Kövér László politizáló házelnökként írta le azt a szerepkört, amelyet betölt majd a Ház élén az MTI-nek nyilatkozva. „Nem okozok meglepetést, ha azt mondom, nem szerettem soha a protokollt”, mondta. Rámutatott, hogy lesznek olyan célkitűzései, amelyek a Ház normálisabb működésével, tekintélyének megerősítésével függnek öszsze. Mint mondta, 1990-től kezdve a parlament tekintélye fokozatosan épült le, s ez nem független a képviselők viselkedésétől és a sajtó „tálalásától” sem. Az elmúlt években eljutottak egy olyan mélypontra, hogy „egyes miniszterek kirakták a motyójukat a bársonyszék előtti kisasztalra, és ott falatoztak, ha megéheztek, és bizonyos képviselőcsoportokban bevett dolog, hogy behozzák az üdítőiket az ülésterembe”. Szerinte az Országgyűlés tekintélye szempontjából fontos problémákat meg kell oldani, és e körbe sorolta még a sajtóval való érintkezést, a dohányzás ügyét, a beléptetést és a parkolást.

A tévéstábokat nem engedi vissza az ülésterembe. Kövér László leszögezte: 2014-re – amikorra megváltozik a Ház jellege, hiszen feleannyi képviselő lesz, mint most – érdemes lenne új házszabályt alkotni. Az ülésvezetés és a Jobbik kapcsolatáról szólva azt mondta, megérti a párt helyzetét, hiszen egyszerre kell konszolidált pártként beilleszkednie egy olyan szisztémába, amelyet a választások előtt még rendszerellenes mozgalomként támadott, valamint azt a látszatot fenntartania, hogy továbbra is ilyen mozgalom, és támadja azt a rendszert, amelyben benne ül. „Értem ezt a feloldhatatlan dilemmát, és bizonyos értelemben együttérzően nézem azt a vergődést, amelyet a Jobbik produkál”, tette hozzá, megjegyezve: annak örülne, ha a Jobbik megtalálná a normális határokat, és azokat nem lépné át.

Kövér szerint jobb lenne „szakaszosabb ülésezési rendet bevezetni, amelyben kis ciklusok vannak”. Ugyanis akkor a parlament viszonylag koncentráltan tud a plenáris üléseken dönteni, vitázni, több idő jut a bizottsági munkára, valamint az egyéni képviselők több időt fordíthatnak választókerületi munkájukra. Nagyjából az 1998 és 2002 között már kipróbált irányba kellene mozdulni, de ebben is, miként minden, a Ház működését érintő kérdésben, számít a képviselők és a frakciók javaslataira.

Ezzel kapcsolatban Lezsák Sándor, a parlament alelnöke közölte: még nem került ilyen típusú javaslat a házbizottság elé. Úgy tudjuk, Kövér két- vagy háromhetenkénti ülésezési rendet vezetne be, de nem az őszi ülésszaktól kezdve, amelyen még „megfeszített tempójú” munka folyik majd, hanem csak a rákövetkező tavasszal.

Arra, nem esett-e neki rosszul, hogy a házelnöki kinevezés egy nagyobb forgatókönyv része volt, amely szerint Schmitt Pál után második befutóként került a posztra, azt válaszolta: a politikus is ember, neki is vannak személyes szempontjai. „Az én házelnöki tekintélyemet, ha lesz ilyen, nem az fogja befolyásolni, hogy nem az alakuló ülés napján választottak házelnökké, hanem az, hogy megállom-e a helyemet”, közölte. Hangsúlyozta ugyanakkor: sosem nyilatkozott úgy, hogy ne értett volna egyet Schmitt Pál államfővé jelölésével, ez a sajtóban terjedt el. „Schmitt Pált alkalmas köztársaságielnök-jelöltnek tartottam, és alkalmas köztársasági elnöknek tartom”, jelentette ki, megjegyezve: egy politikusnak lehet önálló véleménye, javaslata, „és ha én tettem volna jelölést a frakciónak – ahogy nem én tettem, mert nem én vagyok a párt elnöke –, akkor én mást javasoltam volna, mert mást még alkalmasabbnak gondoltam ennek a pozíciónak a betöltésére”. Az ÁSZ elnökével kapcsolatban azt mondta, „lehet, hogy nem jutott volna jobb ötlet eszembe, mint Domokos László, akit kiváló pénzügyi szakembernek tartok”. Warvasovszky Tihamér ÁSZ-alelnök „ebbéli képességeit nem ismerem, személyes és pláne politikai szimpátia meg finoman fogalmazva nem fűz hozzá. De őt is megszavaztam. Igaz, titkos volt a szavazás, de talán elhiszi mindenki nekem, hogy mindkét emberre igennel voksoltam, és ugyanígy fogok tenni minden olyan személy esetében, aki bárkinek az előterjesztése után a frakció bizalmát élvezi”, fejtette ki.