A női öltözőben nincs biztonsági kamera, de a folyosókat pásztázó kamerák felvételeinek tanúsága szerint kettőjükön kívül senki más nem volt a környéken. Sz. Ferenc pár másodperccel Hiedlné Erős Szilvia előtt lépett be a női öltözőbe. Azt megelőzően a férfi a fegyverszobában leadta a saját szolgálati fegyverét, egyúttal – egyelőre nem tudni, hogy miként – magához vett egy kilenc milliméteres Parabellumot.

Amint a kolléganője beért a női öltözőbe, Sz. Ferenc belülről becsukta az ajtót, majd tüzet nyitott az asszonyra. Három lövést adott le a sértett felsőtestére, aztán gyors egymásutánban kétszer fejbe lőtte az akkor már feltehetőleg hanyatt fekvő áldozatot. Ezután Sz. Ferenc a jobb halántékához emelte a fegyvert, és úgynevezett rászorított lövést adott le, majd egyszer – valószínűleg eszméletlen állapotban – az öltöző járólapjába lőtt.

A börtön egészségügyi személyzete 6 óra 34-kor ért a helyszínre, a kihívott rohammentő három perccel később. A szakértői vizsgálatok szerint nem volt esély a fegyőrök életének megmentésére. Hiedlné Erős Szilvia azonnal meghalt, Sz. Ferenc pedig legfeljebb két percig élt az öngyilkossága után.

A kettős fegyőrhalál körülményeit a Budapesti Katonai Ügyészség vizsgálta ki. Az ügyészség az áldozat személyiségi jogaira hivatkozva nem adott felvilágosítást az ügyről, a nyomozást lezáró határozatot Hiedlné Erős Szilvia férje bocsátotta a rendelkezésünkre. A dokumentumban az olvasható: „A kimerítő bizonyítási eljárást követően sem lehetett következtetést levonni az elkövető indítékára, nem merült fel adat, hogy mi okból vitte véghez a bűncselekményt”.

A tragédiát megelőző órákban Sz. Ferenc viselkedésén semmi szokatlant nem vettek észre a kollégái. Nyugodt volt és keveset beszélt, éppúgy, mint máskor. Az éjszakai szolgálat eseménytelen volt.

A városban az eset után azonnal találgatni kezdték, mi állhat a tragédia hátterében. A különböző internetes fórumokon a névtelen kommentelők elsősorban arra gyanakodtak, hogy talán szerelemféltés, a tettes és az áldozat esetleges titkos szerelmi kapcsolata adhat magyarázatot a történtekre.

Nem meglepő, hogy az ügyészség is elsőként ezt a szálat próbálta felderíteni. Kihallgatták a fegyőröket, az elkövető és az áldozat családtagjait, rokonait, barátait, ismerőseit. Ellenőrizték az elhunytak számítógépeit, levelezésüket, telefonhívásaikat. Egyetlen olyan adat sem merült fel, hogy Sz. Ferenc és Hiedlné Erős Szilvia között a kollegiálisnál szorosabb viszony lett volna. Nem látták, hogy szolgálatuk alatt másokhoz képest többet beszélgettek volna egymással, és arról sem tudott senki, hogy munkaidőn kívül összejártak volna.

– Szörnyű időszak volt. Nem volt elég, hogy meghalt a feleségem, de még azzal is szembe kellett néznem, hogy a nyomozók azt kutatták, vajon megcsalt-e egy másik férfival – mondja Hiedl Zoltán, a férj. – Biztos voltam benne, hogy nem tett ilyet. Huszonkét évig voltunk házasok, együtt szerettünk volna megöregedni. Azonnal észrevettem volna rajta, ha másfelé kacsingat. Ráadásul lehetősége sem lett volna rá: amikor esténként befejezte a szolgálatot, mindig én mentem érte a börtönhöz, ha délután végzett, akkor pedig azonnal indult a gyerekért az iskolába.

