Presztízs és távolság
A felvételizők háromnegyede az intézményi presztízst jelöli meg legfontosabb pályaválasztási szempontként, a második helyen a lakóhelyhez való közelség áll – derül ki az Educatio Kft. kutatásaiból. A magyar diákok nem igazán mobilisak. Ha egy diák mégis hajlandó utazni vagy költözni, akkor inkább a nagyobb presztízsű egyetemet választja, nem a kisebb főiskolákat. Jól mutatja ezt, hogy az idei felvételin is a négy nagy tudományegyetem –az ELTE, a szegedi, a debreceni és a pécsi – vonzotta a jelentkezők több mint harmadát.
Az elmúlt években a legnépszerűbb szakok listája alig-alig változott: a legtöbben az idén is a turizmus-vendéglátás szakirányt választották, aztán a gazdaság és menedzsment következik. Az idén a jogász szak a harmadik helyre került, a kommunikáció és médiatudomány viszont a korábbi évekhez képest kevésbé volt népszerű a jelentkezéskor. Korábban a felvételizők jellemzően egy-egy területet – humán, gazdasági vagy természettudományos szakot – részesítettek előnyben. Az utóbbi években azonban egyre változatosabb a jelentkezési lapokon megjelölt szakok listája. A diákok egyszerűen megnézik, mely képzésekre elegendő a teljesítményük, hol, milyen érettségi tárgyat vesznek figyelembe – azaz megpróbálják maximalizálni pontszámukat –, és ez alapján írnak be képzéseket.
– Ez ugyanakkor kevés egy sikeres életpálya felépítéséhez. A megfelelő foglalkozás megtalálásához a következő szempontokat kell szem előtt tartani: megélhetés, elhelyezkedés, mobilitás, motiváció, megfelelés és megelégedettség. A tanulás befektetés ugyanis – mondja Joó Zsuzsanna karriertanácsadó. Szerinte pontosan ki lehet számolni, hogy a tanulmányokba belefektetett pénz és energia mennyi idő alatt térül meg.
A karriertanácsadó azt tapasztalja, hogy manapság sok szülő maga is tanácstalan, emiatt is van olyan sok „kallódó” fiatal. – Ha nem tudnak dönteni a diákok, annak kényszerű munkavállalás vagy még rosszabb esetben munkanélküliség lesz a vége. A szülő ugyanakkor sokat segíthet: a jó példák felsorakoztatásával, ismerősök történeteivel, akik megtalálták a maguknak való foglalkozást – magyarázza Joó Zsuzsanna.
Rámutatott: a későbbiekben a legtöbbször nem az értelmi, hanem az érzelmi intelligencia fejlesztésére van szükség. Sokkal hamarabb talál magának munkát például, aki jól bánik a társaival, jól kommunikál. Még akkor is, ha nem feltétlenül ő a legalaposabb, legmegbízhatóbb munkaerő. – Táborozni, közösségi programokra kell küldeni a gyerekeket – ajánlja a szakember. – Az többet használhat, mint egy fejtágító.
Joó Zsuzsanna hangsúlyozta: ma már nem egy életre választ szakmát valaki. A technika fejlődésével gyorsan szűnnek meg és jönnek létre új szakmák, nehéz kitalálni, mi lesz öt-tíz év múlva. – De azért vannak jelek – mondja. – Kevesebb gyerek születik, így aztán pedagógusból például egyre kevesebbre lesz szükség. De az élelmiszer-ipari mérnök szak helyett is inkább az alternatív energiaforrások felhasználásának módjait ajánlaná tanulni.
A piaci változások figyelemmel követése mellett az önismeret is fontos, na meg az önmenedzselés. – El kell tudni adnia magát a diploma megszerzése után a munkakeresőnek. Le kell hengerelnie a felvételiztető bizottságot. Itt pedig előfordulhat, hogy a jobban kommunikáló előrébb kerül, mint a több tapasztalattal rendelkező – mondja a tanácsadó. Erre viszont aligha tud felkészíteni a középiskola vagy az egyetem.
Sokan a diplomától magas fi zetést, vezető beosztást, egyéb juttatásokat várnak. –Jobb, ha a fiatalok tudják, hogy a piacon nincs annyi kihívásokkal teli, izgalmas szellemi munka, mint ahányan vágynak erre – mutat rá Joó Zsuzsanna.
– A diplomázás után sokszor kell Excel-táblázatokat szerkesztgetni egész nap. Erre persze nehéz készülni, de pár év után váltani lehet.
