Az Akácfa söröző vendégszűrője és a 'feketék kultúrája'
Az Egyenlő Bánásmód Hatóságot a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület jogi képviselője kereste meg azzal, hogy 2009 nyarán tesztelték a sörözőt egy színes bőrű és két fehér bőrű vendéggel. Korábban az egyesülethez több panasz érkezett a söröző kiszolgálási gyakorlatáról.
A tesztelők egy időben, de látszólag külön mentek be a sörözőbe. A színes bőrű férfi egyenesen a pulthoz ment, de a pultos csak azután fordult felé, hogy a fehér bőrű tesztelőket kiszolgálta. A férfi egy narancslevet kért, mire elmondása szerint az alkalmazott közölte vele, hogy „feketéket nem szolgálnak ki”. Amikor megkérdezte, hogy miért, a pultos azt válaszolta, hogy „sajnálja, ő sem tudja, de ez a főnök utasítása”. Utalt arra is, hogy korábban egy „fekete társaság” verekedett a szórakozóhelyen, és azóta nem szolgálnak ki feketéket.
A hatóság eljárást indított a szórakozóhely ellen. Ekkor az üzemeltető cég (ROVIN Vendéglátó és Kereskedelmi Szolgáltató Kft.) ügyvezetője közölte, hogy nincs tudomása arról, hogy színes bőrűeket nem szolgáltak ki. A cég ügyvédje hozzáfűzte, hogy tudomása szerint nemcsak verekedés, hanem tág értelemben vett szexuális zaklatás is történt a sörözőben korábban. Olyan eseteket említett, amikor a színes bőrű vendégek mezítláb, nem megfelelő öltözékben, esetleg tudatmódosító szerek hatása alatt jelentek meg a helyen. Elmondta, hogy emiatt az üzletvezető szóban utasította az alkalmazottakat, hogy azokat, akik problémásan viselkedtek, ne engedjék be. Szerinte előfordulhat, hogy a személyzet összetévesztett két embert, de kijelentette, hogy azok vannak kitiltva a helyről, akik zavarták a többi vendéget, tekintet nélkül arra, hogy milyen a bőrük színe.
Az alkalmazott, aki a tesztelés estéjén a pultban dolgozott, közölte, hogy azért tagadta meg a kiszolgálást, mert – a főnöke által korábban adott személyleírás alapján – az egyik randalírozót vélte felismerni a tesztelőben. A leírás egyébként egy középkorú, 175-180 centi magas, vékony arcú, fekete bőrű, rövid hajú férfiról szólt. Lehetségesnek tartotta, hogy tévedett, de azt határozottan állította, hogy nem kapott olyan utasítást, hogy feketéket ne szolgáljon ki, és nem tett ilyen kijelentést sem.
Meghallgatták a helyet üzemeltető cég egyik tulajdonosát is, aki szerint sok a rossz tapasztalat a belvárosi üzletekben, a „feketék viselkedési kultúrája nem üti meg az európai szintet”, a férfi vendégek sokszor zaklatják a nőket, és „különböző szerveik méretével dicsekszenek”. Meglátása szerint az afrikai feketék viselkedési kultúrája eltér az amerikai fekete vendégekétől, előbbiek gyakran rángatják a nőket és verekszenek. Ezért megpróbálják beazonosítani és kiszűrni a randalírozókat. Hozzátette, hogy romákat is alkalmaz, hogy az ittas roma vendégeket ők távolítsák el a szórakozóhely területéről.
Egy ideig úgy tűnt, hogy az ügy egyezséggel érhet véget. Az egyesület azt szerette volna, ha a szórakozóhely háromszor megjelentet egy közleményt egy ingyenes műsorújságban, mely szerint sajnálják a történteket és ezentúl betartják az egyenlő bánásmód követelményeit. A söröző ügyvédje elmondta, hogy ennek költségei meghaladták volna a félmillió forintot, ami túl van a cég teherbíró képességén. Így az eljárás végeztével a hatóság megállapította, hogy az üzemeltető megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amikor bőrszín alapján tett különbséget a vendégek között. Ezt félmillió forint bírsággal büntették.
– Sajnos e tekintetben nem sokat fejlődtek a szórakozóhelyek az elmúlt években – mondja Demeter Judit, a hatóság elnöke. Szerinte csak annyi változott, hogy most már tisztában vannak azzal, hogy ez tilos, és ha a hatóság elé kerül az ügy, a végsőkig tagadnak. Az EBH-hoz csak évi 5-6 ilyen eset kerül, pedig az elnök becslése szerint a vendégek bőrszín szerinti szűrése mindennapos gyakorlat.
