Második Sólyom? Bihari Mihály, akivel törököt foghat a Fidesz
Sok baloldali szavazója van a Fidesznek, és a kormányfő az ő akaratuknak tesz eleget, amikor Biharit támogatja, aki persze a szakmai munkája alapján is érdemes erre – hangsúlyozta Szijjártó Péter. Bihari egyike volt azoknak a másként gondolkodóknak, akiket az MSZMP 1988-ban látványosan kizárt a soraiból. Ennek ellenére 1994 és 1998 között mégis az MSZP parlamenti képviselőjeként politizált, majd a szocialisták javaslatára 1999-ben alkotmánybíróvá választották. Bihari mellesleg az MDF alapító tagja, illetve a rendszerváltozás után eltűnt történelmi szociáldemokrata párt programtervezetének kidolgozója is, tehát sajátos életutat járt be.
Bihari szülei – akik az egykori BSZKRT-nél, vagyis a székesfőváros közlekedési részvénytársaságánál kalauzként dolgoztak – elváltak, ezért olyan pályát kellett választania, amely gyorsan önálló keresethez juttatja. Így az általános iskola után egy kisiparosnál szakmát tanult, s nem is akármilyen szinten: bútoraival – egyedüliként a „maszekok” segédei közül – első díjat nyert a szakma kiváló tanulója versenyen.
Később azt vallotta: akkor tanulta meg, mi a tisztességes munka. Az ember csak kifogástalan produktumot adhat ki a kezéből – mondta. Az ígéretes tehetségből mégsem lett sikeres kárpitos, mert beiratkozott az Eötvös József Gimnázium esti tagozatára, majd 1966-ban jelentkezett az ELTE jogi karára, s ősztől már nappali tagozatos hallgatóként tanult tovább.
Bihari a jogi diplomát 1971-ben vette át, s három évvel később szociológiai másoddiplomát szerzett. Végérvényesen elkötelezte tehát magát a társadalomtudományok mellett, olyanynyira, hogy már 1970-től – tehát hallgatóként –az ELTE tudományos gyakornoka, majd 1973-tól tanársegédje. Az ambiciózus fiatalember oktatói-kutatói karrierje később is töretlen, hiszen két év múlva adjunktus, 1984-től a politikatudomány kandidátusa, 1993-tól akadémiai doktor, egyetemi tanár. És egy rövid kitérő: 1981-től három évig a művelődési tárca egyetemi és főiskolai főosztályát vezette, ahol a feladata a felsőoktatási reform előkészítése volt. Amikor visszatért az egyetemre, a Munka Érdemrend arany fokozatát vehette át.
A politológia tudományának egyik hazai apostola aligha maradhatott ki a politikából. Bár hallgatóként nem lépett be a KISZ-be, a diploma megszerzése után szinte azonnal az MSZMP tagja lett, s a hazai közéletben is szerepet vállalt: Pozsgay Imre felkérésére 1972-től bő egy évtizedig a Társadalmi Szemle munkatársa, s később főszerkesztője is volt. Bihari Schmidt Péter későbbi alkotmánybíró hívására az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének a politikai rendszert vizsgáló kutatócsoportjában is dolgozott, de megfordult az MTA szociológiai, illetve politikatudományi intézetében is.
Az állampárt átalakulást sürgető reformszárnyánál és az akkor alakuló ellenzék köreiben is otthonosan forgolódó, a rendszer visszásságait folyamatosan kritizáló Bihari igazából akkor tett szert országos ismertségre, amikor 1988-ban az MSZMP központi ellenőrző bizottsága – Bíró Zoltánnal, Király Zoltánnal és Lengyel Lászlóval együtt – kizárta a pártból. Reform és demokrácia címen tanulmányt készített ugyanis, amelyben egyebek mellett az MSZMP-n belüli platformszabadságról, a hatalmi ágak különválasztásáról, a parlament törvényhozói szerepének visszaadásáról, valamint az Országgyűlésnek – és nem az állampártnak – felelős kormányról értekezett.
Ez már kicsapta a biztosítékot, bár a többpárti demokráciáról akkoriban igencsak szőr mentén beszélt, s inkább a demokratikus szocializmust tekintette kívánatos célnak. Bihari a döntésről értesülve egyébként eléggé megszeppent, mert tartott tőle, hogy kirúgják az egyetemről, és kerékbe törik a tudományos karrierjét. Ám nem ez történt, mert a kádárista konzervatív erőkkel szemben 1988 őszén a reformszárny győzött. (Mellesleg így, illetve emiatt úszta meg a kizárást Stumpf István – ma a Fidesz másik alkotmánybíró-jelöltje –, akinek a pártfegyelmijét Bihari szerint ugyancsak előkészítették.)