Szilvia tavaly decemberben lett volna 44 éves. Kereskedelmi szakközépiskolát végzett, majd évekig dekoratőrként dolgozott. A férjével, akit még kamaszként ismert meg, 1987-ben házasodtak össze. A frigyből két fiuk született, a nagyobbik most 19, a kisebbik 8 éves. A kilencvenes években titkárnőként dolgozott egy fehérvári cégnél, majd 1999-ben döntött úgy, hogy fegyőrnek áll. Elsősorban azért váltott, mert biztos állást szeretett volna, ráadásul a nagynénje is a börtönben dolgozott. Az elmúlt évtizedben elvégzett egy főiskolát is: szociálpedagógusi diplomát szerzett. Munkatársai családszerető, nyitott, segítőkész, jó kedélyű emberként jellemezték Szilviát, aki igyekezett mindenkivel jó viszonyt ápolni.

Hiedl Zoltán egy fehérvári autószalonban dolgozik, a tragédia napján a börtönparancsnokhelyettes közölte vele a hírt.

– Nem engedtek be a helyszínre, két nappal később, a boncolás után láthattam először a holttestét –mondja a férj.

– A nagyobbik fiúnak hétfőn délután én mondtam el, hogy mi történt. Nem tudott megszólalni. Sírni sem. Jobbnak láttam, ha az öccsének nem mondom meg azonnal az igazat. Azt hazudtam neki, hogy a mamát baleset érte, és kórházba került. Két nappal később mondtam csak meg a kicsinek, hogy a mamit magukhoz szólították az angyalok. Fél óráig zokogott, alig tudtam megnyugtatni.

Hiedl Zoltán nem ismerte személyesen Sz. Ferencet. A 38 éves fegyőrt a kollégái megbízható, csendes, tartózkodó embernek írták le, aki soha senkivel nem keveredett konfliktusba. A magánéletéről a munkahelyén nem beszélt, munkatársai szinte semmit sem tudtak a családjáról, szokásairól.

Így arról sem, hogy Sz. Ferencnek a tragédiát megelőző időszakban súlyos magánéleti problémái voltak. Az ügyészségi vizsgálat kiderítette, hogy a fegyőr több mint egy évvel korábban otthagyta a családját, elköltözött a feleségétől és a két kiskorú gyerekétől. A felesége a nyomozóknak azt mondta, a kapcsolatuk azért romlott meg, mert Sz. Ferenc egy ideje képtelen volt úrrá lenni a játékszenvedélyén. Az elmúlt években több személyi és munkáltatói kölcsönt is felvett, később rokonoktól-ismerősöktől próbált pénzt szerezni, amit aztán a környékbeli szórakozóhelyeken, kaszinókban játszott el. Az unokaöccsétől például azzal az ürüggyel kért kölcsön 200 ezer forintot, hogy hiteltörlesztésre és kocsijavításra kell a pénz.

A nyomozás azt is kiderítette, hogy Hiedlné Erős Szilviától is kölcsönkért százezer forintot. Az asszony adott is neki, de a férjének nem árulta el a teljes igazságot.

– Szilvia azt mondta, hogy az egyik barátnője kért kölcsön tőle, én meg rábólintottam – mondja Hiedl Zoltán. –Valószínűleg azért nem mondta meg, hogy valójában kinek is kellett a pénz, mert nem egyeztem volna bele, hogy egy számomra ismeretlen embernek adjunk kölcsönt. De azt nem hiszem, hogy ennek köze lehetett volna a gyilkossághoz.

Ezt az ügyészségi vizsgálat is kizárta. Főként azért, mert Sz. Ferenc sok embernek tartozott, másrészt az asszony november elején, alig néhány nappal a tragédia előtt adta át a százezer forintot a férfinak, így csak hónapokkal később lett volna esedékes a hitel visszafizetése.

Bilkei Pál kriminálpszichológus szerint egyértelmű, hogy Sz. Ferenc játékszenvedélye vezetett a kettős tragédiához.

