A Baranya Megyei Múzeum májusban hét teremőri állást hirdetett, 260-an jelentkeztek a pályázatra. A múzeum vezetői meglepődtek a harminchétszeres túljelentkezésen. Meglepődésük júliusban döbbenetté vált: ezúttal nyolc állást hirdettek meg, s ekkor már 480-an pályáztak. (Az újabb teremőrökre azért van szükség, mert Pécs Európa kulturális fővárosaként számos új tárlatnak ad otthont.) Fabényi Júlia, a múzeum igazgatója érdeklődésünkre elmondta: a teremőri munkához elég az általános iskolai végzettség, ám a két pályázatra nemcsak érettségizettek jelentkeztek. Az idegennyelv-tudás nem volt kritérium, a felvettek többsége azonban „nem bújik el,” ha angolul vagy németül szólítják meg őket. A felvettek között több diplomást is találunk: így például van közöttük gimnáziumi angoltanár és szobrászművész is.

– A pályázók többségével beszélgettem, és fájt a szívem, hogy hány, az állásra amúgy alkalmas személynek kellett nemet mondanom – vallja be az igazgató. – Szörnyű volt szembesülni azzal,hogymennyimegszorult, nehéz élethelyzetbe került ember keres ma állást.

A teremőri állás nem amagas fizetés miatt volt vonzó: a múzeum csak a minimálbért tudja fi zetni, ami havonta 72 ezer forintos bruttó összeget jelent. Novemberben fél évre bezárnak több pécsi kiállítóhelyet, a teremőröknek kevesebb munka jut, ezért csak hat órában foglalkoztatják őket, s a mostani bérük háromnegyedét kapják. Mindezzel tisztában voltak a jelentkezők, mégis kevesen léptek vissza. Ők is inkább azért, mert vidékiek voltak, s a múzeum nem tudja fizetni az ingázásuk költségét.

A júliusban felvettek a jövő héten állnak munkába. A májusi pályázók viszont már két hónapja dolgoznak. Közülük többen is a Vasarely Múzeumban vigyázzák a képeket és lesik a vendégek óhajait. Egyikük, a 27 éves Bernadett – aki azt kérte, hogy vezetéknevét ne írjuk le – ruhaipari szakközépiskolában érettségizett, emellett van boltvezetői végzettsége is. Mutatós, sudár teremtés, beszéde intelligens, kedélye vidám. Apja nyugdíjas buszsofőr, anyja népművelőként 25 évet a baranyai múzeumoknál dolgozott, aztán 2004-ben elbocsátották. Azt követően nem jutott álláshoz, ezért külföldre utazott, s két éve rokonoknál időseket ápol. Bernadett először egy ékszerboltban dolgozott, majd hat évig egy banknál volt hitelügyintéző. 2008-ban, a válság kitörésekor felmondták állását, s a lány beállt egy ingatlanközvetítő céghez alvállalkozói jogviszonyban. Kicsi volt a forgalom, havi 50-60 ezer forint jött neki össze, s öt hónap után fel kellett adnia ezt az állását. Munkanélküli lett, s akkor jött a múzeum álláshirdetése.

– Nagyon örültem, hogy felvettek – mondja Bernadett –, mert az előző hetekben hiába pályáztam meg vagy 25 állást. Jelentkeztem banki ügyintézőnek, utazó ügynöknek, bolti eladónak, de a legtöbb helyről válaszra sem méltattak. Aki felvett volna, az csakis alvállalkozóként, jutalékért. Az nekem kockázatos lenne.

Ez utóbbi azért is igaz, mert Bernadett családja három éve vett egy házat 25 millióért. A vásárláskor 20 milliós hitelt vettek fel 25 éves futamidővel. A tőketartozás a svájci frank felértékelődése okán immár 30 millióra nőtt, s a família havi részlete 120 ezer forintról 160 ezerre ugrott. A család helyzetét némiképp könnyíti, hogy a ház egy részét kiadják, s az fedezi a törlesztés nagy részét.

Bernadettnek biztonságot jelent a minimálbéres teremőri állás, de arra aggódva gondol, hogy a téli fél évben kevesebb lesz a fizetése. A múzeumi munkát kifejezetten kedveli:

– Pörgős hely, naponta 300-400 vendégünk van. Az olyan munkákat szeretem, ahol emberekkel kerülhetek kapcsolatba, és segíthetek másoknak.

Ugyanezt hangsúlyozza a 38 éves Török Illés is. Ő középfokú végzettséggel a kereskedelemben dolgozott 16 esztendőn át. Bútort árult, hosszú ideig boltvezető volt, aztán egy multi kereskedelmi lánc áruházában alkalmazták. A hipermarketben nem érezte jól magát, ezért pályázta meg a teremőrséget.

– Itt jó, mert ez egy nagyon kulturált munkahely – állítja Török Illés. – De azt is belátom, hogy ennyi pénzből csak a magamfajta, egyedül élő ember tudja eltartani magát. Nekem van egy önálló házam, a rezsiköltségem mindössze havi 20 ezer forint, emellett vállalok egy festőnek keretezést, s abból is összejön némi pénz, de azt elképzelni sem tudom, hogy a családosoknak miképp lehet elég a teremőri fizetés.

– Sehogy – ismeri el Fabényi Júlia –, de nem tudunk többet fizetni. A napokban egy évek óta teremőrként nálunk dolgozó házaspár jelezte, hogy külföldre utazik, mert nem tudják eltartani a gyermeküket ebből a jövedelemből. Főiskolát végeztek, de itthon nem találnak megfelelő munkát.

Vagyis hamarosan két újabb teremőri állást hirdet meg a múzeum. Csak találgathatunk, hányszoros lesz a túljelentkezés. Mellesleg a felvettek nem titkolják, hogy a sikeres pályázathoz nem árt, ha van az embernek egy kis belső segítsége. Török Illés bevallotta, hogy volt ismeretsége a múzeumnál, s ez felért egyfajta referenciával, elvégre milliárdos értékek épségét óvják munkájuk során. Bernadett a saját referenciájáról így beszél:

– Engem gyerekkorom óta ismernek a múzeumban, így másképp fogadtak, mint egy idegent. Az anyám itt dolgozott, ez garanciát biztosít számomra a múzeumnak. A teremőri álláshoz is kell „hátszél”. De megtapasztaltam, hogy mindenhol kell, anélkül ma már szinte reménytelen elhelyezkedni.

„Itt jó, mert ez egy nagyon kulturált munkahely”