A világceleb futballisták meccs közben százmilliók szeme láttára jobb esetben köpnek, amerre állnak, két ujjuk közé fújják az orrukat, vagy a dresszükbe. A pályán ez elfogadott, még ha semmibe sem kerülne a szerelésre zsebet varrni, abba tenni például Adidas kis zsebkendőt, majd ebbe és nem a kamerákba ontani a váladékot. De ha megtehetik, megteszik. A harc végén, a sajtótájékoztatón vagy a csapatorvos rendelőjében azonban már nem csinálják ezt, ott végképp kínos volna, ha ebben a modorban folytatnák. Márpedig az az érzésünk a győztes Fidesz-csapat sok gesztusa láttán, hogy ők folytatják. Lemosták az ellenfelet a pályáról. Kár még utána is köpködni, hogy a legfinomabb megoldásnál maradjunk.

Talán már nem emlékeznek rá, pedig ’98-tól tapasztalhatták: minden kormány annyira lehet jó, amennyire az ellenzéke az. Ők nem nagyon panaszkodhattak. Azután nem véletlen, hogy ennyire nyers ellenféllel szemben, mint a Fidesz–Jobbik harapófogó volt 2006-tól, ilyen rosszak voltak, ekkorát buktak a szocialisták, enyésztek a liberálisok. Ha minden úgy alakul, ahogy most a Fidesz forszírozza, ugyanez a sors vár rájuk is. Ha igyekszik megsemmisíteni, válogatott módon alázni, felőrölni ellenfeleit, különösen a hagyományosat, az számukra is maga lesz a bukás. A Jobbikkal való küzdelemben nehéz felmagasztosulni.

Egyedül még kevésbé. Márpedig az Orbán Viktor által a csütörtöki parlamenti beszédben ünnepelt nemzeti centrum és az ott uralkodó hangnem azt üzeni, hogy itt tartósan egyetlen csapatnak van helye a pályán. Nem a választók miatt, hanem elvi alapon. Mert szerintük csak egy érvényes mondanivaló lehet. Nincs szükség ideológiára, ilyen és olyan oldalakra, csak egy nemzeti centrumra. Egész Európa tudja, hogy csak egyetlen centrális – bár így is differenciált – erőtér létezik, mondta Orbán Viktor éppen Németországból hazatérve, onnan, ahol nemrég bomlott fel egy addig tartós nagykoalíció. Mégpedig azért, hogy átadja a helyét egy másfajta koalíciónak. Európa tehát nem azt tudja, amit nekünk kellene. Ez a tétel a magyar győztes kizárólagosság iránti igényének igazolása. A józan észre és a legáltalánosabb értékekre való hivatkozás is az. Meglehet, hogy a hagyományos – munka/tőke alapú – ideológiák felett eljárt az idő, meglehet, hogy nem.

Az Istennek, mint a történelem urának állami dokumentumba emelése azonban arra vall, hogy a Fidesz számára igenis létezik ideológia. (No meg a munka és a tőke is.) Aki az Istenre való hivatkozással kezdi, valóban nincs abban a helyzetben, hogy vitákba bonyolódjon. Ha egységes is a politikai centrum, a társadalom súlyosan érdektagolt. A józan ész az egyik embernek azt mondja, hogy minden kis csokitolvajt börtönbe kell zárni, a másiknak azt, hogy ezt tenni nagyobb bűn, mint amit büntet. A józan ész itt azt állítja, hogy a magas fizetésűek adóterheit csökkentsük, ott azt, hogy ez a szegények megrablása. Nincs hát egyetlen igazság. Még a bírák is hármas tanácsban ítélkeznek. A közélet résztvevőinek egy része egyféle érdek kibontására alkalmas, arra van késztetése, tehetsége, beágyazottsága, más másra. Centrális erőtér pedig egy van – parlamentnek hívják. Hol ilyen, hol olyan. Úgy együtt: egy. De ha az igazságból csak egy van, akkor egy sincs. Akkor pártból is elég egy, és akkor az sem lesz az valójában. Akkor tényleg bármit meg lehet tenni a dresszel, a meccs végén úgysem lesz kivel elcserélni. Ha egy csapat marad, kényszerűen az is kétkapuzni kezd. Szükségképpen öngól lesz a vége.