„Iskolabezárással fenyegetve, a szülők megtévesztésével próbálják átíratni a diákokat másik intézményekbe.” „Mohácsi Erzsébet alapítványa hecckampányt folytat a Kossuth iskola ellen, és ezzel a helyi romáknak is kárt okoz.” „Mohácsi Erzsébet erőszakos asszimilációt akar kicsikarni ebben a városban, amit a cigányság maga sem akar, mert sokkal bölcsebb annál.” Ilyen kritikák naponta érik az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) vezetőjét. A CFCF ma Magyarországon egyedüliként küzd a szegény roma gyerekek iskolai elkülönítése ellen.

Miskolc, József Attila Általános Iskola

Az egyenlő bánásmód (Eb tv.) törvényt 2003-ban szavazta meg az Országgyűlés, az akkori liberális vezetésű oktatási kormányzat kezdeményezésére. A törvény utat nyitott ahhoz, hogy akár egy alapítvány is több ezer gyerek nevében lépjen fel az egyenlő bánásmód megsértése és a hátrányos megkülönböztetés ellen. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány akkor kezdte meg működését, amikor az Eb tv. hatályba lépett, és olyan helyeken kezdett tényfeltáró munkába, ahol a fenntartó több iskolát is működtet, vagyis az az oly gyakran hangoztatott érv, amely szerint nincs kit kivel integrálni, ezeken a településeken nem áll meg.

A magyar közoktatás egyik nagy problémája, hogy képtelen megküzdeni az eltérő szociális hátterű gyerekek együtt oktatásával. Vagyis a szegénység – különösen a mélyszegénység – determinálja a szegény családok gyerekeinek iskolai útját. A rendszerváltás egyik nagy vívmányának nevezett szabad iskolaválasztással pedig aktívan élnek a jobb módú szülők, és ha tehetik, akár órákat is utaztatják jobb színvonalú oktatási intézményekbe gyerekeiket. Ahogy azt két közgazdász, Kertesi Gábor és Kézdi Gábor több kutatásban is kimutatta: a magyar állam a rendszerváltás óta egy egyre szegregálóbb közoktatási rendszert tart fenn. A hátrányos megkülönböztetés a szegényeket, és közülük leginkább a roma származású gyerekeket sújtja.

És mi a baj a szegregált iskolával? Az esetek döntő többségében a szegény vagy cigány iskolákban az oktatási színvonal nagyon alacsony. A kulcs a pedagógus: a szegregált, hátrányos helyzetű gyerekekkel túlzsúfolt iskolákból menekülnek a jó tanárok. Miért is vesződnének óvodai előkészítést alig kapott, nehéz sorsú gyerekekkel, ha ugyanannyi pénzt keresnek abban az iskolában is, ahol jól szocializált, középosztálybeli gyerekek ülnek? A szegregált iskolákban ezért szaktanárhiány van, körükben nagy a fl uktuáció, a gyerekek pedig nem szeretnek iskolába járni, magas az igazolatlan óráik száma. Az ilyen iskolában a tanulói teljesítmény meszsze elmarad a magyar átlagtól, a diákoknak szinte lehetetlen innen érettségit adó iskolába kerülniük. Így esélytelenné válnak olyan szakmákra, amelyek biztos egzisztenciát nyújthatnának számukra, amelyekkel adófi zető állampolgárokká lesznek. Ilyen iskolákból a gyerekek nem tudnak kitörni, munkanélküliek lesznek, tartósan kiszakadnak a társadalmi vérkeringésből. Az iskola így termeli újra a szüleik szegénységét.

A magyar jogszabályok tiltják a hátrányos megkülönböztetést, mégis az tapasztalható, hogy az iskolákat fenntartó önkormányzatok jó része a legkülönfélébb eszközökkel próbálja kijátszani a törvényt. Úgy például, hogy a körzethatárokat átszabják, hogy a szegény gettóból érkező gyerekek véletlenül se járhassanak abba az iskolába, ahová a jobb módúak. Vagy úgy, hogy a szegény gyerekeket fogyatékossá minősítik, így eleve kizárva az integrált oktatásukat.

