K. Árpád és Cs. István hangsúlyozták, nekik semmi bajuk a cigányokkal. Egyedül a fiatalabbik K. fivér „üzente”, hogy a társadalmi problémákra kívánta a Molotov-koktélokkal ráirányítani a figyelmet. De mi lehetett a valódi indíték, és milyen volt az a társadalmi-politikai környezet, amely hat ártatlan ember halálához, a hazai roma közösség megfélemlítéséhez vezetett?

Az ügyvédek szerint a feltételezett elkövetők nem vallottak arról, hogy miért lőttek a cigányokra. A gyanúsításokban mindenesetre az aljas indok egyikőjüknél sem szerepel, pedig e körbe tartozik a rasszista indíték vagy a fajgyűlölet. Alighanem a vádiratban már benne lesznek. Bizonyítottan aljas indokból elkövetett emberöléssorozat esetében könnyen tényleges életfogytiglani szabadságvesztés várhat a cigányvadászokra.

Az egyik internetes hírportál rendőrségi forrásból úgy tudja, két elkövető is beszélt az indítékról. Állítólag azt mondták, hogy a gyilkosságokkal az volt a tervük, hogy felkorbácsolják a cigány–nem cigány feszültségeket, polgárháborút szítsanak, amelynek következtében a romákat deportálják Magyarországról. E forgatókönyv szerint szándékosan választották a lehető legártatlanabb áldozatokat. A lehető legnagyobb felháborodást akarták kiváltani ugyanis. E koncepciót gyengíti az a tény, hogy mindig a cigánysor utolsó házát támadták, vagyis inkább a könnyű menekülést ígérő, védtelen stratégiai pontot, mint az áldozatot keresték.

A 37 éves K. Istvánról és fivéréről, a 43 éves Árpádról, két gyanúsítottról köztudott volt környezetükben, hogy szélsőjobbos-fajgyűlölő nézeteket vallanak. Ám míg Árpád csendes, visszahúzódó természet, addig öccse, aki horogkeresztes tetoválást is visel a testén, nemegyszer bántalmazott cigányokat, és gyakran hangoztatta, hogy gyűlöli őket.

„Két pszichopata, egy őstulok meg egy balek” – jellemezte a sorozatgyilkosság elkövetésével gyanúsított négy férfit egy debreceni ismerősük. „A K. testvérek tuti, hogy betegek, P. egy eszetlen terminátor, Cs.-t, akinek csak a szája nagy, pedig belevitték” – tette hozzá. A városi futballcsapat, a Loki (DVSC) kemény magjához tartozó, magát informatikusnak mondó negyvenes férfi – két másik drukkertársával együtt – arról is beszélt az idén június közepén egy helyi presszóban e sorok írójának, hogy tudomásuk szerint a „négyek bandája” stratégiájának tartott hangtechnikus, K. Árpád, „köpött, és megpróbálja mással elvitetni a balhét”. Az idősebb K. fivér, aki a Molotov-koktélos gyújtogatások egy részét elismerte, egykori albérlőjére, S. Mihályra vallott, mint akit felelősség terhel a gyilkosságokért. A bemártott férfit a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) korábban már többször is meghallgatta, mert a rendőrök szerint neki is tudnia kellett a fegyverekről. (S. Mihályt nem sikerült Debrecenben utolérnem, üzenetemre nem válaszolt. K. Árpád ügyvédje, Bérdi Zsolt egyébként jú nius 25-én a hvg.hu-n azt állította, hogy ügyfele nem vallott másra.