Újabb retorziók helyett Bihari az MTA Politikai Tudományok Intézetének osztályvezetői székét kapta, s tagja volt a rendszerváltást előkészítő Németh-kormány tanácsadó testületének. Az új parlamentben pedig képviselő lehetett volna, legalábbis úgy emlékszik, hogy több párt kínált számára befutóhelyet. Ám a felkérést csak 1994-ben fogadta el, amikor az MSZP támogatásával, de független jelöltként szerzett mandátumot a főváros XI. kerületében.
Egykori frakciótársai közül többen máig nem értik, hogy az egykor az MDF-fel és a szociáldemokratákkal is kacérkodó Biharit miért kellett képviselői mandátumhoz juttatni. Azt meg végképp nem, hogy 1999-ben milyen megfontolásokból repítették az alkotmánybírói székbe. Igaz, az efféle sarkos vélemények leginkább akkor fogalmazódtak meg, amikor az AB zöld utat adott a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörléséről szóló 2008-as „szociális népszavazásnak”. „Befeküdt a Fidesznek” – hangoztatták akkoriban. „Orbán hálás neki” – mondják mostanában. Hogy ez így van-e, nem tudni, de tény: amikor Bihari alkotmánybírói megbízatása 2008-ban letelt, ismételt megválasztását csak a Fidesz szorgalmazta, a szocialisták viszont nagyon nem akarták, hogy volt párttársuk a csalódást okozó teljesítmény után újrázzon.
Az AB a „szociális népszavazás” ügyében nem hozhatott más döntést – hangoztatják a testület munkáját jól ismerő forrásaink. Kétségtelen, hogy a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj költségvetést érintő kérdés, de egyik eltörlése sem volt olyan hatással, amely a költségvetési törvény módosítását igényelte volna – állítják. Néhány tízmilliárd miatt ugyanis nem kell újraírni a büdzsét – fogalmaznak –, tehát a referendumot az alkotmányra hivatkozással nem lehetett megakadályozni.
Az azóta is hevesen bírált, s nem mindig koherens határozatok meghozatalában Biharinak az AB első embereként sem lehetett meghatározó szerepe – fogalmaznak informátoraink –, mert az elnök csak egy az egyenlők között, és a voksa kizárólag szavazategyenlőség esetén dönt. A népszavazást viszont a testületből csupán hárman ellenezték, míg kilencen mellette voltak. Közülük olyanok is, akik elfogadták, hogy a tandíjra és a vizitdíjra igenis szükség van, ám a Fidesz politikai célú referendumán nem találtak fogást.
Mindazonáltal nem kizárt, hogy a Fidesz valóban hálás Biharinak – aki egyébként a hetvenedik évének betöltése miatt csak nem egészen három évig lehet az AB tagja –, mert őt olyan személyiségként emlegetik, aki bizonyos politikai ügyekben képes volt megnyerni a többséget. Lehetséges, hogy a népszavazás ilyen ügy volt. De az sem kizárt, hogy tényleg szakmai döntés született. MSZP-s forrásaink ezt cáfolják, Biharihoz közel álló informátoraink viszont azt tartják, hogy ő mindig korrekt, tisztességes álláspontot képviselt, és teljesen elfogulatlan volt. Az érintett meg azt hangoztatta, hogy a döntés során csak az alkotmányra lehettek tekintettel.
Azt mindazonáltal nehéz vitatni, hogy Biharit a munkássága alapján nehéz beskatulyázni. Miközben a Fidesz népszavazási kezdeményezését nem utasította el, más ügyekben szabadelvű álláspontot képviselt: az eutanáziát az emberi önrendelkezési jog részének tekintette, és szembehelyezkedett a többségi véleménnyel a drogliberalizációt elutasító döntés kapcsán is. A Fidesz tehát könnyen törököt foghat vele, és úgy járhat, mint annak idején Sólyom Lászlóval: olyan autonóm személyiséget juttathat fontos pozícióba, aki nem lesz tekintettel az őt pozícióba juttatók pillanatnyi érdekeire. A felkérés elfogadása persze egyfajta állásfoglalásnak is tekinthető: ha igent mond – hangoztatják ellenlábasai –, azzal magáénak vallja a Fidesz sajátos demokráciafelfogását. Ám a szocialisták is csalatkoztak, amikor 1999-ben úgy vélték, hogy Bihari az AB-be delegált pártkatonaként szolgál majd.