Azt a többségi óhajt pedig, hogy lehetőleg egyáltalán ne vagy csak kevés hátrányos helyzetű gyerekkel kelljen önnön gyereküknek együtt járni, az iskolák fenntartói, azaz legfőképp a települési önkormányzatok (kisebb mértékben az egyházak és alapítványok) igyekeznek maximálisan kielégíteni. Már csak azért is, mert e réteg biztos szavazó az önkormányzati választásokon.

A CFCFmég nem vesztett eljárást jogerősen. A perbe fogott fenntartók jellemzően közepes vidéki városok, ahol az önkormányzat, ha akarná, felszámolhatta volna azt az iskolát, amely a szegények gyűjtője.

1.HELYSZÍN: MISKOLC A város képviselő-testülete gazdasági okokból összevonta az iskoláit, de a körzethatárokat ezzel összhangban „elfelejtette” módosítani. (Papíron a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya nem voltmagas, hiszen a „szegénymentes” iskolák javították az átlagot. A szegregáció viszont megmaradt.) Így jár saját iskola a többségieknek és egy tagiskola a cigányoknak. A CFCF perelt, a jogerős ítélet szerint a város hátrányosan megkülönböztette a roma gyerekeket az oktatásban. A jogerős ítélet ellenére megmaradt az az iskola, ahol elkülönítve tanulnak a gyerekek. Az alapítvány újabb pert helyezett kilátásba, hiszen az önkormányzat nemcsak bezárni nem akarta az intézményt, hanem 120 milliót szeretett volna rákölteni, csak azért, hogy konzerválja az elkülönítést. Végül is az önkormányzat elfogadta, hogy nem indít ez év szeptemberétől több első osztályt a cigányiskolában. „A József Attila Általános Iskola megszüntetése nem valamifajta különleges akarat vagy szándék kérdése, mint ahogy az az előző hozzászólásban hallható volt, hanem az önkormányzatunkat gyakorlatilag kötelezték az iskola bezárására, a szegregáció megszüntetésére”, hangzik az indoklás az alpolgármestertől.

A miskolci gyerekek ügyét felkarolta az Allen & Overy Ügyvédi Iroda, és a hátrányos megkülönböztetés miatt kártérítést követelt az önkormányzattól. Az elkülönített gyerekeknek kártérítés jár – ezt már a Legfelsőbb Bíróság (LB) mondta ki. Ez a döntés megnyithatja az utat perek ezrei előtt: ha a bíróság megállapítja a szegregációt, akkor jár a kártérítés is.

2. HELYSZÍN: HAJDÚHADHÁZ Az alapítvány a második keresetét Hajdúhadház város önkormányzata ellen nyújtotta be: a városban ugyanis két olyan iskolát is találtak, ahol nyíltan elkülönítették a cigány gyerekeket. A jól felszerelt modern épületbe egy roma sem járt, ők a külön épületekben tanultak. A Legfelsőbb Bíróság először foglalt állást oktatási diszkriminációs ügyben: jogsértést követett el az önkormányzat. A precedensértékű döntés után az alapítvány nem hagyta magára a várost. Azóta közös deszegregációs programon dolgoznak a Polgár Alapítvánnyal karöltve.

3. HELYSZÍN: KAPOSVÁR A szegények lakta telep melletti iskolába szinte kizárólag romák járnak. Az önkormányzat hallani sem akart arról, hogy a rossz színvonalú oktatást nyújtó intézményt bezárja, így az ügy bíróságra került. A jogerős ítélet szerint a fenntartónak meg kell szüntetnie a kialakult szegregációs helyzetet.

