„Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, hogy a szellemi munka hátrányosan befolyásolja a női termékenységet, ezért nem kívánatos, hogy a lányok egyetemre járjanak!” Az előadás több száz résztvevője közül ilyenkor legfeljebb egy-két fiú jelentkezik, a lányok kórusban fütyülnek és huhognak. HadasMiklós szociológus pedig elmeséli, hogy jó száz évvel ezelőtt Európában még tekintélyes tudósok is efféle érvekkel próbálták megakadályozni, hogy nőket felvegyenek a felsőoktatásba.

Az iménti példa annak illusztrálására szolgál, hogy a feminista szellemiséget elfogadók köre sokkal szélesebb annál, mint ahányan feministának vallják magukat. A feminizmus azoknak a mai fiataloknak a világlátását is jelentősen befolyásolja, akik amúgy hallani sem akarnak a nőmozgalmakról.

Hadas Miklós meggyőződéses feminista. Nem csupán a klasszikus, már teljesült célokkal (egyenlő választójog) ért egyet, hanem azokkal is, amelyeket a feminizmus második hulláma fogalmazott meg a hatvanas években.

„Elfogadom, hogy a nőknek joguk van rendelkezni a saját testük felett, és elutasítom, hogy a férfi ak szexuális szükségletei elsőbbséget élveznének a nőkével szemben. Igazságtalannak tartom, hogy a politikai és a gazdasági élet irányítói körében túlsúlyban vannak a férfiak, ahogyan azt is, hogy ugyanazért a munkáért a nők kevesebb fizetést kapnak”, említ néhányat a még mindig vitatott vagy megvalósulatlan követelések sorából.

A szociológus a feminizmus hatására kezdett férfikutatással foglalkozni. A feministák egyik alaptétele szerint a nők nem csupán biológiai adottságoktól vezérelt, hanem társadalmi lények, és mint ilyenek – sokfélék. Hadas Miklós abból indult ki, hogy az állításnak nyilvánvalóan a férfiakra is érvényesnek kell lennie. A „társadalmi nem” kutatására létrejött úgynevezett gendertudomány mégis szinte kizárólag nőkkel foglalkozik. Ha valamennyi társadalomtudományt egy kalap alá veszünk, akkor becslése szerint a mai Magyarországon a publikációknak csak néhány százaléka irányul gendertémákra. És ennek a néhány százaléknak is csupán az egy százaléka szól elsősorban férfiakról.

A férfiasság kódjai című, a Balassi Kiadónál nemrég megjelent könyvével Hadas Miklós valamelyest javítani próbál az arányokon. A szerző a férfilét összetevőit nem egyetemes érvényű adottságoknak, hanem a társadalmi viszonylatok által történelmileg és kulturálisan meghatározott, reflexióra méltó, különös emberi sajátosságnak tekinti. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a feminista felfogás a nők esetében teszi.

A könyv egyebek mellett azt vizsgálja, hogyan módosult a férfiábrázolás az európai és amerikai filmekben (egyre több a csetlő-botló, komikus, esendő figura), vagy milyen átalakuláson mentek át a „férfiasság kódjai” a Kádár-korszakban.

Hadas Miklós különösképpen szembetűnőnek tartja azt a szerepváltozást, amin a magyarországi és kelet-európai (férfi) értelmiség esett át az elmúlt húsz évben. Az értelmiség szerinte egyik napról a másikra elveszítette befolyását, arra ébredt, hogy légüres térbe került, senki sem kíváncsi rá. Az intellektuel nyomorult, szakadt alaknak tűnik csámpás cipőjében és divatjamúlt szemüvegével, amint könyvébe temetkezik a hatos villamoson. Korunk hőse a vállalkozó – állapítja meg a szociológus –, aki Mecedesen suhan az Andrássy úton, miközben mobiltelefonján hanyagul cseverészik barátnőjével: értelmiséginek lenni többé már nem sikk.