A lap eladásának terve már korábban is kiszivárgott, alighanem ez állhat a Magyar Hírlap (MH) hétfői támadásának hátterében. A tulajdonos, Széles Gábor a saját lapjának, az MH-nak adott interjújában ezt határozottan cáfolta, mondván „ez hazugság, a konkurenciánk vagy az ellenségeink terjesztik mindezt”. Széles szerint „sikerült olyan jobboldali médiacsoportot kiépítenie, amely több generáción át jelen lesz Magyarországon”.

Az interjú megjelenését követően az Index sajtópiaci körképet készített, Ki venné meg Széles médiabirodalmát? címmel, melyből többek között kiderült, hogy folytak tárgyalások az Echo TV, illetve a cégcsoporthoz tartozó Vital TV eladásáról, de a csatornákat nyilatkozatával összhangban mégis megtartaná a tulajdonos, mivel jelenleg nem tudná jó áron értékesíteni. Tehát az Index lényegében nem cáfolta Széles állítását.

Az Index szerint az Echo TV, illetve a Hírlap iránt érdeklődtek a Gyárfás Tamás körül csoportosuló vállalkozói körök, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, a Jobbikhoz közel álló befektetők, valamint a Stumpf István-féle Infocenter is.

A pénteki Index-összeállítás után három nappal jött a „mérsékelt, jobboldali médium” válasza: az MH az Index-bérférgek akcióban címet viselő vezércikkében kacsának minősítette az eladásukról megjelent értesülést, megtoldva azzal, hogy „valójában a liberális internetes portált árulja a tulajdonosa, és egy LMP-hez közel álló gazdasági csoport máris vevőnek jelentkezett”. A hírlap egyszersmind „a liberális, kommunistabérenc sajtó sajátos mozgásmódját is elemzi”, azt állítva, hogy utánajártak az Index-mítosznak – annak, hogyan vezetett az út a „szeplőtelennek egyáltalán nem nevezhető fogantatástól a pártsajtóig”. Ehhez képest az MH nem közölt új információt az Indexről, pusztán olyan közismert tényeket ismételt meg cikkében, mint hogy korábban a Bajnaiféle Wallis volt az Index tulajdonosa, Uj Péter főszerkesztő a Népszabadságban is publikál, Braun Róbert egykori vezérigazgató-helyettes pedig Gyurcsány Ferenc tanácsadója volt.

Az MH mindezek után hoszszasan értekezik az Index vélelmezett baloldali kötődéséről, „hányaveti stílusáról, a magyarság múltján és nemzeti értékein élcelődő pimasz hangvételéről”. A személyeskedő hangvételű cikkben hosszasan szapulják a Pulitzer-emlékdíjas Tóta W. Árpádot is, azzal zárva az „elemzést”, hogy „az Index elvesztése nem lenne veszteség a magyar népnek”.

Az a nyilvános adat mellesleg kimaradt a cikkből, hogy az Index-csoport nyári (vagyis visszaesett) egyedi látogatószáma hétköznap meghaladja az egymilliót, az MH eladott példányszáma pedig 14 ezer.

„Ki venné meg Széles médiabirodalmát?”