Mellébeszéd

1988-ban Grósz Károly és Nicolae Ceausescu csúcstalálkozót tartott Aradon. A magyar pártfőtitkár-miniszterelnök nehezményezte a kolozsvári magyar konzulátus és a bukaresti magyar kultúrközpont bezárását. (Mindkettő bosszú volt a falurombolás miatti budapesti tüntetésért.) A román diktátor annyit mondott, hogy mivel Románia nem tart fenn konzulátusokat külföldön, kulturális központokat még kevésbé, „elvi kérdés”, hogy az ő területén se működjenek ilyenek. Ja, ha elvi kérdés, válaszolta Grósz, akkor lapozhatunk. Ebben maradtak.

Körülbelül hasonló erejű hivatkozás ma Románia alkotmányát fölidézni arról, hogy a székelyföldi magyarságot nem illeti meg területi autonómia. Ha nem, hát nem, mondhatta volna Orbán Viktor is a múlt hét végén Tusványoson, de nem mondta, csak szó nélkül hagyta, hogy a mellette ülő, rá szakadatlanul mosolygó, a vállát lapogató Basescu román elnök nem reagált az erdélyi magyarságot firtató kérdésekre. Basescu már tavaly megmondta, neki meg van kötve a keze. Tele van ugyan jószándékkal arra nézve, hogy Romániában ki mindenkit és milyen fokon illet autonómia, de Székelyfölddel nem tehet kivételt. Eljátszotta, hogy még sajnálja is.

Orbán az idén „vette a lapot”. Jól megvolt Basescuval, noha hívei, akik tavaly még „Autonómiát!” táblákkal vonultak föl Tusványosra, elvárták, hogy karakán lesz, és hűségéről biztosítja az autonomistákat. Ám Orbán nem keveredett vitába Basescuval. Mindketten hagyták a másikat mellébeszélni. A román elnök hosszasan szólt hazája gondjairól, Orbán meg ugyanígy Magyarországról. Mindketten „hazabeszéltek”, kerülték az érdes – közös – felületek érintését. Ez alighanem csalódás volt mindazoknak, akik úgy gondolták, hogy pengeváltás lesz.

Csak Tőkés László (aki egyfolytában Orbán, Basescu és Németh Zsolt mellett feszített) köpött bele a levesbe. A legrosszabb pillanatban – amikor a hágai Nemzetközi Bíróság Koszovó függetlensége mellet foglalt állást – párhuzamot vont a székelyföldi autonómia és a koszovói függetlenség között. Mondván, ha ez utóbbi legitim, miért ne lehetne az előbbi is az? Annyit ért el, hogy sikerült az összes romániai pártot „magasabb sebességre” kapcsolnia az autonómia ellenében, mivelhogy azok az autonómiát a függetlenség előszobájának, a román államiság szétveréséhez vezető út első állomásának tekintik.

Érdekes a szituáció. Tőkés nyálas hűségnyilatkozatot tett Basescu mellett Tusnádfürdőn. Ugyanő, radikális magyarként, arra biztatja a Basescu-kormányt életben tartó RMDSZ-t (amelyet gyűlöl), hogy lépjen ki a koalícióból, azaz buktassa meg Basescuékat, akik automómiaellenesek. Komolyan gondolja Tőkés, hogy ezzel ő és hívei bármire is mennek? Komolyan gondolja, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ az ő tanácsai szerint többre vihetné mint eddig? (Markóék mellesleg elég sikeresek a nem területi, hanem más jellegű – például kulturális – autonómia tágításában.) Rejtély. Ám Tőkésnek, aki a Basescu-párt – meg persze az RMDSZ – támogatásával került az Európa Parlament alelnöki székébe, ilyenformán sikerült magát egy hivatásos politikus karikatúrájává leminősítenie.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.