A Magyar Vöröskereszt segélyvonala négy hét alatt tizennyolcezer hívást fogadott, pénzintézetek és vállalatok pedig több mint hatszázmillió forintot utaltak át az árvízkárosultak támogatására. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál utoljára a 2001-es tarpai gátszakadást követően jelentkezett annyi támogató, mint az utóbbi hetekben.

Az árvíz sújtotta településekre folyamatosan érkeznek az adományok, ezek nagy részét azonban a felajánlók közvetlenül juttatják célba. A napokban például az egyik multinacionális nagyvállalat húszmilliós adományt nyújtott át a szikszói kórházban, a vadászkamarák által gyűjtött hatmillió forintot pedig a szervezet vezetői közvetlenül adták át az általuk kiválasztott ócsanálosi, szendrői és sajóecsegi önkormányzatoknak.

– Sok felajánló azt szeretné elkerülni, hogy az ő pénzét működési célokra költse egy segélyszervezet – mondta érdeklődésünkre Adányi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat katasztrófavédelmi programvezetője. – Azt még elfogadják, ha a pénzükön mondjuk élelmiszert vesznek, az ellen viszont már tiltakoznak, ha az élelmiszert szállító teherautót megtankolják belőle. A bizalmat nem erősíti, ha néhány újabb szervezet munkatársai drága autókkal, elegáns egyenruhákban vonulnak fel katasztrófák sújtotta területeken.

Adányi László szerint a hivatásukat betöltő karitatív szervezetek költségvetésük legfeljebb hét százalékát fordítják saját kiadásaikra. Külföldön, távoli országokban nyújtott segítség esetén ez az arány jóval magasabb is lehet, Magyarországon viszont illik tíz százalék alatt maradni.

A szakember szerint a kiemelten közhasznú szervezetek minden évben nyilvánosságra hozott hivatalos mérlegei és éves jelentései fontos dokumentumok lehetnek, az adományozók bizalmát azonban csak több éven át végzett következetes munkával lehet kiérdemelni. A közismert, nagy múltú karitatív szervezetek így ma is élvezik az adományozók bizalmát.

– Naivitás lenne azt hinni, hogy egy segélyszervezet nem költ pénzt saját működési kiadásaira, ezt mi soha nem is titkoltuk a támogatóink elől – mondta érdeklődésünkre Lehel László, az ökumenikus segélyszervezet vezetője. – Minden komoly karitatív szervezettől elvárható, hogy professzionálisan tegye a dolgát és megfelelő elvek szerint koordinálja a segélyek elosztását.

A szakszerűség viszont pénzbe kerül. Egy példa: amikor Csecsenföldön öt falu gyermekeit öltöztettük fel, előtte három hónapon át jártuk a családokat, hogy melyik gyereknek mekkora ruhára és hányas cipőre lesz szüksége. Az Európai Uniós irányelv hét százalékban határozza meg a működési kiadásokra fordítható összeget, ezt tartjuk is.

A Vöröskereszt nemzetközi hálózatában elvárás, hogy a működési kiadások tíz százalék alatt maradjanak, ezt a határt az adománykezelési szabályzat is rögzíti – mondta lapunknak Grubert Roland katasztrófakészenléti szakmai vezető.