Egy feljelentés magyaros utóélete
A valóságban, főképp a magyarban, legfeljebb elhal az ügy. A főhőst bolondnak tartják. Egy kicsit valóban az is. Mégse derül ki semmi. Még az sem, hogy tévedett. Persze az ügy is magyaros. Néhány milliós hivatali lopkodás. Senkit sem érdekel. Csak a szomszédot, aki látja az egészet és nem érti, miért nem látja senki más. Azt hiszi, ha szól, akkor a helyükre billennek a dolgok. De nem.
Az egyik Pest megyei város például felújíttatott hat, 55 négyzetméteres önkormányzati lakást. Átfestették a falakat, újramázolták az ajtókat, az ablakokat. Mindezt otthononként 3,5 millió forintért. A szomszédos házban a tető és a homlokzat teljes szigetelése, újravakolása, ablakcsere, ajtók és falak festése, fűtésrendszer korszerűsítése – mérőórák felszerelése, csövek, fűtőtestek cseréje – munkabérrel együtt 1,2 millió forintba került lakásonként. A városlakó, látva a két munka és az összeg közötti különbséget, először félreértésre gyanakodott. Levelet írt a jegyzőnek, aki válaszában arról tájékoztatta, hogy a felújításokra megalapozott képviselő-testületi döntés értelmében került sor, a hatályos közbeszerzési és önkormányzati előírások betartásával. Emberünk ezt ugyan elhiszi, de azt nem, hogy az elvégzett munkáért jogosan számláztak ki ennyit.
Bejelentést tett az ügyészségen. Várt. Hiába. Választ azóta se kapott. Újabb bejelentést fogalmazott, ezúttal a közigazgatási hivatal vezetőjének. Az idevágó törvények felsorolását kapta feleletként. Ebből kiviláglott, hogy a hivatal csupán azt vizsgálhatja, hogy az adott önkormányzat döntései megfelelnek-e a jogszabályoknak. A gazdálkodás ellenőrzése az ÁSZ feladata. Következő irományát az ÁSZ-nak címezte. A szervezet arról tájékoztatta, hogy vizsgálatait előzetesen meghatározott feladatterv alapján végzi. Soronkívüli ellenőrzésekre nincs módja. Felhívták a figyelmét, hogy gyanú esetén lehetősége van feljelentést tenni a rendőrségen. Megtette.
Elrendelték a nyomozást. Az rendőrkapitányság a polgármesteri hivatallal fennálló napi munkakapcsolata miatt kizárási indítványt terjesztett elő, amit elfogadtak. Az ügyet a megyei nyomozók vették át. A bekért iratok alapján megállapították, hogy az egyik épület felújítását állami támogatás igénybevétele mellett végezték el, a másikat nem. Ezért növekedtek meg a felújítási költségek. (Furcsa. Az állami támogatást utólag, a számlák ellenében fizetik ki. Így sem a vállalkozónak, sem a társasháznak nem érdeke kisebb értékű számlák kibocsátása.) A rendőrség azt is megállapította, hogy az önkormányzat a szakmai elvárásoknak megfelelően mérte fel az elvégzendő munkákat, és bonyolította le a felújítást. A teljesítéseket igazolták. Az önkormányzat által felkért (!) építésügyi szakértő megállapította, hogy az ár kialakítása megfelelt a piacinak. A hivatal jelentése értelmében a felújítás a polgármesteri utasításban foglaltak szerint zajlott le. A nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntették. Egy lakásban sem jártak.
Hősünk az országos rendőrfőkapitányhoz fordult. Két hónap múlva kapott választ. A bűnügyi főigazgató arról tájékoztatta, hogy a rendőrkapitányság munkatársai az önkormányzat égisze alatt működő városüzemeltetési irodától bekért iratok alapján megállapították, a munkálatokat a szabályosan rendelték meg és fizették ki. A nyomozó hatóság minden szükséges eljárási cselekményt lefolytatott. (A helyszín megtekintése tehát nem az.)
Utolsó mentsvárként levelet írt a miniszterelnöknek, aki azt továbbküldte az önkormányzati tárcának. Az viszont arról értesítette, hogy nincs hatásköre a helyi önkormányzatok gazdálkodásának vizsgálatára, a beadvány illetékese ugyanis a közigazgatási hivatal. S ezzel viszszatértünk a kiindulóponthoz. Hősünk nem vérzett, nem fordult el tőle a családja és nem vált földönfutóvá. De többé egyetlen hatóságnak sem hitt el semmit.