Nem volt senkinek a zsebében
HALMAI GÁBOR egyetemi tanár, alkotmány jogász:
„Sólyom László lényegesen jobb köztársasági elnök volt, mint bármelyik, 2005-ben felmerült jelölt lett volna. Most is jobb elnök lenne, mint amilyen Schmitt Pál lesz. Komolyan elkötelezte magát az 1989–1990-es alkotmányos rend mellett, melynek kialakításában,megerősítésébenmaga is részt vett. Pontosan ez az oka, hogy idén már nem lehetett a Fidesz jelöltje. A másik jelentős érdeme, hogy szuverén személyiség, aki nem politikai parancsok alapján működik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lett volna sok esetben elfogult. Elfogultsága azonban nem valamilyen jobboldali utasítás eredménye volt, inkább személyes ellenszenv vezette, különösen a korábbi miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel szemben. Alapvetően két feladata volt, az egyik a nemzet egységének megteremtése, a másik az állam demokratikus rendje feletti őrködés. Ami az első feladatot illeti, komoly kritikát érdemel. A romagyilkosságok idején túl későn szólalt meg, a melegfelvonulást ért erőszak ügyében pedig egyáltalán nem tartotta fontosnak, hogy kifejezze az együttérzését. Pedig egy köztársasági elnöknek valamennyi kisebbséget a védelmébe kell vennie. A demokratikus rend védelme érdekében már a Magyar Gárda megalakulásakor tiltakoznia kellett volna. Nem tette meg, véleményem szerint nem azért, mert nem látta, hogy mi lesz ebből, hanem, mert nem érezte fontosnak, hogy fellépjen ellene. További komoly hibának tartom a jelölési gyakorlatát is, azt, hogy nem egyeztetett a pártokkal, így fontos funkciók maradtak betöltetlenül hónapokig. Sólyom László sosem volt igazi politikus, és elnöksége alatt sem vált azzá. Egy politikus államfő, ha folytat is valamilyen külpolitikát, figyelembe veszi, hogy az milyen hatással van Magyarország kapcsolatára a szomszédos országokkal, és azt, hogy milyen külpolitikát folytat a regnáló kormány. Különösen nagy csalódást okozott a tevékenysége az elmúlt két hónapban. A Fidesz törvényalkotási dömpingjét lényegében végigaszszisztálta, csak egy törvényt küldött el az Alkotmánybíróságnak, pedig ez legalább öt-hat esetben indokolt lett volna. Hallgatásával összefüggésben pedig nem jó az akusztikája annak, hogy juttatásait az utolsó pillanatban kibővítették.”
MAJTÉNYI LÁSZLÓ volt adatvédelmi biztos, az ORTT korábbi elnöke:
„Különös helyzetben volt Sólyom László, elnökségének öt éve alatt mindvégig egyfajta értetlenséggel fi gyelte a sajtó, bal- és jobboldalon egyaránt. Néha valóban rosszul érezte az ütemet, de még többször bírálták igazságtalanul, és dicsérték – főleg a jobboldalról – olyasmiért, amiért egyáltalán nem várt dicséretet. Kétségtelen, hogy mindig megtalálta a módját, hogy bírálja a baloldali kormányt, és most, hogy a Fidesz kétségbe vonja a harmadik köztársaság alapvető normáit, már nem derülhet ki, hogy mindkét oldalt azonos mércével tudja mérni. A Fidesz fél tőle, ha nem így lenne, ő maradna az elnök. Alkotmányossági szempontból is kivételesen nehéz öt éve volt, e tekintetben nehezebb körülmények között dolgozott, mint elődei. Jelölési politikáját például sokat kritizálták, pedig ezzel csak a harmadik köztársaság züllését akarta fékezni. Jómagam, mint érintett, egyáltalán nem éreztem megalázónak, hogy Sólyom László jelölése ellenére nem választottak meg ombudsmannak. (2007-ben Sólyom az állampolgári jogok biztosi posztjára jelölte Majtényi Lászlót, de nem kapta meg a szükséges többséget a parlamentben –M. D.) Azt hiszem, az elmúlt két hónap választási, kinevezési gyakorlatának fényében Sólyom László eljárása még érthetőbbé válik. Egy biztos: nyugodtabban alhatnánk, ha ő maradt volna a köztársasági elnök.”
