A kivetítőkön a ponthatárok este nyolcas kihirdetése után is folyamatosan peregtek a szakok és a pontszámok, de sokan az első percekben izgalmukban elfelejtették figyelni a képernyőt, a következőkben pedig a többiekre figyeltek, így megint lemaradtak a „szakukról”. A diákok sűrű káromkodások közepette konstatálták a jó és a rossz híreket: „Államin vagyok!” „Egy ponttal kevesebbem van!”

Ez utóbbit egy cifra káromkodással megtűzdelve a kihirdetést váró tömegben mögöttem álló lány kiáltotta. Mint kiderült: nem vették fel a Semmelweis Egyetemre gyógyszerésznek. Nem sírta el magát, inkább idegesnek tűnt, és a telefonjával kezdett babrálni.

Voltak, akik az otthon izguló szülőket kérték meg arra, hogy próbálják elérni az eleinte túlterhelt felvi.hu-t, mások minden egyes laptopra, okostelefonra lecsapva próbálták megszerezni az információt, amelyre már régóta vártak, s amiről végül, mint a BMF-re jelentkezett lánynak, végül sikerült lemaradniuk.

A telefonom kijelzőjén feltűnő Felvi honlap szerint a Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar környezetmérnöki alapképzésébe való bejutáshoz 319 pont kellett. Ezt közöltem is a lánnyal, majd megkérdeztem:

– Fölvettek?

– Nem.

– Akkor most mit fogsz csinálni?

– Felvételizek jövőre is! –vágta oda mérgesen.

A Corvin sétányon összegyűlt felvételizők többsége este nyolc előtt még egészen biztos volt abban, hogy a megjelölt helyek valamelyikére felveszik őket, de ha mégsem, akkor sem gondoltak a pótfelvételire. Zoltán, aki a Budapesti Corvinus Egyetem alkalmazott közgazdaságtan szakát jelölte meg az első helyen, titokzatosan annyit mondott: „Több helyre is beadtam a jelentkezésemet, és valahová már biztosan fölvettek”. Ádám és András első helyen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) villamosmérnöki karára adta be jelentkezését. Ők azt mondták, ha nem veszik fel őket, akkor dolgozni, vagy tanulni fognak a kimaradó egy évben. Tibor szintén a BME-n jelölte meg az első szakot: vegyészmérnökire jelentkezett. Ő a ponthatárok kihirdetése előtt szintén bizakodó volt, és azt mondta, sikertelenség esetén inkább az újraérettségizést választaná, mint a pótfelvételit. Katalin az ELTE Bölcsészkarára jelentkezett, magyar szakra, mert tanár szeretne lenni. Az ő alternatív megoldása egy OKJ-s képzés.

A ponthatárok nyilvánosságra hozatala után többen ivásra adták a fejüket a Corvin sétány levendula ágyásaiban. Ki azért ivott, mert felvették, ki azért, mert nem. Egy frissen érettségizett ismerőst kérdeztem: tud-e valakiről, akit sehová nem vettek fel. Erre visszakérdezett: „De hát ez olyasmi, amiről senki sem szeret beszélni, nem?”

Fanni mégis elmondta: őt sehová nem vették fel. A jelentkezési lapon három helyet is megjelölt, de csak a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) médiadesign szakán jutott el az utolsó felvételi fordulóig. A ponthatárok publikálása után azonban kiderült: nem lett elég pontja ahhoz, hogy felvegyék. Úgy döntött: inkább OKJ-s képzésre megy a következő felvételiig. Azt mondja, azért nem pótfelvételizik, mert a megmaradt, fizetős helyek túl drágák, diákhitelt pedig nem szeretne fölvenni.

A Pont Ott Partin nem sokan gondolkodtakmég a pótfelvételiben. Dávid azonban a ritka kivételek közé tartozott: az augusztusi felvételire apellált. Elmesélte, hogy a BKF kommunikáció ésmédiatudomány szakára jelentkezett államilag támogatott nappali képzésre, és a biztonság kedvéért a költségtérítésest is megjelölte. Utóbbira föl is vették. Tőlem tudta meg, hogy így már nem próbálkozhat a pótfelvételin.