'Szükség van Sólyomra az alkotmányozási őrületben'
– Tud elfogulatlan lenni Sólyom Lászlóval kapcsolatban?
– Az álláspontomat nyilván mindenki saját politikai hovatartozása szerint értékeli, én mindig törekszem érzelmektől mentesen értékelni a politikai eseményeket. Persze nem csinálok titkot abból, hogy volt közöm Sólyom László elnökjelölési kampányához.
– Miben volt más Sólyom László az elődeinél, Mádl Ferencnél és Göncz Árpádnál? Az biztos, hogy sokkal aktívabban politizált: egy tucatnál is többször fordult az Alkotmánybírósághoz, s ennél is többször küldött vissza az Országgyűlésnek már elfogadott törvényeket.
– Tudatosan használta, illetve nem használta az elnöki jogköröket, elődeivel szemben például törvényt nem kezdeményezett. Volt benne olyan tudatosság, amely sem Gönczre, sem Mádl ra nem volt jellemző. Próbált alapvető morális elveket hangsúlyozni, amire nagy szükség volt az elmúlt öt évben. Sólyom olyan elnöki politikát igyekezett felmutatni, ami túlmutat az elnöki cikluson. A jogállamiság védelme, az alkotmányos intézmények tisztelete és a jövő nemzedékekért viselt globális felelősség volt az alappillére ténykedésének. Ezeknek a jelentősége épp a következő időkben válik hangsúlyossá.
– A moralitást említette fontos tényezőként. Öt évvel ezelőtti megválasztása viszont nem volt kimondottan méltóságteljes: többszöri nekifutásra kapta csak meg a szükséges támogatást, közben „vakondokoztak”, politikai cirkuszt csináltak a titkos szavazásból.
– Azokban a napokban Sólyom László húzott egy vonalat, amelyen túl már nem volt hajlandó részt venni az eseményekben, ezt közölte is Áder Jánosékkal. A megválasztás körülményeit nem ő, hanem a parlamenti szereplők alakították. Kevesen emlékeznek már arra, hogy tisztességtelen eszközökkel az akkori kormányoldal is bőven élt: megpróbálták az egész jelölési folyamatot lesre futtatni. Voltak tisztességtelen megkísértések is szocialistáktól egyes fideszes megyei vezetők irányába. Azok, akik sárosak az elmúlt évek morális züllésében, gyakorta dörgölik Sólyom orra alá a vakondokozást meg az elmaradt kézfogást, mintha ezzel menlevelet kapnának saját tisztességtelenségükre. Akiknek sok vaj van a fülük mögött, láthatóan fáj, hogy egy kellő közjogi súllyal rendelkező személy egyfajta figyelmeztető jelként magasodott a teljes politikai osztály fölé.
– Ezek szerint helyesnek ítéli, hogy Horn Gyula jubileumi elismerésének előterjesztését nem hagyta jóvá, 2006 márciusában pedig nem fogott kezet a kitüntetését átvevő és azóta elhunyt Fekete Jánossal? Méltó ez ahhoz az emelkedettséghez, amiről az imént beszélt?
– Nem állítottam soha, hogy Sólyom működése hibátlan volt. Senkié nem az. Sólyom hibáinak egy része épp esetlenségéből adódott, abból, hogy vállaltan nem volt profi politikus. Fekete János esete annál bonyolultabb, mint ahogyan azt a vele ellenszenvező balliberális sajtó beállította. Ha korrektül akarunk ítélkezni, akkor meg kell jegyezni, hogy a másik kifogásolt személlyel, Marjai Józseffel kezet fogott, ráadásul Fekete az átadás előtt megüzente az Indexen keresztül, hogy csak Gyurcsány Ferencnek fogja megköszönni az elismerést. Ez a szerencsétlen protokolláris baki, vagyis, hogy nem nyújtotta előre a kezét, e kontextusban értelmezendő.
– „Majd megszólalok, ha én érzem kötelességemnek. Nemcsak a pártoktól leszek független, hanem a közvéleménytől is”, mondta egyik első interjújában. Tényleg független tudott maradni? Összességében mintha többet kritizálta volna a balliberális kormányt, mint jobboldali ellenzékét. Az nyílt titok volt, hogy rossz viszonyt ápolt Gyurcsány Ferenccel.
