Az utolsó parlamenti munkanapok egyikén a Fidesz–KDNP képviselői törvénybe iktatták azt a kormánydöntést, amelynek értelmében a közszférában dolgozók végkielégítésének kétmillió forint feletti részét 98 százalékos különadó sújtja. A gazdasági és pénzügyi tárgyú törvénycsomagot az eredeti előterjesztésnek megfelelően fogadták el, annak ellenére, hogy érkezett hozzá egy módosító indítvány. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) ugyanis, ahogy ismertté vált a normaszöveg, megfogalmazta aggályait, és azokat elküldte a parlament illetékes bizottságainak.

Az érdekvédők javaslata szerint annak, aki több mint húsz évet ledolgozott a közszférában, ne kétmillió, hanem 3,4 millió forint felett kelljen a különadót megfizetnie. (A húsz évet el nem érő munkaviszony esetében meghagyták volna a kétmillió forintos öszszeghatárt.) Rogán Antal fideszes képviselő fogékony is volt a javaslatra, módosító indítványában már a szakszervezet által javasolt szöveg került. Ez a módosító azonban nem élt többet néhány óránál, ugyanis nem fogadta el a gazdasági bizottság, és végszavazásra az eredeti jogszabálytervezet került. Vagyis: Rogán Antalt is leszavazták a kormánypárti képviselők. A PDSZ most az államfőhöz fordul előzetes normakontrollért, és ha a köztársasági elnök sem találja aggályosnak a jogszabályt, akkor az Alkotmánybírósághoz mennek.

A PDSZ elnöke, Kerpen Gábor a TV 2 Mokka című adásában egyebek mellett arról beszélt: álláspontja szerint a törvény, amellett, hogy az alkotmányosság próbáját sem állná ki, még súlyos érdeksérelmeket is okoz. – A cél meghatározása jó, csak nem éppen azokat találja el, akiket céloz – fogalmazott.

Hogy kiket is akarna eltalálni a törvény, arra Orbán Viktor miniszterelnök szavaiból következtethetünk. Az MTV Este című műsorában azt mondta: a törvényt az elmúlt években napvilágot látott aránytalan, jó erkölcsbe ütköző végkielégítések ellen hozták. Arra a kérdésre, hogy olyanok is veszítenek a különadóval, akik átlagos keresetűek, és harminc év munkaviszony után csekély elhelyezkedési lehetőséggel kerülnek utcára, azt válaszolta: „Senkinek sem kell vesztenie. Aki dolgozott 30-35 évet becsületesen, és elfogadhatóan keresett, az ilyen embertől nem szabad megválni, azokat meg kell tartani, nem kell őket elbocsátani. Állami és önkormányzati intézményekről beszélünk. A mi politikánk az, hogy ha valaki 30-35 évet becsületesen ledolgozott és értékes a munkája, és nem csinált semmit, ami miatt el kéne bocsátani, miért kéne elküldeni. Az ilyen emberek esetében nem jön számításba ez a végkielégítés”.

Hogy mit jelent a miniszterelnök értelmezésében az, hogy nem szabad elbocsátani, „ha nem csinált semmit”, nem tudjuk. Az bizonyos, hogy sokakat úgy rúgnak ki ezekben a napokban a közszférából, hogy „nem csináltak semmit”, köztük olyanokat is, akik a politikától függetlenül, nem magas beosztásokban, hosszú évek óta végzik a munkájukat. A kormánytöbbség csütörtökön fogadta el ezt a törvényt, s pénteken már tömegesen bocsátottak el embereket a közigazgatási és igazságügyi tárcától, köztük titkárnőket, egyszerű alkalmazottakat, olyanokat, akiket még különösebb politikai kötődéssel sem lehetett vádolni.

A miniszterelnök azt is elmondta, hogy Magyarország szegény ország, és nem engedheti meg magának azt, ha valaki a közalkalmazottak világából távozik, annak kétmilliónál több pénzt fi zessen az állam. „Magyarország pénzügyi helyzetében ez nem lehetséges”, tette hozzá. „Most akkor kissé értetlenül állunk az előtt, hogy akkor gazdasági vagy inkább erkölcsi szempontok vezérelték a jogalkotót, amikor ezt a különadót megszavaztatta”, nyilatkozta lapunknak egy neve elhallgatását kérő szakszervezeti vezető. Hozzátette ugyanakkor: afelől viszont semmi kétség, hogy kiket „talál el” a jogszabály.