– Ma már járványszerűen terjed a játékfüggőség, és szinte minden alkalommal tragédiához vezet – állítja a kriminálpszichológus. – Szerencsére csak ritkán követel halálos áldozatokat, de az ördögi körbe került emberek élete törvényszerűen zsákutcába jut, családok, házasságok bomlanak fel, az érintettek előbb-utóbb elveszítik a munkájukat, egzisztenciájukat.

Bilkei Pál biztos abban, hogy az elkövető és az áldozata között nem volt szoros kapcsolat, se szerelmi dráma, se féltékenység nem játszhatott szerepet a történtekben. Sokkal valószínűbbnek tartja azt a verziót, hogy Sz. Ferenc a tragédia napján lopni indulhatott a női öltözőbe, a váratlanul belépő Szilvia pedig rajtakaphatta őt, amint értékek után kutatott a helyiségben.

– A gyilkosság indítéka a bűncselekmény leleplezésétől való félelem lehetett, amit pánikban, szinte önkívületi állapotban követhetett el – véli Bilkei Pál. – Az ilyen esetekben akár néhány pillanat alatt is összeroppanhat az elkövető, amennyiben utólag felismeri a tettének súlyát. Azzal, hogy Sz. Ferenc maga ellen fordította a fegyverét, úgynevezett önbüntető öngyilkosságot hajtott végre. A kriminálpszichológus által vázolt teóriát más adatok nem támasztják alá, így ez is csak az egyik lehetséges verziónak számít.

Bérces László ügyvéd, a Hiedl család jogi képviselője szerint a történtek miatt az özvegynek és a gyerekeknek kártérítés jár, amelynek mértékéről jelenleg is folynak az egyeztetések a bv-intézet biztosítójával. A kártérítés összegét alapvetően befolyásolja, hogy mekkora a felelőssége a börtönnek a tragédiában. Azt az ügyészségi vizsgálat is megállapította, hogy szabályos körülmények között Sz. Ferenc nem hozhatott volna ki magával egy pisztolyt a fegyverszobából. A fehérvári börtönparancsnok egyébként már az eset napján belső vizsgálatot rendelt el a „fegyverzeti anyagok átadására vonatkozó szabályok megsértése miatt”. A BVOP sajtóirodáján megkeresésünkre közölték: a vizsgálat már lezárult, ám annak tartalma nem nyilvános. Így egyelőre nem tudható, hogy az elkövetőn kívül terhele még valakit felelősség a fehérvári börtönben a tragédia bekövetkeztéért.

A Hiedl család élete az édesanya halála óta darabjaira hullott szét. A nagyobbik fiú jövőre érettségizik egy két tannyelvű középiskolában, ahol az idén látványosan romlott a tanulmányi eredménye. Rendszeresen foglalkozik vele egy pszichológus, de az édesapja szerint így is szinte szélsőséges módon kerüli az embereket. A kisebbik fiút rossz álmok gyötrik, éjszakánként felriad, ilyenkor az édesanyját keresi.

Hiedl Zoltán képtelen elfogadni az ügyészségi vizsgálat eredményét. Újabb és újabb elméleteket gyárt, naponta többször is eszébe jut a tragédia, próbálja megfejteni a megfejthetetlent:

– Talán a kollégája szerelmes lett Szilviába, és nem tudta elfogadni a visszautasítást. Esetleg félreérthette, hogy a kölcsönnel megpróbált segíteni rajta. De hát a feleségem mindenkinek segített, akinek csak tudott.

Bár Hiedl Zoltánnak évtizedek óta a fotózás a szenvedélye, a tragédia óta nem tudta kezébe venni a fényképezőgépét. Hónapokon át képtelen volt két-három óránál tovább aludni éjszakánként. Napközben igyekszik erősnek látszani, különösen a fiai előtt, esténként, ha egyedül marad, átadja magát a zokogásnak.

– Soha nem fogom tudni feldolgozni a tragédiát, ha nem kapok választ a miértre – mondja.

– Tudnom kell az igazat. Akkor is, ha fáj. Ebben a bizonytalanságban nem lehet élni.

Az áldozatul esett fegyőrnő