A Fidesz minden eddiginél nagyobb tisztogatásra készül az államigazgatásban, és az alsóbb szinteken dolgozókat sem kímélve takarítja ki a közszférát – állították sokan a kormányváltást megelőző hónapokban. Volt, aki egyenesen az egypártrendszerre jellemző káderpolitikát vizionált az állami foglalkoztatásban. Lehet, igaza lesz? Azt persze lehetett hallani, hogy felső- és középvezetői szinteken a megszokottnál sűrűbben hullanak a fejek. A nem vezetői beosztásban lévők azonban inkább csak sejtették, mi vár rájuk. Soknak hetek óta nem kellett dolgoznia, a helyét már rég átvette az új kormány embere. A bizonytalansági tényező az időpont volt. Aztán amikor kiderült, melyik nap szavaz a parlament a gazdasági és pénzügyi törvénycsomagról, s annak részeként a közszférában dolgozók végkielégítésének kétmillió forint feletti részére kivetendő 98 százalékos különadóról, az időpont sem volt kérdéses.

– Június utolsó hetében elküldtek bennünket két hét kényszerszabadságra, gondolom, hogy ennyivel is kevesebb pénzt kelljen majd kifizetni a bennmaradt szabadnapokra. Aztán 12-én be kellett mennünk, és közölték, hogy július 22-ig fel vagyunk mentve a munkavégzés alól. Csütörtökön ismét meg kellett jelennünk a hivatalban, nagyjából ötvenen álltunk a folyosón, egy A/4-es lap mindkét oldala tele volt írva nevekkel. Hol egyesével, hol csoportosan hívtak be bennünket, hogy közöljék: július 23- ával ki vagyunk rúgva –mondta lapunknak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) egyik volt munkatársa. Hétfőn egy egész államtitkárságot küldtek el hasonlóképp, és az is biztos, hogy nem mi voltunk az utolsó csoport. Szerintem a volt Miniszterelnöki Hivatalnak legalább a 70 százalékát kirúgják – mondta.

Megkerestük a közigazgatási tárcát, és egyebek mellett megkérdeztük, eddig hány munkatársukat bocsátották el, milyen beosztásokból, milyen indokokkal, és még hányan jutnak erre a sorsa. A kormányzati kommunikációért felelős államtitkárság azt válaszolta: „érthető módon a közigazgatás átszervezése jár bizonyos munkaerő-átcsoportosítással. Ha történnek is elbocsátások, azok nem tömegesek és – ellentétben a 2002- esekkel – nem politikai indíttatásúak. Ha valakit elbocsátanak, az szigorúan szakmai megítélés alapján történik”. Mint mondták, nem tudnak arról, hogy bárkit is kényszerszabadságra küldtek volna, több alkalmazott viszont azért vette ki a szabadságát, mert az elmúlt évek során sok szabadnapot halmozott fel. Arra a kérdésünkre, hogy mekkora állami bevételt remélnek a kétmillió forint feletti végkielégítések extra adójától, azt válaszolták: erről nincsenek adataik, hiszen korábban nem volt ilyen jogszabály, azt azonban tudják, hogy 2010-ben a kormányváltás időpontjáig csak végkielégítésre 1055 személy részére több mint egymilliárd forintot fizetett ki az állam.

Hasonló témában kérdezték csütörtök este a Magyar Televízió Az este című műsorában Lázár Jánost, a Fidesz frakcióvezetőjét. Amikor a riporter próbálta érzékeltetni, hogy a 98 százalékos különadó azokra az emberekre is vonatkozik, akik a közszolgálatban valahol, nem különösebben nagy fizetéssel, 30-35 évet eltöltöttek, és így kerülnek utcára, a politikus visszakérdezett: és ki akarja őket utcára tenni? Majd hozzátette: senki nem akar pedagógusokat elküldeni, senki nem akar egészségügyi dolgozókat elküldeni, ennek a lehetősége fel sem merült. Van egy bizonyos kör Magyarországon, akik állami vezetőként, magas beosztású köztisztviselőként több tíz- vagy százmilliós végkielégítésekre voltak jogosultak.

Mindenesetre a KIM-ből kirúgottak között kevesen voltak az előbb említett körből, ellenben voltak olyanok, akik legalább 8-10 éve az államigazgatásban dolgoztak, nem magas beosztásokban, nem extra bérekért. Soha nem hoztak politikai döntést, még csak közelében sem voltak egy ilyen szituációnak, a szakmai munkájukat a régi kormány nem bírálta, az új meg nem ismeri. Közülük az ötven év felettiek lehetnek most a legrosszabb helyzetben. Alig van átjárás az állami és a versenyszféra között. Legnagyobb eséllyel a fiatal, nyelveket beszélő közszolgák, illetve a speciális, például pénzügyi vagy távközlési, informatikai területeken dolgozók indulnak a céges állásokért. A válság miatt azonban ők sem tudnak könnyen elhelyezkedni. A minisztériumból most kirúgottak közül néhány embernek van új állása, de a többség csak most kezd keresni valamit.

A különadó mértéke és hatálya

A közszférában foglalkoztatott magánszemélyeknek a jogviszonyuk megszűnésével összefüggésben kifizetett juttatások 60 napra számított rendszeres járandóságot meghaladó része után 98 százalékos különadót kell fizetniük. A különadó alapjába a bevétel kétmillió forintot meg nem haladó része nem számít bele, vagyis ez az a szint, amit nem haladhatnak meg a végkielégítések. Az új törvény a 2010. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre is vonatkozik, tehát visszamenőleges a hatálya. A fizetésére kötelezettek körébe tartoznak a költségvetési szervnél foglalkoztatott magánszemélyeken kívül az állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működési támogatásban részesített más jogi személyeknél dolgozók is. A különadó a nem pénzben juttatott járandóságra is vonatkozik. Nem számít az alapjába a jogviszony megszűnésének évére járó, szabadság megváltása címén kifizetett bevétel, a jogviszony megszűnésekor a magánszemélyt megillető jubileumi jutalom, illetve a felmentési idő munkavégzési kötelezettséggel járó részére fizetendő átlagkereset összege, továbbá a szerződéses katonák leszerelési segélye.

Többen ma utoljára léptek ki a minisztérium kapuján