Roma áldozatok emléknapja
Augusztus 2. a roma holokauszt, a porrajmos (pharrajimos) nemzetközi emléknapja. 1944-ben néhány óra leforgása alatt több ezer romát pusztítottak el ezen a napon az auschwitz-birkenaui haláltáborban.
A megemlékezések már múlt hét pénteken megkezdődtek, a katolikus Sant’Egidio közösség pedig vasárnap este tartott imaórát a budapesti Bakáts téri templomban. „Az áldozatokért és a gyászolókért szóljon az imádság, de a közös jövőért is, amelyben cigány és nem cigány magyarok együttélésének szépsége és józansága ragyog” – mondta Szőke Péter, a közösség képviselője. A szertartást Székely János katolikus püspök vezette, a rendezvényen a református Balog Zoltán, társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár és Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök is felszólalt. Megemlékeztek a közelmúlt áldozatairól, a fegyveres orvtámadások során meggyilkolt romákról is.
Az MSZP közleményt adott ki, hangsúlyozva: minden eszközt megragad, hogy ilyen iszonyat soha többé ne fordulhasson elő. A szocialista párt az utóbbi években ismét felerősödő verbális erőszak miatt is felemeli a szavát, és ígéri, hogy a „demokrácia és a politikai eszközök teljes tárházával” fog küzdeni a gyűlöletkeltők ellen.
A koszorúzással egybekötött rendezvényen a IX. kerületi Nehru parkban, az amerikai, a brit és a német nagykövetség is képviseltette magát hétfő délután. A Roma Polgárjogi Alapítvány és a Holokauszt Emlékközpont közös megemlékezésén Kállai Ernő kisebbségi ombudsman arról beszélt, hogy az emlék olyan, mint a védőoltás a kisgyerekeknél: emlékkel „beoltva” – némi fájdalom árán – az emberiség fel van vértezve az újabb, pusztító erejű támadás ellen. A felnövekvő generációkból azonban Kállai szerint sokan nincsenek beoltva azzal a vírussal szemben, ami az 1940-es években támadta meg az emberiséget. Nem ők tehetnek róla: nekünk kell gondoskodnunk a következő generációk védelméről. A nácizmus ott kezdődik – mondta HorváthAladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke –, amikor a társadalom eltűri, sőt támogatja az iskolai szegregációt, a munkahelyi diszkriminációt, a lakóhelyi gettósodást. És ott folytatódik, amikor a politika és a társadalom eltűri, vagy támogatja a bűnöző népnek minősítést, a rendszeres cigányellenes hisztériakeltést a médiában és a közbeszédben.
Magyarország a demokrácia első húsz éve után oda jutott, hogy a választók hatoda „parlamenti erővé emelte a nyíltan cigányellenes, antiszemita, homofób újnyilas pártot” – állapította meg Horváth Aladár. A 2010-es választásokon – folytatta – cigányok százezrei fordultak el a „tehetetlen és korrupt” baloldali és liberális pártoktól. Állítása szerint négyötödük a Fideszre szavazott: a romák bíznak abban, hogy a Fidesz „megvédi őket a bakancsos-egyenruhás szélsőjobb térnyerésétől, az uzsorások és az önjelölt vajdák maffiájától”.
Ebben az országban senki másnak nem fűződik nagyobb érdeke a jogállamisághoz, mint a cigányoknak – hangsúlyozta. Ugyanakkor kizárólag háromcsapás-törvénnyel és csak új börtönök építésével nem lehet a legsúlyosabb társadalmi-szociális gondokat orvosolni, újakat viszont lehet velük teremteni.