Debreceni beszélgetőtársam, a kisebbik K. testvér jó cimborájának mondta magát. Szerinte István, akit ő második keresztnevén, Zolinak nevezett, akkor „gőzölt be” és határozta el, hogy „leszámol az orkokkal”, amikor három éve megtámadták, kirabolták a hajdúhadházi cigányok. „Meg a magyarok nyulai (célzás a Magyarok Nyilai nevű állítólagos terrorszervezetre – T. J.) is nagyon imponáltak neki. Ekkor vonta bele a boszszúba a bátyját, aki pedig nem egy erőszakos fószer. Családja, pici gyereke van, egy kis faluban lakik. Az esze miatt volt szüksége rá az öccsének, meg azért, mert benne megbízott. Más kérdés, hogy a nagyobbik testvér most menekül, és mindenkit vádol. A Zoli és én is szkinhedek voltunk a kilencvenes évek elejétől, Árpi meg egy szelíd békeharcos. Hogy lehetne ő rasszista, amikor egy évig még egy izraeli kibucban is élt a feleségével”. Az exszkinhed azt is tudni vélte, hogy Kislétán a K. fivérek a falu polgármesterének „megleckéztetését” is tervezték. „Ahhoz is be akartak lőni, mert támogatta a romákat, meg az MSZP-s Veres János emberének tartották.” Kisléta polgármestere, Pénzes Sándor mit sem tudott minderről, legalábbis ezt mondta érdeklődésemre. (A Nemzeti Nyomozó Iroda sem kommentálta értesülésemet.

Tavaly augusztusban mindenki arról beszélt, hogy K. István tagja a Loki kemény magjának, ezt azonban a csapat szurkolóinak egyesülete sietett cáfolni. Megfordult ugyan néhány meccsen, de ultraradikális nézetei miatt állítólag még hasonló gondolkodású társai is megriadtak tőle. Mikor erről beszélek, az informatikus csak mosolyog a söre fölött. „És te ezt elhiszed? Hogy egy ultra megriad, mert valaki hangosan szidja a cigányokat? Debrecenben mindenki tudja, hogy a Perényi1 zenei klub, ahol mind a négyen (a gyanúsítottak – T. J.) dolgoztak, a drukkerek egyik törzshelye.”

K. István szkinhedként, 15 éve érintett volt a debreceni zsinagóga tóratekercsek őrzésére szolgáló szekrényének felgyújtásában. Az elkövetők a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) vezetői, illetve tagjai voltak. A radikálisan nacionalista szervezetet 1995. január 6-án, Szálasi születésnapján a Független Kisgazdapárt debreceni székházában jegyezték be. Még ugyanaznap felgyújtották a frigyládát. K. István, a szervezet elnöke, is gyanúsított volt az ügyben, de bizonyítékok hiányában még a bírósági eljárás előtt megszüntették ellene az eljárást. A keleti arcvonalasok központja a várostól 15 kilométerre lévő Bocskai-kertben volt (ahol egyébként a bűnrészességgel gyanúsított egykori katona, Cs. István is lakik), majd beköltöztek a debreceni kisgazdaszékházba. A párton belül botrány kerekedett ebből, Kapronczi Mihály akkori kisgazda képviselőt az országos vezetés 1995 márciusában kizárta, Torgyán József pártelnök pedig ötvenezer forintot adott a zsinagóga rendbehozatalára.

„K. Istvánt már itt meg lehetett volna állítani. De nem ez történt. Az eset jól példázza az igazságszolgáltatás működését és felelősségét – írta Bartus László az ÉS 2009. augusztus 28-i számában megjelent, Szkinhedpárt című cikkében. „A bíróság először is bejegyezte a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetséget, olyan alapszabállyal, amely »az élősködőktől mentes Magyarország megteremtését« tűzte ki célul. A megyei főügyészség akkori illetékese azt mondta, hogy ez nem jelentett rasszista és antiszemita programot, mert K. István elnök az alapszabályban nem jelölte meg, kiket értenek »élősködők« alatt. Ha pedig – szólt a magyarázat – a bíróság feltételezte volna, hogy élősködők alatt cigányokat és zsidókat kell érteni, akkor a bíróság »maga keveredik az antiszemitizmus és rasszizmus gyanújába«”. A náci klasszikusok szóhasználatát a bíróság „nem köteles ismerni” (...) a tóraégetés után nem kezdeményezték a KABSZ feloszlatását, erre csak néhány évvel később került sor. Az elkövetők elfogásuk után azonnal bevallották, hogy tettüket az antiszemitizmus motiválta, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya később mégis arra a megállapításra jutott, hogy „a fiatalok csupán italoztak, és jó heccnek tartották a zsinagógai tréfát”.

