A nős, háromgyerekes Farkas Flórián 1957-ben született a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaroffon, és 1983-ban kapcsolódott be a roma közéletbe (már ha akkoriban egyáltalán létezett ilyesmi). A két dátum közötti évtizedekről sosem beszélt szívesen, hivatalos életrajza is szűkszavúan fogalmaz: „iskolái elvégzése után építőipari munkásként dolgozott”.

A nyolcvanas évek második felében a megyei cigány koordinációs bizottság tagja, a szolnoki városi tanácsnál családsegítő. 1987-től a Hazafias Népfront égisze alatt létrejött Országos Cigány Tanács titkára, 1989-től a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének főtitkára. A szabad választások után úgy érzi, eljött az ideje, hogy kilépjen a másodhegedűs szerepköréből: 1991-ben megalakul a Lungo Drom (Hosszú Út), amelynek főtitkára, majd rövidesen elnöke lesz.

A szolnoki székhelyű Lungo Drom létrejötte nem okozott nagy izgalmat. A cigány érdekképviseletet abban az időben a Roma Parlament és a Phralipe uralta, a „hármas fogat” – Horváth Aladár, Osztojkán Béla és Zsigó Jenő – mellett más nem nagyon rúghatott labdába. Kevés esély kínálkozott arra, hogy egy vidéki szerveződés tényezővé válhat. Farkas Flórián azonban azzal a kevés eséllyel is élni tudott, ráadásul a körülmények is a kezére játszottak.

Az MDF-es hatalomnak nem volt ínyére, hogy liberális kötődésű, túlságosan radikálisnak tartott és nehezen kezelhető roma vezetők viszik a prímet. A kormány másfajta szövetségest keresett. Így nőtte ki magát a mind karakteresebb imázst építő Farkas Flórián, aki szorgos hangyamunkával – kormányzati hátszéllel és anyagi támogatással – szervezte vidéki bázisát. A Roma Parlamentet belső viszályok és kívülről szított ellentétek, sorozatos kilépések gyengítették. A Lungo Drom közben látványosan erősödött.

Ebből a szempontból az 1994-es választás, a baloldal lavinaszerű győzelme sem hozott változást. Farkas Flórián taktikai érzékét és alkalmazkodási képességét dicséri, hogy az MSZP-vel ugyanúgy el tudta fogadtatni magát, mint kevéssel korábban az MDF-fel. Sőt: a szocialisták biztosra vették, hogy Farkas Flórián tulajdonképpen az „ő emberük”.

Történetesen úgy alakult, hogy az első alkalommal megtartott országos cigány önkormányzati választást éppen Szolnokon, a Lungo Drom szülővárosában rendezték 1995-ben. Az eredmény mindazonáltal Farkas Flórián szocialista patrónusait is meglepte: a Lungo Drom és csatolmányai – részben a sajátos választási szabályok, részben az olajozottan működő választói gépezet miatt – az összes helyet megszerezték az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzatban (az elnevezésből később kimaradt a „kisebbségi” szó). Az 53 fős testületnek természetesen Farkas Flórián lett az elnöke.

Hiába övezte a liberálisok ellenszenve, Farkas Flórián az MSZP–SZDSZ-kormányzás éveiben is remekül lavírozott. Vigyázott rá, hogy ne haragítsa magára a szocialistákat, véletlenül se veszélyeztesse a „megbízható szövetséges” státuszát. Egyúttal óvakodott attól is, hogy nyilvánosan elkötelezze magát. Egyik helyettese kevésbé ügyelt a látszatra: közölte, hogy a magyarországi cigányságnak az lenne az érdeke, ha az MSZP maradna kormányon.

Akkortájt forró téma volt a kisebbségek parlamenti képviselete. Farkas Flórián ultimátumot intézett a kormányhoz: ha a kisebbségek nem kapnak mandátumot a törvényhozásban, összefog a nemzetiségekkel, és velük együtt, vagy akár saját cigánypártot alapítva, de mindenképpen külön indul a választásokon.

Azoknak lett igazuk, akik olcsó színjátékra gyanakodtak. Bár a kisebbségek képviselete nem oldódott meg (jelezzük: azóta sem), Farkas Flórián eltekintett a pártalapítástól.

Mozgásterét persze eleve szűkítette, hogy zsarolható pozícióba került. Csak a kormánnyal ápolt baráti kapcsolatainak köszönheti, hogy megúszta a bíróságot. Hűtlen kezelés és számviteli fegyelem megsértése miatt éveken át vizsgálat folyt ellene, de nem sokkal az 1998-as választások előtt Göncz Árpád államfő – a szocialisták közbenjárására – eljárási kegyelemben részesítette.

