Hajdú Imre Felsőzsolcán, az Arany János utcában hagyományos téglaházat épít az árvízben összedőlt, tapasztott vályog helyett, kertszomszédja, Réti Dezső viszont a vas tartóelemeken álló, könnyűszerkezetesben bízik. A Sajó mellett lakó Tóth Ferenc elmenekül az áradás sújtotta városból, inkább a miskolci avasi lakótelepen vesz panellakást az összerogyott kertes háza helyett.

Három történet, három sors. Hajdú Imre cseréptetős, kétszobás, tornácos kis parasztházát még 1925-ben az édesapja és a nagyapja építette Felsőzsolcán, akkor, amikor ez a település még nem volt „divatos”, s nem érkeztek ide tucatszám a zsúfolt Miskolcról elvágyó, de azért a pár kilométerre lévő nagyváros közelségét áhító családok. Később a szülői házban maradt a most ötvenes éveinek közepén járó férfi, s néhány évvel fiatalabb öccse: itt érte őket a hatalmas árvíz június hatodikán. A víz váratlanul jött, semmit sem tudtak kimenteni a házból, mindenük odaveszett. A házuk 5,5 millió forintra volt biztosítva, a szakértő azonban ebből csak 4,1 millió forintos kártérítést ítélt meg, arra hivatkozva, hogy bizonyos építőanyagokat a régi épületből még fel lehet használni. Az állam tízmillió forintot ad az összedőlt házak tulajdonosainak az újjáépítéséhez, amiből le kell vonni a biztosítási kártalanítás és a pénzben kapott adományoköszszegét: Hajdúék így a központi keretből nagyjából hatmillió forintra számíthatnak. Házuk tervezett építési költsége tizenhárommillió forint, s mivel tartalékaik nem voltak, így csak az önkormányzat támogatásában bízhatnak: a testület a város számlájára érkező pénzadományokat is az összedőlt házak újjáépítésre fordítja. A két férfi az egészségi állapota miatt önerőből nem tudott volna építkezni – a fiatalabb testvér ottjártunkkor is épp kórházban volt –, így a Felsőzsolca Újjáépítésért Alapítvány sietett a segítségükre. Tóth Lajos, az alapítvány elnöke elmondta: abban működnek közre, hogy összehozzák az építési vállalkozókat a tulajdonosokkal, s a hozzájuk beérkező adományokból esetleg „kipótolják” az építkezés befejezéséhez még hiányzó összegeket. Hajdúéké az első ház, amelynek újjáépítésében szerepet vállalnak: itt helyi építési vállalkozók dolgoznak. Második „házuk” egy könnyűszerkezetes épület lesz, amelyet nyíregyháziak szerelnek majd össze, s további építkezéseket is előkészített már az alapítvány.

Vasszerkezeten álló, úgynevezett gyors házat választott új otthonául Réti Dezső is: azt mondja, október végéig amúgy is lehetetlen lenne egy hagyományos téglaházat felhúzni. –Sürget az idő, Alsózsolcán lakunk albérletben, fizetjük a rezsit, miközben a saját házunk építésénél is használunk villanyt, vizet, ami szintén költség – sorolja. Ennél is fontosabb azonban, hogy télre fedél legyen a fejünk felett – teszi hozzá. Az ő házuk is biztosítva volt, ám egy adminisztrációs hiba miatt még mindig nem jutottak a megítélt kártérítéshez: a társaság rossz számlaszámra utalta át ezt az összeget. Amíg orvosolják a hibát, újabb hetek telnek – szerencséjükre az építési vállalkozóval utólag kell majd elszámolniuk mind az anyag, mind a munkadíjat. – Sokan mondják a városban, milyen szerencsétek van, új házatok lesz! Csak azt nem teszik hozzá, hogy szerettük a régit is, békében megvoltunk, most meg kezdhetünk mindent elölről, egyetlen szál bútorunk, háztartási gépünk sem maradt –sóhajt a férfi.

Nulláról kezdi újra az életét az ötvenes éveiben járó Tóth Ferenc is: ő közvetlenül a Sajó partján lévő utcában lakott, egy kétszintes házban, a feleségével, a lányával, fiával, s annak családjával. Unokája az árvíz utáni hetekben született, lassan egy hónapos lesz. Rá is gondolt, amikor úgy döntött: a házuk után a biztosítótól várható húszmillió forint körüli összegből nem épít új házat Felsőzsolcán, inkább Miskolcon vesz két panellakást, hogy a fiáék is saját lábukra állhassanak. A férfi keménynek és elszántnak tűnik, amikor arról beszél: elege lett abból a fejetlenségből és szervezetlenségből, amit Felsőzsolcán tapasztalt az utóbbi hetekben, inkább odébbáll, egy „normális” városba. Ám miközben ezt mondja, a szeme mégis teleszalad könnyel. Látszik: nehéz szívvel válik meg korábbi életétől, s megy egyfajta kényszerből a panelrengetegbe.

Felsőzsolcán az utóbbi hetekben vita alakult ki arról, könnyűszerkezetes vagy inkább hagyományos házat válasszanak-e az emberek az árvízben összedőlt házuk újjáépítésére. Az országos főépítész mintatervekre kiírt pályázatán egyetlen könnyűszerkezetes épülettervet sem nyilvánítottak győztesnek, így ilyen típusú ingatlan nem került be azok közé, amelyeket gyorsított engedélyezési eljárással lehetne megépíteni, s az építészszakma egy része is ellenzi a könnyűszerkezetes házak építését, arra hivatkozva, hogy sok a minőségi kifogás ezekkel kapcsolatban. A házak tulajdonosai azonban szabadon dönthetnek arról, hogy a főépítészi pályázaton nyertes tervek közül választanak, vagy másféle elképzelésük van új otthonuk megépítéséről. Egyes házak fémvázzal rendelkeznek, a hőszigetelő anyaguk pedig olyan könnyűbeton, amely még a vizet sem tárolja, így az árvizet is értelemszerűen jobban bírják. A Felsőzsolca Újjáépítéséért Alapítvány elnökétől, Tóth Lajostól megtudtuk: a városban sokan döntöttek a könnyűszerkezetes házépítés mellett, mert ezek esetében a legvalószínűbb, hogy elkészülnek a kormány által megszabott, október végi határidőre.

Itt a „hagyományos” mellett döntöttek