A Loki-drukkerek jót röhögtek, amikor idéztem nekik Bartus cikkéből, hogy: „A Jobbik nem más, mint az eddigi legjobban felépített szkinhedszervezet, amely megnövesztette a haját.” „Na, látod ez sem igaz, hol látsz te itt hosszú hajat” – kapta le borotvált koponyájáról a sárga baseballsapkát az informatikus.

De K. Istvánt még közvetlenül a merényletsorozat előtt is lett volna mód megállítani. Bartus cikkével egy időben került fel az internetre egy írásos dokumentum, amely egyebek között azt állította, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) K. Istvánt, a romagyilkosságok egyik feltételezett elkövetőjét évekkel ezelőtt lehallgatta, tevékenységét figyelemmel kísérte. A dokumentum szerint az NBH Hajdú-Bihar megyei kirendeltsége 2004. február 21-től szoros ellenőrzés alá vont három magyar állampolgárságú személyt, köztük K. István Zoltánt, szélsőséges szervezethez való tartozás gyanújával. 2007 végén, illetve 2008 elején az NBH lehallgatta K. István Zoltán telefonbeszélgetéseit, és az elhangzottak alapján arra következtettek, hogy társaival (az ugyancsak előzetes letartóztatásban lévő P. Zsolttal, illetve testvérével, K. Árpáddal) valamilyen okból lőfegyverek és nagy mennyiségű lőszer beszerzését tervezik. Az információk alapján az NBH Hajdú-Bihar megyei kirendeltsége 2008 tavaszán kezdeményezte K. István megfigyelésének meghosszabbítását, valamint azt, hogy a megfigyelést terjesszék ki a szóban forgó többi férfira is. Az NBH illetékes szakosztálya azonban a kezdeményezést elutasította, és mivel nem tartotta megalapozottnak és szükségesnek az érintettek további szoros ellenőrzését, ezért az aktát 2008. május 12-én lezárták. Az első akcióra Galgagyörkön 2008. július 21-én került sor.

„A gyilkosságokhoz nincs közöm. Embert soha nem öltem” – üzente a fiatalabb K. testvér tavaly decemberben, a Magyar Nemzetben. Elismerte ugyanakkor, hogy járt néhány helyszínen, és gyújtogatott is. Az idősebbik testvér, Árpád közkedvelt figurája a cívisvárosnak, ő alapította a Replika nevű, országosan ismert metalzenekart. Négy évig dobolt a bandában, majd egy másik együttesben is játszott egy ideig. 2008 nyarától a Perényi1-ben segített be hangtechnikusként. A zenei klub programszervezője, F.-né Ny. Éva hívta oda dolgozni, három cigányvadász társával egyetemben. Lokis alkalmi ismerőseim szerint a nő Árpád szeretője volt. „Tiszalökről menekülve az autó beleragadt a sárba. K. Árpád ekkor mobilon felhívta Évát, és kérte jöjjön oda, húzza ki őket. Nyafi (Ny. Éva beceneve – T. J.) meg is érkezett, de az ő kocsijával nem tudták kirángatni K. Árpád Opel Astráját. Merthogy azzal jártak ők akciózni, nem pedig sötét terepjáróval. Ekkor Ny. Éva segítségért sietett, és végül egy traktoros szabadította ki őket a sárból” – mesélte informatikusom. Szerinte azon buktak meg, hogy három helyszínen is ugyanazt a telefont használták. „Persze nem lehet tudni, kié, lévén dobós (bűnöző argóban így nevezik a kizárólag bűnelkövetésnél használt mobilt – T. J.). Na, ez a kütyü kipofázott egyszer meló közben, történetesen egy olyan, szintén dobóst hívott, ami már szerepelt a rendőrségi netrendőr rendszerben. Mégpedig azért, mert Nyafi egyszer bejelentést tett a yardra, hogy randalíroznak a Perényi előtt és ezt a dobóst adta meg, mint a saját elérhetőségét, a bejelentő adatait pedig tárolják.” Ekkor kezdték el az NNI nyomozói a zenei klubot figyelni, de mire minden összeállt már túl voltunk Kislétán.