– Ennek az iskolának az ügye azért érdekes, mert a most itt tanuló gyerekek szülei, sőt nagyszülei is idejártak. Az idősek úgy emlékeznek, jó iskola volt. A gyerekek ma mégsem tudnak innen tovább tanulni. A szülőknek nincs öszszehasonlítási alapjuk. Csodálkoztak, amikor a város többi iskolájának oktatási programját elvittük nekik. Úszás? Matekszakkör? Sakk? Tőlünk tudták meg, mit veszítenek a gyerekeik azzal, hogy a gettó melletti iskolába járnak – fogalmaz Sztojka Katalin közösségi koordinátor.

A per a legutolsó eszköz, az alapítvány csak akkor él ezzel, ha a jogsértően működő fenntartó semmit nem kíván tenni a helyzet felszámolására. Nem volt rá szükség például Nyíregyházán, ahol bezárták a romák lakta szegénytelepen működő iskolát, és talán nem lesz per Taktaharkányban és Tiszavasváriban sem, ahol viszont éppen az alapítvány segítségét igényelte az Egyenlő Bánásmód Hatóság, és ezzel egyidejűleg kötelezte a fenntartót a szegregáló iskola bezárására. Szarvason az evangélikus egyház két iskolát tartott fenn: egyet szegény, többségében roma gyerekeknek, és egy elit iskolát a nem romáknak. A fenntartó, azaz a püspök nyitott és értő hozzáállása kellett ahhoz, hogy a helyzet rendeződjön.

A civil erő sikeresen tud nyomást gyakorolni a fenntartókra, hogy a szegény gyerekek jogai ne sérüljenek. Vajon az állam miért nem ellenőrzi, hogy az általa hozott törvényeket betartják-e?

Közoktatási diszkrimináció miatt az iskolákkal szemben eljárhatna az állam, vagyis az Oktatási Hivatal (OH) is. Mégis az látszik, hogy az elmúlt 4 évben mindössze 7 eljárást kezdeményezett a 62-ből. (Bírságot 15 esetben szabtak ki, összesen 2 millió 610 ezer forint összegben, ebben benne foglaltatik Kerepes története is a maga egymilliójával.) Eközben kutatások mutatják, hogy a szegregáció mértéke folyamatosan növekszik az elmúlt években: ezt a folyamatot a minisztérium alig-alig próbálta mérsékelni. A CFCF a bírósághoz fordult azzal a céllal, hogy a miniszter és a tárca tegyenek konkrét lépéseket a törvénysértő helyi hatalmakkal szemben. Beszédes, hogy az említett kaposvári ügyben a CFCF még januárban kérte az államtól a cigányiskola elleni fellépést. A törvénysértést kimondó jogerős bírói ítélet ellenére sem a miniszter, sem a minisztérium nem lépett fel a szegregáló önkormányzattal szemben.

A pert az előző kabinet kormányzása idején indította az alapítvány, a jogfolytonosság értelmében ma a Nemzeti Erőforrás Minisztérium az alperes.

Párbeszédrészletek Kármán Irén újságíró dokumentumfilmjéből

„Cigány gyerekek vannak-e köztetek?” – kérdezi a riporter Miskolc egyik iskolájában.

Csend, zavartan néznek egymásra.

„Szeretnétek, ha lennének köztetek?”

„Neeeeeeeeem” – hangzik kórusban.

„Miért nem?”

„Mert tetvesek” – így az egyik kisgyerek.

„Mert büdösek” – így egy másik.

„Fúúúújj” – egy harmadik lurkó.

Nevetnek. Első osztályosok.

Hétévesek.

Ugyanennek az iskolának a cigány-tagiskolájában:

„Ti többségében roma gyerekek vagytok?”

„Igen.”

„És ezt nem szégyellitek?”

„Neeem.”

„Miért jó a roma gyerekeknek egy közösségbe járni?”

„Megértjük egymást.”

„Úgy érzitek, máshol nem értenek meg benneteket?”

„Úgy.”

„Így csúfolódnak. Cigánynak neveznek, és az nem jó” – toldja meg egy fiú.

„Minden leprásnak lehordanak bennünket. Egy másik iskolában csúfoltak, itt meg nem. Ott százszor rosszabb volt, mint itt.

Nem akarom, hogy bezárjon ez az iskola” – egészíti ki egy lány.