A bunyevácok Horvátországban nem számítanak külön népcsoportnak, Szerbiában igen. Az, hogy Magyarországon mi lesz, egyelőre kérdés. Az Alkotmánybíróság mindenesetre elutasította az Országos Horvát Önkormányzat beadványát, és szabad utat engedett a bunyevác kezdeményezésnek.

Ezer támogató aláírást kell összegyűjteni. Egyszer már sikerült, de 2006-ban az Országgyűlés nagy többséggel a bunyevácok elismertetése ellen szavazott. Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke akkor – jelezve, hogy a szakmai és politikai viták még nem tekinthetők lezártnak – azt az álláspontot képviselte, hogy a bunyevácok a horvátokhoz tartoznak. Ugyanakkor Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman is arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak tudományos, hanem részben politikai kérdésről van szó. A politika szerepet játszott akkor is, amikor a parlament a jelenleg elismert tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbségről döntött.

A bajai Muity Mihály (Muity Mijo) nem törődött bele az elutasításba. Társaival újabb dokumentumokkal és történészi állásfoglalásokkal próbálta igazolni, hogy a bunyevácok külön nemzetiségnek minősülnek. Pálinkás József, az Akadémia új elnöke – igaz, mint később kiderült, nem az MTA hivatalos álláspontját ismertetve – már úgy vélekedett, hogy a bunyevácok esetében „nem láthatjuk akadályát az önálló nemzeti kisebbségi státusz elnyerésének”.

A horvátok aligha fognak belenyugodni a bunyevácok elismertetésébe. Az Országos Horvát Önkormányzat vezetője korábban kijelentette: a bunyevácok önálló nemzetiséggé nyilvánítása egyenértékű lenne azzal, mintha valaki kétségbe vonná, hogy a székelyek vagy a csángók a magyarsághoz tartoznak-e.

A jogi hercehurcával a horvátoknak annyit már mindenképpen sikerült elérniük, hogy a bunyevácok kifutottak az időből, és az őszi kisebbségi választásokon még semmiképpen sem indulhatnak a szavazatokért.