Ny. Évát telefonon kerestem és kérdeztem a fentiekről. A Perényi1 programszervezője közölte: csak abban az esetben hajlandó nyilatkozni, ha azzal segíteni tud a „fiúknak”. Kérésére az általa megadott email címre is elküldtem kérdéseimet, amelyekre válasz másfél hónapja nem érkezett.

Az idén január elején K. Árpád is megszólalt: „Nem vagyok az úgynevezett romagyilkosságok kulcsfigurája. Nem vettem részt az emberölések megtervezésében és végrehajtásában sem. Nem vagyok és nem is voltam tagja semmilyen szélsőséges nézeteket valló szervezetnek. Nem tartom magam előítéletesnek, soha nem hangoztattam szélsőséges nézeteket sem társaságban, sem internetes közösségi oldalakon. Környezetemmel konfliktusmentes a kapcsolatom. Munkám során zenészként és hangtechnikusként számos alkalommal együtt dolgoztam roma zenészekkel, közismert muzsikusokkal, velük származásuk miatt semmilyen konfliktusba nem keveredtem” – közölte a nyilvánossággal K. Árpád, aki sorkatonai szolgálatra 1989-ben a határőrséghez vonult be. „Lövész alapkiképzést kaptam, tizedesi rangban szolgáltam, de egy baleset után egy év múlva leszereltek” – írta az ügyvédje által a Magyar Nemzethez eljuttatott közleményben.

Értesüléseink szerint a 29 éves exkatona, a koszovói misszióban gépkocsivezetőként dolgozó Cs. István azután került a cigányvadász csapatba, hogy a K. testvérek megorroltak a korábbi akciókban közreműködő P. Zsoltra, aki, ahogy egyik informátorom mondta, „Tatárszentgyörgyön nagyon elszúrt valamit”. Feltehetően ő lőtte le az égő házból menekülő apát és kisfiát, de a gyerekgyilkosság már nem fért bele a K. fivéreknek sem. (A cukrász végzettségű, kutyatenyésztéssel foglalkozó, 31 éves P. Zsoltról tudni a legkevesebbet, fentebb idézett, őt nemes egyszerűséggel őstuloknak tituláló ismerőse szerint „nem az a fajta, aki agyra gyúr”. Ügyvédi információ szerint, egyedül őt nem sikerült az előzetesben megtörni, vallomásra bírni.) Cs. István, aki a tiszalöki helyszín közelébe fuvarozta a K. fivéreket, teljes körű vallomást tett. Forrásaink szerint benne volt az utolsó, kislétai gyilkos akcióban is: ő szállította a három társát a községtől mintegy tíz kilométerre fekvő Máriapócsra, ahonnan azok gyalogosan, a szántóföldeken át közelítették meg a faluszéli Bocskai utcát. Védője elmondta: Cs.-nek nem volt más választása, ugyanis Tiszalök után megkereste a katonai elhárítás, hogy tartsa nyitva fülét, és értesítse őket, ha valami a tudomására jut. Ezt ő közölte a többiekkel, akik ezután már nem hagyták kiszállni.