HACK PÉTER alkotmányjogász:
„Sólyom László a maga módján kiszámítható elnök volt, megszólalásai logikusan következtek korábbi álláspontjaiból. Mindvégig aszerint dolgozott, hogy ő az alkotmány legfőbb őre. Ez számokban is megmutatkozik: több törvényt küldött viszsza a parlamentnek és küldött el az Alkotmánybírósághoz,mint a korábbi köztársasági elnökök öszszesen. Az utóbbi hetekben viszont több olyan törvény is akadt, melyeket nem küldött el az Alkotmánybíróságnak, pedig indokolt lett volna. Valószínűleg nehezen dolgozza fel mindazt, ami az újbóli jelölés elmaradásából következik. Ezzel a Fidesz azt üzeni, hogy elégedetlen volt vele, miközben nem ad magyarázatot arra, hogy pontosan mivel, miért volt elégedetlen. Sólyom László ugyanis pontosan azt nyújtotta, amit megválasztásakor várni lehetett tőle, szerintem a Fidesz részéről semmilyen kritika nem érheti. Ugyanakkor elnökségére mindvégig rávetült megválasztása körülményeinek árnyéka. Ez véleményem szerint többet ártott neki, mint bárki másnak. Sikeres volt stabil alkotmányőri szerepében, mégis kudarcot vallott azzal, hogy e szerep fontosságáról nem sikerült meggyőznie saját korábbi megválasztóit. A számára legfontosabb ügyben, az alkotmány ügyében nem tudta megnyerni a jobboldalt. Maga is elmondta, hogy kudarcnak érzi, hogy nem sikerült bebizonyítania, hogy az alkotmányunk nem sztálini alkotmány, hanem olyan érték, melyet a társadalom jó lelkiismerettel, méltósággal követhet. Az elmúlt időszakban nyolc hét alatt hatszor módosították az alkotmányt: ez Sólyom elmúlt húsz évének kudarca. Ami a baloldal által sokszor hangoztatott elfogultságát illeti, úgy vélem, hogy nagyobb volt az elfogultság látszata, mint a valós részrehajlás. A sérelmezett megszólalások stílusukban talán nem voltak mindig szerencsések, de tartalmukban többnyire helytállóak voltak.”
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS filozófus:
„Egy magányos ember, aki részben megtestesíti, részben pedig harcol a rendszer ellen – ez jut eszembe először Sólyom Lászlóról. Ami elnökségénekmérlegét illeti, szerintem a végeredmény zéró, körülbelül ugyanannyit használt, mint amennyit ártott az országnak. Használt abban a tekintetben, hogy fontos elvek mentén megpróbált megkövetelni egyfajta tartást a törvényhozástól. Ez nagy dolog, amit nem szabad elfelejteni. Ráadásul képes volt megtestesíteni 1989 szellemét. Ártott viszont a határon túli akcióival. Nem értette meg a határon túli magyarok problémáit, megfeledkezett arról, hogy ő külföldön nem a magyar kultúrát, hanem a magyar államot képviseli. Minden diplomáciai előkészítés nélkül nem szónokolhat a szomszédos országokban, mert ezzel rosszat tesz a határon túli magyaroknak és a térség stabilitásának. Nem volt olyan jó elnök, mint Göncz Árpád, de jobb volt, mint Mádl Ferenc. Göncz Árpád a „haza atyja” volt, aki vigaszt, bátorítást nyújtott az embereknek. Az ő felfogásában a köztársasági elnöki inkább szimbolikus szerep volt. Mádl Ferenc decens távolságtartással nemigen csinált semmit. Sólyom László viszont igazi politikus elnök volt abban az értelemben, hogy lehetőségei határain belül igyekezett érvényesíteni az elképzeléseit. Hibái ellenére nagyon fog hiányozni, mert független és tiszta ember, aki mindig tisztességesen, keményen és elvszerűen viselkedett. Nem volt senkinek az embere, nem volt senkinek a zsebében. Biztos vagyok benne, hogy reputációja a következő években, Schmitt Pál elnöksége alatt tovább nő majd, igazán néhány év múlva fogjuk őt értékelni.”
