Hogyan gondolkodnak a mai középiskolások és egyetemisták a jövőről? Milyen jövőalakító gondolatok munkálnak a jelenben? Mi jellemezheti őket másfél évtized múlva? – ezekre a kérdésekre kerestek választ a Magyarország 2025 című akadémiai kutatás keretében. Tizenöt év múlva a most válaszolók kerülnek meghatározó pozíciókba, ezért nem mindegy, hogy miként látják jövőjüket.

A középiskolások 79 százaléka szeretne családot, 18 százalék bizonytalan volt ebben a kérdésben, és mindössze 3 százalék utasította el teljes mértékben a családalapítás gondolatát. A legtöbben két gyereket szeretnének, de népszerű a három gyerek gondolata is – a családalapításra legkésőbb tíz év múlva kerülne sor.

A középiskolások nagyon fontosnak tartják a nyelvtanulást. A zöm az angolt favorizálja, de a németet is sokan választják. A diákok legnagyobb része a biztos angolnyelv-tudás mellett tette le a voksát, kiegészítve azt egy-két európai nyelvvel. Senki sem említette viszont a hazánkkal határos országok nyelvének elsajátítását – amiből az következik, hogy a diákok szerint a környező országok lakóival ugyancsak angolul és persze magyarul kommunikálunk.

Nem túl jó képet fest, hogy a középiskolások alig 39 százaléka szeretne Magyarországon élni, 31 százaléka még nem döntött, de 30 százaléka inkább külföldön telepedne le. Az elvágyódók kétharmada az EU-n belül képzeli el a jövőjét, míg hatoduk az unión kívül élne. Az egyetemisták körében végzett hasonló felmérés szerint a hallgatók 61 százaléka szeretne Magyarországon élni, 19 százalék még nem döntött, 20 százalék gondolja úgy, hogy külföldön akar letelepedni.

A középiskolások úgy vélik, hogy 2025-ben az elfogadás és a megértés jellemzi hazánk társadalmát. Sok külföldi él majd itt, akit befogad a többség. A diákok szerint megszokott és megengedett lesz az azonos neműek házassága, illetve számukra az örökbefogadás. Határozottan hiszik, hogy a következő évtizedben kialakul a fizetős egészségügyi rendszer. Új pártok megalakulását várják, illetve határozottan igénylik azt. Nagyon tetszett nekik a négynapos munkahét bevezetésének gondolata, bár úgy gondolják, hogy ennek valószínűsége igen csekély. A Nováky Erzsébet vezette kutatásból az is kiderül, hogy a jobb anyagi helyzetben lévők könnyebben alkalmazkodnak, ambiciózusabbak, nyitottabbak a jövőjükre, mint azok, akik szerényebb körülmények között élnek.

A politikából kiábrándult egyetemisták – ellentétben a mostani kétmillió adócsaló országával – nem tartják az adócsalást magukra nézve valószínűnek. Nem keverednének korrupcióba, és nem sikkasztanának a munkahelyükön. Ellenben nyitott, kozmopolita európaiak szeretnének lenni, akik több nyelven beszélnek, külföldiekkel barátkoznak, miközben megőrzik nemzeti identitásukat. Az egyetemisták nem szeretnék, ha Magyarország kedvelt bevándorlási célpont lenne, viszont mindenki valószínűnek tartja, hogy a hazai lélekszám nyolcmillió körül lesz 2025-re, és a nyugdíjasok ellátása nagy problémát okoz majd. Az idősebb korosztálytól eltérően az egyetemisták már nemcsak az állam és a politika következményeként tudnak változásokat elképzelni, hanem egy civil, alulról szerveződő mozgalmat is elképzelhető alternatívaként tartanak számon arra az esetre, ha valamit változtatni szeretnének. A környezetvédelem már mélyen bevésődött hétköznapjaikba, és nem szükséges rosszként, hanem életstílusként, követendő példaként tekintenek a környezetvédőkre, a környezetvédelmi intézkedésekre.