Az átlagkeresetűeket például bünteti. Ha valaki húsz éve dolgozik közalkalmazottként, és öt éve van a nyugdíjig, akkor tizenkét havi végkielégítés jár neki. (Nyolc hónap a húsz év közszolgálat miatt, négy hónap az öt évvel a nyugdíj előtt állóknak). Az átlagkeresettel számolva (bruttó 205 520 forint) a 12 havi végkielégítés már jócskán meghaladja a kétmilliót. Bünteti azt is, aki a negyvenes éveiben jár, háromszázezer bruttót keres, és húszéves közszolgálat után kerül az utcára. Háromszázezer első olvasatra soknak tűnhet. A pedagógusok átlagfi zetése 2009-ben 214 ezer forint volt, de vezetői vagy egyéb pótlékokkal ennél többet keresnek. Tehát a háromszázezer forint nem ritka a pedagógusok között sem.

Megkérdeztük Katona Tamást, mekkora költségvetési haszonnal jár a különadó bevezetése. A volt pénzügyminisztériumi államtitkár azt mondta, az intézkedés a költségvetésben alig érzékelhető, csupán néhány milliárdos megtakarítást hozhat. – Még akkor sem tudnak nagyobbat spórolni a különadóval, ha visszamenőleges hatályú lesz a jogszabály –tette hozzá. Katona Tamás nem szeretne prejudikálni, de véleménye szerint az új köztársasági elnök bizonyára nem támaszt alkotmányos aggályokat, és az új összetételű Alkotmánybíróság sem fogja elbuktatni ezt a jogszabályt. – Ez a törvény Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán fog elbukni – fogalmaz a közgazdász, hozzátéve, ennek fényében különösen felesleges költségvetési megtakarítást emlegetni.

Sólyom László környezetéből úgy értesültünk: nem valószínű, hogy a még hivatalban lévő államfő aláírná a törvényt, mert szerinte az alkotmányosság próbáját a jó erkölcsre való hivatkozás bizonyosan nem állná ki. Bár a döntési helyzetet valójában már akkor elvette a kormány a mindenkori köztársasági elnöktől, amikor a törvény mellé módosíttatta az alkotmányt a kétharmados többséggel. (A törvénymódosítás viszszamenőleges hatályú. A kormánynak az alkotmányhoz is hozzá kellett nyúlnia, a módosítással teremtve meg az alkotmányellenesnek számító adó alkotmányos alapjait.) Így már nincs joga az elnöknek normakontrollt gyakorolni.

Konkrét példák:

Általános iskolai tanár, osztályfőnök, egyetemi végzettséggel: ha az átlagnál kevesebb túlórája van, ötvenéves korára akkor is 240 ezer forint lesz a keresete. Ha a túlórája eléri vagy meghaladja az átlagot, bruttó keresete 260 ezer forintra emelkedhet, és akkor is kétmilliónál több lenne a végkielégítése, ha több, mint ötévnyire van a nyugdíjtól.

Középiskolai tanár, kiegészítő egyetemi végzettséggel, 59 évesen 260 ezer forintot keres. Ha az átlagnál jóval kevesebb túlórát vállal, akkor 290 ezer forintot vihet haza. Ebben a korban már tizenkét havi végkielégítés jár neki, vagyis a különadóval másfél millió forintot veszít.

Egy általános iskolai igazgató alapbére 21 év közszolgálati viszonnyal 247 ezer forint.

Egy budapesti középiskolai igazgató fizetése átlagosan 400 ezer forint. Ők már akkor is veszítenek, ha nem állnak nyugdíj előtt és csak 16 év közszolgálati jogviszonyuk van.

Nemcsak a pedagógusokat érinti a végkielégítést sújtó különadó, hanem minden állami tulajdonban működő cég alkalmazottait is, az egészségügytől kezdve a közlekedési vállalatokon át az egyéb szolgáltatókig. Egy 55 éves beosztott orvosnak például 250 ezer forint az alapbére, ami pótlékokkal és az ügyeleti díjjal körülbelül 300 ezer forintra egészül ki.

Üresen maradt íróasztal – már megkezdődtek az elbocsátások a közszférában