Eddigi tanulmányaik alatt a hallgatók mindössze egytizede végzett hosszabb rövidebb ideig tartó folyamatos munkát – azaz volt „állásban”. Több mint felük ugyanakkor egyáltalán nem végzett tanulmányai alatt szakmai munkát, alkalmi munkát viszont minden harmadik hallgató vállal – derül ki az Educatio Kft. Diplomás pályakövetés –Hallgatói motivációs kutatás című felméréséből. A kutatás során 7872 nappali alap- és osztatlan képzésben tanuló hallgatót kérdeztek meg.

A tanulmányok alatti folyamatos szakmai munkavégzés leginkább a művészeti képzésben tanulókat jellemzi – körükben a legmagasabb az alkalmi jellegű szakmai munkákat végzők aránya is. Nem meglepő módon a különösen „tanulós” szakterületekre, azaz a természettudományi, az orvostudományi és a jogi karokra járók dolgoznak a legkisebb aránybanrendszeresentanulmányaik alatt. A folyamatos munkavégzés tekintetében – bár mindkettő átlag felett szerepel – a társadalomtudományi terület „veri” az informatikát, amelytől ugyanakkor alig marad el a sporttudományi képzés. A nemzetvédelmi és katonai terület hallgatói – képzésükből fakadóan – egyáltalán nem végeznekmunkákat tanulmányaik alatt.

A lapunk által megkérdezett a hallgatók is többnyire alkalmi munkákról számoltak be, a nappali tagozatos tanulmányok mellett ugyanis igen nehéz főállásban dolgozni is. Aki mégis erre „vetemedett”, annak komoly stratégiát kellett kidolgoznia ahhoz, hogy a munka ne látszódjon meg az érdemjegyein. Egy kommunikáció szakos hallgató például arról panaszkodott: az egyetem mellett végzett munkája miatt kénytelen volt több iskolai feladatot a félév végéig halogatni, és fáradtabb is volt, ha munka után még be kellett mennie egy előadásra. A lapunknak nyilatkozó hallgatók közül többen nehezményezték azt is, hogy bár az egyetemi képzésben is gyakran kötelezővé teszik a szakmai gyakorlatot, a gyakorlati helyen eltöltött idő olykor a tanulmányok rovására mehet.

A klasszikus alkalmi munkák, amelyeket diákmunkaként végeznek a hallgatók – például gyári bedolgozás, idegenvezetés, irodai munka, kertészkedés, statisztálás, szórólapozás vagy telefonos ügyfélszolgálat – az alacsony, átlagosan 500–800 forintos órabérek miatt ugyanakkor csak részben fedezik a költségeket. Ezt az összeget az érdemjegyek és az elvégzett kreditek alapján számolt tanulmányi ösztöndíj, a hallgatói képviseletek által meghatározott és rászorultsági alapon kiosztott, tíz- és húszezer forint közötti szociális támogatás (vagy szociális ösztöndíj) egészíteheti ki. Van, aki „szülői bérkorrekcióra” alapoz, egy vidéki művészeti szakos hallgató azonban kiemelte, hogy az említett három bevételi forrás mellett is az államilag támogatott képzésben fölvehető legmagasabb összegű diákhitel, a havi 40 ezer forint a legnagyobb bevétele. Sokan járnak még hasonló cipőben: a jogosult hallgatók körülbelül húsz százaléka vesz föl diákhitelt – a 2008/2009-es tanévben például összesen 73 407 felsőoktatásban tanuló.

Az Educatio Kft. felmérése szerint a hallgatók jövőbeni havi átlagkereseti várakozása havi nettó 137 653 forint, de a kényelmes megélhetéshez szerintük 188 184 forint szükséges. Ehhez képest – legalábbis az általunk megkérdezett hallgatók beszámolói alapján – a diákok az egyetemi tanulmányok idején sokkal kevesebbet költenek. Az egyetemisták lakhatási kiadásainak alsó határa tízezer forint körül mozog. Akik a családjukkal élnek, gyakran hozzájárulnak a lakhatás költségeihez, de általában nem több mint tízezer forinttal havonta, és a kollégiumi díjak alsó határa is tízezer forint. Albérletben lakni viszont már sokkal drágább, hiszen egy tízezer forintért kivett szobára még legalább ugyanekkora rezsiköltség esik. Az általunk megkérdezett hallgatók étkezésre és szórakozásra is tíz- és húszezer forint közötti összegeket, könyvekre, tanszerekre viszont tízezer forintnál kevesebbet költenek egy hónapban. A hallgatók így a havi 15 ezer forint kollégiumi díjjal, 15 ezer forintnyi étkezéssel, ötezer forint tankönyvekre és maximum tízezer forint szórakozásra költött összeggel számolva, durván havi 45 ezer forintot költenek.