Bonyolult kérdésekben nem kell népszavazást rendezni, mondja Schöpflin György történész-politológus professzor, alkotmányíró, aki úgy véli, referendumot legfeljebb erkölcsi ügyekben lehetne tartani. Példaként említi az abortusz vagy a válás ügyét. A legnagyobb tisztelettel kérdeznénk a professzor úrtól: szerinte ezek nem elég bonyolult problémák? Kétségkívül húzódik mögöttük erkölcsi dilemma, de mégis, a professzor vajon miként fogalmazná meg kérdéseit, és azok mire irányulnának? Mondjuk: „Egyetért-e ön azzal, hogy Magyarországon csak kivételes esetben lehessen elválni?” Vagy: „Egyetért-e ön azzal, hogy két ciklus után kötelező legyen beadni a válókeresetet?”

Mivel a professzor azt már nem részletezte, hogy az abortusz és a válás kapcsán mire irányulhatna az eldöntendő kérdés, ezért most nem is nevezzük őrültnek, bár e két témakörben nehezen lehet elképzelni olyan kérdést, amely ne az őrület irányába hatna, még ha „van is benne rendszer”.

Rendszer ugyanis tényleg van. A professzor tagja annak a grémiumnak, amely Orbán Viktor mellett dolgozik az alkotmány újraírásán. Igaz, a jelenlegi alapdokumentumot nemrég még sztálinistának minősítette, és fogalma sem volt arról, hogy azt már legfeljebb csak az évjáratát illetően lehet annak tekinteni, ám ha ezt nem hajlandó tudni, akkor valószínűleg kevés tájékozottsággal lavírozik a szövegben is, amelynek megértéséhez – idézve Sólyom Lászlót – érzelmi és értelmi műveltség kell. Bonyolult szöveg. Kiművelt emberfők töltötték meg tartalommal, ésszel fölfoghatóval és érzelemmel érinthetővel, olyannal, amelyből levezethető például az abortusz szabadsága. Vagy egy olyan erkölcsi döntés, mint a halálbüntetés eltörlése.

De Schöpflin professzort mindez nem zavarja, mert nem ez a szerepe. Neki az jutott, hogy képviselje, mit miniszterelnöke képviselni szánt neki, jelesül azt, hogy korlátozzák a népszavazás intézményét, mert nem kell bonyolult kérdésekkel zaklatni az embereket. Ami helyes is lenne, de: nem volt túl bonyolult egy-egy kérdés a Fidesz úgynevezett szociális népszavazása idején? Az kivételes eset volt a professzor szerint, naná, hogy kivételes.

Napjainkra minden kivételessé vált, ami az elmúlt négy év Fidesz-akcióihoz kötődik, mert akkor és ott minden megengedett volt, így kordonokat bontani törvénytelenül vagy népszavazni költségvetési kérdésekben. Ma már ezekre nincs szükség. Szegény Schöpflin professzorra hárult az a feladat, hogy megpróbáljon mélynek ható magyarázatot adni Orbán hatalomtechnikai szándékainak, amelyek most épp az új alkotmányban rögzíttetnek. És mindig akad majd egy-egy professzor, aki hajlandó lesz nyilvánosan bohócsipkát ölteni, ha „a nemzet érdeke” ezt kívánja.

Nem mintha félni kéne attól, hogy a Schöpflin-féle erkölcsi tartalmú kérdések átmennének az új összetételű OVB-n, ezeknél egy jóval egyszerűbb is fennakadt rajtuk. Így hangzott: „Egyetért-e ön azzal, hogy országgyűlési képviselő ne lehessen megyei vagy települési önkormányzat választott tisztségviselője vagy képviselője?” Az OVB szerint e kérdés nem hitelesíthető, mert nem egyértelmű, „fogalmi problémák” vannak benne, és egy kérdésben két kérdés található. Nos, ennél egyértelműbb kérdés kevés van. Csakhogy a Jobbik elnöke, Vona Gábor tette föl. Vagyis: nagyon nem mindegy, ki kérdez. A Fidesz számára azonban, mint a népszavazás, immár Vona is egy előző ciklushoz, netán rendszerhez tartozik.