A ponthúzás bonyolult folyamatát egy számítógépes algoritmus segíti, amely egyszerre vizsgálja a jelentkezők felvételi összpontszámát, az általuk felállított intézményi rangsort, a felsőoktatási intézményekbe felvehető, államilag támogatott hallgatók keretszámát és az intézményi kapacitásszámokat, vagyis azt, hogy az intézmény hány hallgatót képes oktatni összességében és az egyes szakjain. A támogatott és a költségtérítéses helyek 2007 óta már nincsenek előre leosztva: oda kerül a legtöbb államilag támogatott hallgató, ahová a legtöbb jó teljesítményű felvételiző első helyen jelentkezett. A ponthúzó algoritmus a jelentkezőket a pontszámuk alapján szakonként országos rangsorba állítja, majd a legjobb teljesítményű jelentkezőtől kezdve elhelyezi őket az általuk első helyen választott intézménybe és szakra. Ha egy intézmény már feltöltődött a kapacitása határáig, akkor az oda első helyen jelentkezett, a jelentkezői összpontszámokból álló rangsor szerint sorra kerülő diákokat már a második jelentkezési helyükre veszik fel, és így tovább. Ez a folyamat addig zajlik, amíg az adott képzési területen, illetve szakon a felvettek száma el nem éri az országosan felvehető államilag támogatott keretszámot. Az algoritmus ezután a költségtérítéses jelentkezők közt dolgozik tovább, akik közül annyit vesz fel, amennyit az intézmény kapacitása enged. Általában az utolsó fölvett hallgató pontszáma jelenti az adott szak ponthatárát, de van úgy – elsősorban a költségtérítéses szakokon –hogy a pótfelvételire gondolva ennél lejjebb teszik a lécet. Ott ugyanis a normál eljárás ponthatárainál alacsonyabb teljesítménnyel senkit sem lehet majd fölvenni.