A korábban már K. István kapcsán idézett dokumentum Cs. Istvánról azt állította, hogy őt beszervezték, és a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) titkos kapcsolatként foglalkoztatta. Cs. István ügyvédje, Barcsi István határozottan cáfolta, hogy védence a katonai titkosszolgálat ügynöke lett volna. Katonai ügyészségi határozatot mutatott, amelyben az állt, hogy Cs. Istvánról semmi olyan dokumentum nincs a KBH-nál, amely államtitkot képezne, következésképpen védence nem volt a Cég titkos kapcsolata. A háromoldalas internetes irat rávilágít arra is, hogy az őrizetbe vett személyek sem anyagilag, sem pedig szellemileg nem álltak olyan szinten, hogy ezeket a gyilkosságokat segítség nélkül elő tudták volna készíteni, illetve végre tudták volna hajtani. Alaposan feltételezhető tehát, hogy a gyanúsítottaknak támogatói voltak, akik nagy értékű, több tízmilliós terepjárókkal, fegyverekkel látták el őket, és nem zárható ki az sem, hogy a gyilkosságok előkészítését is profik végezték. „Szó sincs nagy értékű terepjárókról – így Barcsi ügyvéd –, három átlagos gépkocsit foglaltak le a nyomozók. A fegyverek egy, 2008. március 7-én, Besenyszögön a két K. testvér és P. Zsolt által elkövetett rablásból származnak. Támogatókról azóta sem tudunk. Amennyiben az NBH illetékes szerve nem állította volna le K. István megfigyelését és lehallgatását, a gyilkosságok nagy valószínűséggel elkerülhetőek lettek volna” – kommentálta a dokumentumot az ügyvéd.

Az internetes iratról a Nemzetbiztonsági Hivatal vizsgálata megállapította, hogy az nem eredeti dokumentum, mindazonáltal a K. Istvánra és Cs. Istvánra vonatkozó megállapítások többségükben helytállóak. 2009. szeptember elején parlamenti tényfeltáró munkacsoport alakult a romagyilkosságok felderítésének titkosszolgálati hátterét vizsgálandó. November 17-én napvilágot látott – egy titkos és egy nyilvános részből álló – jelentésük megállapítja: szakmai és politikai felelősség terheli a Nemzetbiztonsági Hivatal volt vezetőjét, Laborc Sándort, valamint a titkosszolgálatokat felügyelő volt minisztert, Szilvásy Györgyöt. (Minderről részletesebben lásd a szerző Cigányvadászat Magyarországon 7. Gyilkos „rendszerhiba” című írását a Kritika 2009/12-es számában.)

Cs. Istvánt tavaly év végén sikerült ügyvédi közreműködéssel megszólaltatnom (Interjú Cs. Istvánnal: Nem dobtam fel senkit – Népszabadság, 2009. december 11.). A debreceni „négyek bandájából” ő volt az, aki Csontrabló néven a legtöbb fellelhető cigányellenes kijelentést tette internetes üzenőfalakon. A Gój Motorosok Egyesülete közösségi oldalán ötven bejegyzése olvasható, de az egyesületnek nem volt a tagja. A sportmotor.hu egyik fórumán: pedig így vélekedett: „...négy napja és 19 óra 56 perce civil vagyok, így kimondhatom: azt mondom, öljük meg mi Magyarok a cigányokat, asszonyt, gyereket, öreget és mindenkit, aki a cigányt védi!”

„Amit lehozott később a sajtó, azt egy felháborító bűncselekmény kapcsán, néhány sör után írtam. Néhány sorral lejjebb elnézést is kértem, hogy elengedtem magam, de ezt persze már nem idézték sehol. Mert akkor azt is kellett volna, hogy én nem teszek különbséget emberek között bőrszínük szerint” – válaszolta, amikor rasszista bejegyzésére rákérdeztem.

Röntgenfelvétel a Kislétán sörétes puskával meglőtt 13 éves lány fejéről és nyakáról – 2009. augusztus 3.