Nem vált be a német modell
Hol van itt a szemét, nézek szét értetlenül, mire Győrfi László, a telep tulajdonosa, a balmazújvárosi Családi ’95 Bt. vezetője bólogatni kezd:
– Hát ez az! Ezt kérdezem én is évek óta! Hová teszik a magánszemélyek, cégek és önkormányzati vállalkozások azt a sok-sok tonna építési hulladékot, ami ezen a környéken évente keletkezik? Hozzám nem hozzák, az biztos. De akkor hol van?
Aztán meg is mutat néhány illegális „lelőhelyet”: a Bólyai és a Gábor Áron utca sarkán lévő óriási üres telken halmokban áll az építési törmelék, pedig tábla tiltja a szemétlerakást. Rákanyarodunk a Tiszacsege felé vezető útra is, ahol a határban Győrfi László újabb hulladékkupacokat mutat.
– Látja, erről beszélek –mondja. – Az emberek nem akarnak fizetni a hulladéklerakásért, úgyhogy inkább leborítják közterületen. De én akkor tönkremegyek! A vállalkozásom beindítására az elmúlt években három és fél millió forintot költöttem, járműveket, gépeket vásároltam, de lassan lehúzhatom a rolót. S tudja, miért?Mert ebben az országban nincsen rend, senki nem tartja be a szabályokat.
Győrfi László – aki korábban hentesként dolgozott – Németországban látott minta alapján hozott létre hulladékgyűjtő telepet építési törmelék deponálására, újrahasznosítására és zúzására. Céget alapított, beszerezte a szükséges engedélyeket, a város határában lévő, úgynevezett jenőházi térségben kialakította a telephelyét, s beszállítási szerződéseket kötött a nagyobb hulladékfeldolgozó társaságokkal. Jó jelnek tekintette, hogy a balmazújvárosi önkormányzat egyik ülésén a helyi rendezési terv módosítása során elhangzott: a jenőházi külterületet érdemes figyelembe venni ipari célú hasznosításra.
– Amikor meghallottam, hogy Jenőháza iparterületként került szóba, nagyon megörültem – mondja a vállalkozó. –Ebből arra következtettem, hogy a vállalkozásomnak van jövője.
Számított arra is, hogy az ország európai uniós tagsága változást hoz az emberek szemléletében, s hamarosan eltűnik a közterületekről a szemét. E helyett hamarosan az ő cége tűnik el, mert a forgalma szinte egyenlő a nullával. Elkeseredésében a helyi önkormányzatot is hibáztatja.
– Azt gondolom, a városnak meg kellene fizetnie nekem azt a három és fél milliót, amit a cégbe beleöltem – mondja.
De hát az önkormányzatnak mi köze volna a cége sanyarú helyzetéhez, kérdezem tőle, mire Győrfi László azt válaszolja:
– A város nem tesz meg semmit a hulladékgyűjtés népszerűsítéséért, a lakosságot nem tájékoztatják arról, hogy itt helyben van egy hulladéklerakási lehetőség. Ráadásul hiába próbálok a várostól önkormányzati megrendelést szerezni, mégcsak nem is válaszolnak. Egy hajdúböszörményi céggel kötöttek szerződést hulladékszállításra, amit nem értek. Hiszen én itt dolgozom helyben, balmazújvárosi vagyok, és az áraim is megfelelőek.
Az ügyről megkérdezem Tiba István balmazújvárosi polgármestert, fideszes parlamenti képviselőt, aki így fogalmaz: mindenki olyan vállalkozást indít, amilyet akar, az önkormányzat senkit sem bátoríthat arra, hogy bármilyen céget alapítson.
– Ha Győrfi úrnak nem sikerült a vállalkozása, arról mi nem tehetünk – mondja. – Mi a Hajdúsági Hulladékgazdálkodási Kft.-vel állunk kapcsolatban, amelynek az árai összességében sokkal kedvezőbbek, mint amit Győrfi László kínál. Ha mégis Győrfi Lászlóval kötöttünk volna szerződést, engem föl lehetne jelenteni hűtlen kezelés miatt, s nem tudtam volna megmagyarázni, hogy az olcsóbb ajánlattal szemben miért a drágábbat választottuk.
Ami az építési törmelék illegális lerakását illeti, a balmazújvárosi polgármester azt állítja: az elmúlt években többeket megbüntettek engedély nélküli szemétlerakás miatt, igaz, akkor, ha tetten érték az elkövetőket. Mint Tiba Istvántól megtudom, pályázati pénzből többmillió forintot fordítottak a településen az illegális hulladéklerakók megszüntetésére.
Mindezek ellenére Győrfi László úgy véli, hogy igazságtalanul bánnak vele, ezért azt tervezi, fideszes szakpolitikusokhoz fordul segítségért. Nagyon bízik Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkárban. – Ő majd biztosan segít, az egy rendes ember – hajtogatjaGyőrfi László az ürességtől ásító hulladéktelepen, és a telekszomszédja legelőjére téved a tekintete. Az legalább tele van. De birkával.