– Az álbaloldali elemzők számára nyilván Sólyom egész mozgása és legitimációja kihívás volt. Az ő agendája Kelet-Európán kívül mindenütt a baloldal programpontjai között szerepel. Azt azért ne felejtsük, hogy az elmúlt nyolc évben – Sólyom hivatalba lépésekor már három éve – az MSZP–SZDSZ kormányzott. Orbán Viktor nem gondolja, hogy az elnöknek ellensúlynak kell lennie. Én ezzel nem értek egyet. És ha így gondoljuk, akkor ebbe kódolva van a vita a mindenkori kormányzó többséggel. Persze nem szabad, hogy napi pártpolitikai vita legyen. De alkotmányossági és morális kérdésekben természetes, hogy lehetnek ellentétek. Ahogy volt annak idején Mádl Ferenc és az első Orbán-kormány között is. Hogy ez a konfliktus mennyire megy túl az adott közjogi helyzeten, mennyire lesz személyes, csak a szereplőkön múlik. Sólyom és Bajnai Gordon között kiegyensúlyozott volt a viszony, mindkét fél szerint.
– Ha már az ellensúlyokat említette: csökönyösség vagy az ellensúlyok harcos megmutatása, hogy elnöksége idején csak ötödszörre sikerült megválasztania a T. Háznak a Legfelsőbb Bíróság elnökét? Sólyom ugyanis nem egyeztetett róla a pártokkal, hanem saját jelöléseit erőltette.
– Hogy élő klasszikust idézzek, Schmitt Pál azt mondta: hiba volt Sólyom részéről, hogy nem egyeztetett, mert így remek szakembereket szégyenített meg. Szerintem viszont épp a pártok szégyenítették meg őket azzal, hogy érdemi indokok nélkül leszavazták őket. Egy szakember számára megtiszteltetés, ha az államfő felkéri egy ilyen feladatra. Sólyom komolyan vette, hogy a független intézmények nem lehetnek a politikai zsákmányszerzés prédái. Nemcsak az tilos, hogy valaki a saját lieblingjét tegye meg az Állami Számvevőszék elnökének, hanem az is, ha a pártok lemutyizzák egymás jelöltjeinek támogatását.
– Aktív közéleti szerepvállalása ellenére a szélsőségekkel kapcsolatban viszont mintha késve és ritkán szólalt volna meg. A romagyilkosságok idején az államfő például csak a kilencedik támadás után törte meg hallgatását, s az sem zavarta, hogy a Magyar Gárda épp az ablakai alatt tartotta alakuló ülését.
- Azok az álságos demokráciaféltők, akik emiatt vádolják az elnököt, még nem vetettek számot azzal, hogy ha folyamatos készenlétbe helyezik a demokratikus refl exeket, épp a magyar demokrácia immunrendszerét gyengítik. Felelőtlen és veszélyes játék volt, amit a ballib körök műveltek az elmúlt években. Volt egy Bácsfi Diána nevű és méltán elfeledett hölgy, aki tizedmagával szervezett valamit. Tessék emlékezni, hogy Gyurcsány
Ferenc és baráti társasága milyen patáliát csapott emiatt. A komplett MSZP-kongresszust kivezényelték. Az, hogy tragikus módon ilyen széles körben befogadóvá vált a Jobbik uszítására a magyar szavazóközönség, és hogy ennyire kevés a hitele a toleranciát hirdető ballib szólamoknak, annak következménye, hogy korábban propagandacélból akkor is farkast kiáltottak, amikor nem kellett volna. Az elnöknek meg kell válogatnia,
hogy mikor és hogyan szólal meg. Az a gárda, amely úgymond az „ablaka alatt" alakult meg, akkor még messze nem jelentett akkora fenyegetést, mint a hónapokkal később Tatárszentgyörgyön masírozó gárda. Azt, hogy attól, mert valamit jogilag tiltani nem lehet, még politikailag és morálisan elfogadni nem szabad, már akkor elmondta, amikor a Jobbik még a fasorban sem volt. Voltak hangsúlybeli megbicsaklások, amelyek hozzá tartoznak az összképhez. Az elmaradt kéznyújtáson túl például, hogy az egyik első meleg büszkeség napi támadás idején nem fogadta a hozzá bejelentkező melegszervezetek képviselőit. Ez nem volt helyes. Ahogyan az sem, hogy a 2006. október 23-i rendőrterror kapcsán is csak későn nyilatkozott meg. De a hibák is abból következtek, hogy nem taktikázó pártpolitikusként működött.
- Milyen szerepe lesz a volt államfőnek a jövőben? Az LMP szorosabbra fűzi vele a baráti viszonyt, akár intézményesített formában is?
- Ez nem merült fel. Neki kell eldöntenie, és az nyilván nem egyszerű, hogy milyen közéleti szerepet kíván játszani. Nagyon nem mindegy, miként használja morális-politikai tőkéjét. Fontos lenne, hogy a kormányzó többség alkotmányozási őrületében Sólyom Lászlónak legyen szava, és hallják is meg azt. Mi figyelni fogunk rá.
