– Hibáztam. Azt hittem, hogy nem büntethetnek meg egy olyan dolog miatt, amit nem követtem el – mondja keserűen Seres Mihály.

A Veszprém megyei Hajmáskéren élő egyéni vállalkozó 2006-ban kapta az első felszólítást a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulástól, hogy fizessen be egy parkolási pótdíjat, mivel érvényes jegy nélkül parkolt a DGC-341-es rendszámú Peugeot-jával az egyik budapesti parkolóban. Arra már nem emlékszik, hogy pontosan melyikben, és hogy mekkora pótdíjról szólt a felszólítás.

– Kidobtam a szemetesbe a papírt. Soha életemben nem volt Peugeot-m, sem olyan autóm, amelynek ez lett volna a rendszáma. Hiába jöttek egymás után a felszólítások, mindegyik a kukában landolt. Nem gondoltam, hogy bajom lehet egy fantomautóból.

Seres Mihály az igazi autójával

Seres Mihály még akkor sem vette komolyan az ügyet, amikor a parkolási társaság a bírósághoz fordult. A Pesti Központi Kerületi Bíróság által hozott határozat a parkolási pótdíj befizetésére kötelezte őt. Ekkor levelet írt a bíróságnak, amelyben közölte, hogy a szóban forgó autó soha nem volt az övé. A bíróság hiánypótlásra hívta fel, ám ő ezt elmulasztotta.

Kovács Kázmér ügyvéd, a Magyar Autóklub jogi és érdekvédelmi bizottságának elnöke kérdésünkre válaszolva elmondta: az autósoknak akkor is komolyan kell venniük a parkolási ügyeket, ha nyilvánvalóan alaptalan a parkolási társaság követelése.

– Nem egyedi eset, hogy olyan autós kap fizetési meghagyást, aki nem is tulajdonosa az adott gépjárműnek – mondja az ügyvéd. – Ám akármennyire is biztos valaki a saját igazában, óriási kockázat félvállról venni egy bírósági felhívást és megfeledkezni a hiánypótlásról. A bíróság ugyanis csak a rendelkezésére álló adatok és az eljárási szabályok alapján hozhat döntést, márpedig a jogerőssé emelt fi zetési meghagyás ugyanolyan hatályú, mint egy bírói ítélet, azaz akár végre is hajtható.

Ez történt Seres Mihállyal. Már el is feledkezett az évekkel ezelőtti parkolási ügyről, amikor az idén májusban levelet kapott egy bírósági végrehajtótól. Ekkor szembesült a ténynyel, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság végrehajtást rendelt el ellene a be nem fizetett parkolási pótdíj miatt. A végrehajtandó összeg – a kamatokkal, a perköltséggel, a végrehajtás díjával és egyéb költségekkel együtt – 58 630 forintra nőtt.

Seres Mihály ekkor értette meg, hogy ennek a fele se tréfa. Ám innen kezdve már hiába vette komolyan az ügyet, nem tudta megállítani a gépezetet. Először is kért egy hivatalos igazolást a veszprémi okmányirodán arról, hogy 2002–2008 között milyen gépjárművek voltak a tulajdonában. A DGC-341-es rendszámú Peugeot nem szerepelt a listán. A papírral bekopogtatott a végrehajtóhoz, aki közölte vele, hogy ő azt nem tudja figyelembe venni, egyúttal lajstromba vette az adós ingóságait, ingatlan vagyonát, valamint bankszámlaszámait. Igaz, azt is elárulta a férfinak, hogy perújítást kezdeményezhet az ügyben, és a perújítási kérelem jogerős elbírálásáig a bíróságtól kérheti a végrehajtás felfüggesztését. Seres Mihály ezt meg is tette, ám a Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasította a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó beadványát.

Így aztán a végrehajtó néhány hete leemelte a számlájáról a csaknem hatvanezer forintot. Kovács Kázmér szerint ilyen esetekben az autósoknak nincs sok esélyük a pénzük viszszaszerzésére, mivel részben ők is hibásak a történtekért, másrészt igazolniuk kellene, hogy a parkolási társulás szándékos és durva jogsértést követett el az eljárás során.

– Még ha engem is terhel felelősség az ügyben, azt továbbra sem értem, hogy miként gombolhatnak le rólam több tízezer forintot a nem létező autóm miatt – mondja Seres Mihály. – Hogyan lehetne törvényes egy olyan eljárás, amelynek az alapja egy hamis tény?

A DGC-341-es rendszámú Peugeot egyébként nem is létezik. Ezt onnan lehet tudni, hogy a bírósági végrehajtó először ezt a gépjárművet akarta lefoglalni Seres Mihály tartozása fejében, ám a keresett autó nem szerepelt a közúti közlekedési nyilvántartásban.

Kárász József, a parkolási társulás ügyfélszolgálati vezetője kérésünkre utánanézett az ügynek. Elismerte, hogy valóban hibáztak, az ellenőr annak idején elírta a rendszámot. Hozzátette, ha az ügyfél idejében jelezte volna a tévedést, akkor elnézést kértek volna tőle, és viszszavonták volna a téves felszólítást. Utólag – a bírósági procedúrát követően – azonban erre már nincs módjuk, és méltányosságot sem gyakorolhatnak az ügyben.