A lakosság egészén belül 37-12 a Fidesz–MSZP arány, a Jobbikot 9, az LMP-t 3 százaléknyian támogatják. A biztos pártválasztói körben a kormánypártra 61, a szocialistákra 18 százaléknyian voksolnának, a nemzeti radikális pártra 14, míg a legkisebb parlamenti pártra 4 százaléknyi elkötelezett választópolgár adná le szavazatát – ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek a Szonda Ipsos július 15–21. között, az ország felnőtt lakosságát reprezentáló 1500 fő megkérdezésével végzett közvélemény-kutatásából származnak.

Úgy tűnik, a győzteshez való áramlás jelensége ezúttal sem igazán bizonyult tartósnak, a Fidesz júliusban csaknem annyi támogatót veszített, mint amennyit a választásokat követően újonnan magához vonzott. A kormánypárt erejét az a hárommillió választópolgár jelenti, aki folyamatosan kitart, és időközben a lendülete sem lankadt. Elszántságukat jól mutatja, hogy amíg a lakosság egészén belül 50 százalékos a választási aktivitás mértéke, a szocialistáké 65 százalékos, addig a Fidesz híveinek 71 százaléka menne el egy mostani szavazásra. Különösen a vidéki kis- és középvárosokban élő kormánypártiak maradtak választási hangulatban, ott tízből nyolcan biztos résztvevőnek tartják magukat.

Az MSZP egyben tartja a választásokon mellé állt szavazókat, őket a vereség sem tántorította el a párttól. Új szimpatizánsokra nem találtak a szocialisták, így továbbra is egymilliós a támogatottságuk. Az 50 év felettiek és a fővárosiak körében a legerősebb az ellenzéki párt, ezekben a csoportokban feleannyi szavazója van, mint a Fidesznek.

A Lehet Más a Politika tábora némileg megfogyatkozott, de most is negyedik a sorban, körülbelül negyedmillió követővel. Az LMP a közép- és felsőfokú végzettségűek körében az átlagost meghaladó támogatottságot élvez, s valamivel erősebb a nagyvárosokban, mint a kisebb lélekszámú településeken. (Szonda Ipsos)