Önkormányzati választás rapid játékszabályokkal
Az eddigi mintegy 26-27 ezer helyi képviselőnél legalább tízezerrel kevesebbet választunk az idén.
Öt hétről tizenöt napra csökken az ajánlószelvények gyűjtésére biztosított idő, miközben ahhoz, hogy egy párt vagy társadalmi szervezet elindulhasson például a megyei közgyűlési mandátumokért vagy jelöltet állíthasson a fővárosi főpolgármesteri posztra, a korábbinál több kopogtatócédulát kell szereznie. Így az október 3-ra kitűzött helyhatósági választásokon való részvétel jogáért rövid, de igen kiélezett versenyre számíthatunk.
Megyei közgyűlési listát eddig az a szervezet állíthatott, amely megszerezte a választásra jogosultak 0,3 százalékának támogatását, ősszel viszont ehhez már egy százalékra lesz szükség. Budapesten pedig az lehet főpolgármester-jelölt, aki – az eddigi fél százalék helyett – kétszázaléknyi támogatottságot tud felmutatni. Ez azt jelenti, hogy csak az indulhat, aki tizenöt nap alatt képes legalább 26 ezer cédulát összeszedni.
Mostanáig ehhez nem egészen hétezer ajánlás kellett – és azt is 35 nap alatt kellett előteremteni. A többi tisztség esetében a részvételhez szükséges ajánlások száma nem változott ugyan, de a kopogtatócédulagyűjtés idejének kurtítása természetesen mindenkit sújt, bár a változást főként a kisebb pártok szenvedik meg.
A Fidesz még ellenzékben ígéretet tett a választott képviselők számának csökkentésére, és ezt be is tartotta: a települési, illetve a megyei önkormányzati testületek már az őszi választás után kisebb létszámmal alakulnak meg.
A szavazópolgárok például az eddig 66 fős Fővárosi Közgyűlésbe mindössze 33 embert delegálhatnak, míg a Nógrád vagy Zala megyei testület negyven helyett tizenöt taggal alakul újjá.
Hasonlóképpen karcsúsítják a települési önkormányzatokat is.
Így Újbudán – amely a főváros legnagyobb kerülete – 37-ről 24-re, Szegeden 43-ról 29-re, Szombathelyen 28-ról 20-ra csökken a képviselők száma. Más településeken is hasonló a helyzet: például egy nem egészen tízezer fős kisvárosban 13 helyett 8, egy pár száz lelkes községben három helyett két főből áll majd a testület.
De az ördög ezúttal is a részletekben lakozik. A tízezer lakosnál kisebb településeken marad az eddigi kislistás rendszer: az összes induló egyetlen szavazólapra kerül, és a választók közülük annyit jelölhetnek meg, amennyi a testület száma. A mandátumot azok nyerik el, akikre a legtöbben voksolnak.
Az ennél népesebb településeken viszont vegyes választási rendszer működik. Eddig az egyéni választókerületekben a képviselői helyek körülbelül hatvan százalékát osztották ki, a többit a kompenzációs listákról lehetett elnyerni. Az októberi választáson azonban már az összes mandátum hetven százaléka az egyéni körzetekben dől el.
Ha tehát egy párt mindenütt győz, az ellenzéknek csak a mandátumok nem egészen harmada marad. Mellesleg át kell rajzolni a választókerületi határokat is, mert kevesebb lesz az egyéni jelölt. Néhány településen emiatt kisebb háborúskodás folyik, mert a jegyző állítólag úgy szabta meg a határokat – például lakótelepi és kertvárosi részek egyesítésével –, hogy az alkalmas lehet a választási eredmények befolyásolására.
Az új választási szabályokat június utolsó napjaiban hirdették ki, tehát a felkészülésre igencsak kevés idő jut. Ez nem túl elegáns, mindazonáltal nem ismeretlen gyakorlat. A Horn-kormány 1994 októberében ugyanis hasonlóképpen átírta az addig hatályos rendelkezéseket, és alig több mint két hónappal a szavazás napja előtt egyfordulós választást vezetett be, eltörölve az érvényességhez szükséges korábbi kétötödös részvételi küszöböt. Attól kezdve valamennyi településen közvetlenül választjuk a polgármestert is, miközben 1990-ben erre csak a tízezernél kisebb településeken volt lehetőség, míg a nagyobbakon a képviselő-testület döntött a településvezető személyéről.
Emiatt az akkori ellenzék hevesen tiltakozott, mondván, az MSZP–SZDSZ-koalíció a kétharmados többség birtokában egyoldalúan módosította a korábbi szabályokat. Most is hasonló történt: az önkormányzati választási rendszert érintő javaslatokat egyéni képviselői indítványként terjesztették be, és azokról a kormányoldal meg sem kísérelte az egyeztetést, bár néhány ponton elfogadták az ellenzék érveit. Például az ajánlószelvények gyűjtésére eredetileg nem egészen tíz napot biztosítottak volna, amit utóbb tizenöt napra növeltek.
Egyébként van még egy függőben levő alkotmánymódosítás is, amely szerint a honvédség, a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyuk fennállása alatt, illetve annak megszűnését követő három éven belül jelöltként nem indulhatnának a parlamenti, az önkormányzati, továbbá az EP-választásokon.
Amennyiben elfogadják, a játékszabályok ismét változnak, hiszen bizonyos kör passzív választójogát korlátozzák. Ez sem a legszerencsésebb megoldás, de jogilag nehezen kifogásolható, hiszen az alaptörvény módosítása még az ajánlószelvények gyűjtésének a megkezdése előtt hatályba lép, tehát az érintettek „időben” értesülhetnek arról, hogy nem jelöltethetik magukat.
Egy fideszes egyéni módosító indítvány alapján az őszi helyhatósági – majd valamennyi országos – választás előtt megújul az Országos Választási Bizottság (OVB). Egyes vélemények szerint az államfő azért sietett kitűzni a helyhatósági választásokat, hogy a parlament a rendkívüli nyári ülésszakon még dönthessen a személyekről. Ellenkező esetben augusztusban rendkívüli ülést kellett volna összehívni.
A módosító indítvány célja aligha más, mint eltakarítani az útból a többségében a Gyurcsánykormány által javasolt tagokból álló testületet. A közigazgatási és igazságügy-miniszternek állítólag a parlamenti pártok javaslata alapján megnevezett jelöltjei közül Bordás Vilmos ma is a testület választott tagja, korábban a Fidesz OVB-be delegált képviselője volt.
A párt küldöttje jelenleg Sasvári Róbert, akit ugyancsak választott tagnak jelöltek. Bozsóki Éva az előző parlamenti választáson a Fidesz jogi koordinátoraként dolgozott, míg Hunyadfalvi Ákos veszprémi ügyvéd, aki önéletrajzában fontosnak tartotta megemlíteni, hogy fia „évek óta Fidesz-tag”. Az ötödik jelölt Pozsár-Szentmiklósy Zoltán, az ELTE tanársegédje, a Bibó Szakkollégium korábbi igazgatója.