A szóbeszéd szerint a kampányban az MSZP nem sajnálta a pénzt a LungoDromtól, remélve, hogy Farkas Flórián mozgósítani fogja a cigány szavazókat. Mindhiába. A parlamenti választásokat a Fidesz nyerte.

Farkas Flóriánra komoly próbatétel várt: minden tudására szükség volt ahhoz, hogy elnyerje a Fidesz kegyeit. Az első akadályt sikerrel vette. A Lungo Drom megint tarolt az országos cigány választáson, ő pedig megőrizte az elnöki posztot.

Jól kamatozott az a korábbi nyilatkozata is, hogy Orbán Viktort tartja politikai példaképének. Farkas Flórián repesett az örömtől, amikor a fideszes miniszterelnök hajlandó volt vele személyesen találkozni, amit úgy is lehetett értékelni, hogy Orbán kész megbocsátani a Lungo Dromnak az MSZP környékén tett kiruccanást.

A Fidesz azonban garanciát akart arra, hogy a politikai széljárás változásával Farkas Flórián nem táncol vissza a másik térfélre. Megtörtént az, amit egészen addig senki sem hitt volna: a Fidesz és a Lungo Drom választási megállapodást kötött, Farkas Flórián befutóhelyre került a listán.

Bár elemzések tanúsították, hogy a romák – a közhiedelemmel ellentétben – nem kizárólag a szocialistákra szavaznak, akkor még makacsul tartotta magát a vélemény: „egy megszerzett cigány voks két nem cigány szavazat elvesztésével jár”. A Fidesz tehát jelentős kockázatot vállalt, amikor összebútorozott a Lungo Drommal. A választási együttműködés ugyanakkor Farkas Flóriántól is új stratégiát követelt, hisz nem folytathatta tovább az addig oly sikerrel alkalmazott hintapolitikát. Más kérdés, hogy könnyű szívvel sorakozott fel a jobboldalon. Szent meggyőződése volt, hogy 2002-ben is a Fidesz nyer.

Tévedett.

Ekkoriban már széles körben élcelődtek a Lungo Drom elnökén, mondván, hogy az a párt, amelyet ő támogat, egészen biztosan elveszíti a választást.

Különösen érzékeny veszteséget jelentett, hogy Farkas Flórián – miközben a Fidesz színeiben parlamenti képviselő lett – kénytelen volt átadni helyét az Országos Cigány Önkormányzat élén. A Lungo Drom először maradt alul a versenyben. Farkas Flórián nehezen viselte a trónfosztást, a roma választást botrányos jelenetek tarkították. Horváth Aladár, az OCÖ új vezetője azonnal pénzügyi vizsgálatot indított, és szabálytalanságok sorát tárta fel. Komolyabb következmények nem voltak. Horváth Aladárt gyorsan megbuktatták, utódja, Kolompár Orbán nem különösebben forszírozta az ügyet.

Farkas Flórián defenzívába szorult, felszabaduló energiáit a parlamenti munka mellett tanulmányaira fordította. Pontosan nem tudni, milyen előképzettség után, de még a Fidesz-kormány idején beiratkozott az ELTE jogi karának politológiai szakára, ahol aztán 2005-ben egyetemi diplomát szerzett.

Újabb kudarcos választási ciklus következett, Farkas Flórián erejéből csak egy-két elvetélt puccskísérletre futotta az Országos Cigány Önkormányzatban. Nyolc év böjtölés után azonban most végre eljött az ő ideje. Immáron miniszteri biztosként felügyeli a roma támogatásokat. Feladatai közé tartozik annak vizsgálata is, hogy 2002–2010 között milyen integrációs programokra mennyi támogatás ment el, eredményesen és szabályosan költötték-e el a pénzt.

A régi „nagyok” közül Osztojkán Béla meghalt, Zsigó Jenő befolyása a töredékére csökkent, Horváth Aladár – miután csúfosan leszerepelt az edelényi választókörzetben – visszavonul a politikától.

Farkas Flórián csillaga viszont fényesen ragyog. Ne számítsunk arra, hogy tevékenységével új korszakot nyit a magyarországi cigányság történetében, de a romák nyugodtak lehetnek: megbízhatóan, legjobb tudása szerint végre fogja hajtani mindazt, amit a Fidesz elvár tőle.

Célegyenesben