, ki fog megszállni benne –mondja Béres György, ám bizakodva hozzáteszi: – A spanyolok talán mégis megépítik a pályát, vagy találnak egy másik befektetőt, aki fejlesztene a területen, hiszen az jó adottságú, közel van a sármelléki reptérhez, az M7-es sztráda pedig itt vezet a Balatonhoz közeli falu határában.

Meglepő Béres György óvatos optimizmusa, ám talán ennél is különösebb az: nincs egyedül a faluban véleményével, miszerint lehet még valaha világbajnoki motorverseny Sávolyon, lehet „világraszóló attrakció” a községben. A megkérdezett helyiek elkeseredetten beszélnek ugyan az elmaradt versenyről, ám többek véleményét fogalmazza meg a helyi kocsma előtt megszólított, kerékpárját támasztó férfi, amikor azt mondja:

– Annyi pénzt öltek már ebbe a területbe a spanyolok, hogy biztos nem hagyják veszni!

Ennek kapcsán megkerestük a beruházó cég egyik vezetőjét, Mervó Józsefet, ám ő csak annyit mondott: nem tettek le a pálya megépítéséről. Arról, hogy mikor, miként folytatnák a munkát nem beszélt.

Bobek Józsefnek viszont enynyi is elég a bizakodáshoz:

– Nem tehetünk mást, reménykedünk, hogy egyszer talán mégis lesz futam Sávolyon.

A pályaépítés leállt, a sávolyiak álmai szertefoszlottak