Árvízi újáépítés lassú sodrásban
A hazai folyók nyár eleji áradása miatt 14 megye 518 településén több mint 3700 embernek kellett elhagynia az otthonát. Az árvíz által sújtott területeken összesen 317 lakóház dőlt össze vagy vált lakhatatlanná, míg további 3119 javításra szorul. A magán- és középületekben, utakban és hidakban keletkezett károk értéke meghaladja a százmilliárd forintot.
– Nagyon széles skálán mozognak a bejelentett károk – öszszegez a kárfelmérésben részt vevő Rudolf Mihály, Felsőzsolca főépítésze a Magyar Építész Kamara elnökének írott levelében. – Néhány településen a bejelentések egy részét nem tudták elfogadni, mivel ott egyszerű „pénzszerző akciót” látnak az újjáépítésben. A másik véglet a Felsőzsolcán összeomlott száznál több épület. Ezek jellemzően vályogházak, amelyek közül sok az árvíz előtt jó állapotban lévő, helyi védett kategóriába sorolt ingatlan. A legújabb házakon főként hajszálrepedések láthatók, és többségében újra kell parkettázni a szobákat. A 60-as, 70-es évek kockaházaiban több helyütt 20 centit süllyedt az aljzat, megsemmisült a burkolat, megrepedtek a válaszfalak, teljesen tönkrementek a kazánok. A kárlista várhatóan tovább növekszik, hiszen a száradás közben és utána még mozognak a házak. Másutt – például Dédestapolcsányon – még nincs kár, de a lesúvadt domboldal alig néhány 10 cm-re állt meg a házaktól. Így azokat el kell hagyni.
Az elkeseredés nőttön-nő, amit a felsőzsolcai polgármesteri hivatal ostroma is jelez. A szervezett állami segítség igen lassan érkezik. A Belügyminisztérium erejéből június végén még csak arra telt, hogy felhívással forduljon az építőanyaggyártó és -kivitelező cégekhez, valamint az építészekhez.
– Vissza kell adnunk a reményt azoknak, akik egy élet munkájának eredményét vesztették el az árvízben – hangoztatta Szaló Péter építésügyekért felelős államtitkár, aki úgy vélte, hogy a közvetlen adományozás mellett szükség lenne egyszerűen kivitelezhető, tájba illő, hagyományos lakóházak építéséhez építőanyagra, kivitelezési kapacitásra és könnyen adoptálható tervekre is. Eddig azonban csak négy építőipari cég, illetve hét építész ajánlkozott. Az utóbbiak által felajánlott 41 terv bírálatát szakmai zsűri értékeli majd.
Kissé együtt érzőbbnek bizonyultak a fuvarozók, akik nemzeti összefogást hirdettek az árvízkárosultak megsegítésére. A felhíváshoz csatlakozó cégek mindegyike vállalta egy árvíz által lerombolt ház felújítását, míg a kezdeményezéshez szintén csatlakozó Market Zrt. nemcsak az épületek típusterveit készíti el ingyen, de bármelyiket fel is építi két hónap alatt. Ezt már nem ingyen.
A térség azonban aligha épülhet újjá szolidaritásból. Július elejére a Fidesz-kabinet is felismerte ezt. A károk enyhítéséről szóló határozatában öszszesen 3,17 milliárd forintot biztosított a megsemmisült lakóingatlanokban élők elemi lakhatási feltételeinek megteremtésére. Az egyes települések helyreállítási keretösszegét a belügyminiszter határozza meg. A támogatást a helyi önkormányzatok igényelhetik és ők is osztják szét a károsultak között rászorultság alapján. A kormányhatározat ugyanakkor alapelvként határozza meg, hogy az öngondoskodásra hajlandó tulajdonosok nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe a biztosítással nem rendelkezőknél. A vissza nem térítendő állami támogatás csak lakóingatlan, illetve állandó lakhatás céljára használt üdülő újjáépítésére használható fel. Az összedőlt épületek bontási költsége viszont a tulajdonost terheli. A kormány ugyanakkor azt ajánlja az önkormányzatoknak, hogy közvetlenül ők fizessenek a kivitelező cégeknek. A számlákat csak az elvégzett munka műszaki ellenőrzése után fizetik ki. Készpénzt nem kapnak a károsultak.
A kormány egyébként építés helyett az ingatlanvásárlást részesíti előnyben, mivel azt olcsóbbnak és gyorsabbnak tartja. Bár a pénz még meg sem érkezett, a kabinet novemberre már tételes elszámolást kér az önkormányzatoktól.
Az idő valóban sürget, de még senki nem tud semmit.
– Az építőipari cégek többsége teljesen kivérzett az elmúlt évek ágazatot sújtó tartós recessziója miatt. Így nincsenek tartalékaik ahhoz, hogy saját büdzséjükből kezdjenek hozzá az építkezésekhez az utólagos elszámolás reményében – jelenti ki Varjasné Székely Éva, a Magyar Lakásépítők Országos Szövetségének elnöke. Az állami támogatásról pedig még csak szép ígéreteket hallottunk, de a konkrét cselekvési tervet, a finanszírozás módját még nem ismerjük. Hiába tehát a rengeteg szabad kivitelezői kapacitás, ha nincs, aki megszervezze a munkát. Rengeteg a megválaszolatlan kérdés: ki határozza meg, hogy mi az elemi szükséglet? Hogyan értendő, hogy csak az eredeti lakhatási körülmények állíthatók vissza? A viskók helyére komfort nélküli házakat építsenek a XXI. században? S ha nem, ki fizeti a különbséget?
– A 2001-es tiszai árvíz idejénközbeszerzési pályázatot írtak ki, és a nyertes konzorcium építette újjá a területet. Most erről nem is hallani. De akkor ki és mi alapján választja majd ki az építőipari cégeket? Mi garantálja a tisztes versenyt és a minőségi munkát? – sorolja tovább a kérdéseket Pallay Tibor , az Építési Vállalkozások Országos Szakszövetségének elnökségi tagja.
Az „Újból ház” fantázianevű konzorcium azonban nem vár a válaszokra. Érvényes építési engedély birtokában házat építenek Felsőzsolcán.
– Jól ismerjük a vidéket és az itt élőket. Különösen azt a nyugdíjas testvérpárt, akinek összedőlt a háza, amelyben már a nagyszüleik is laktak. Tisztes, dolgos emberek, nem egy tömegszállást érdemelnek öreg napjaikra. Bár volt biztosításuk, abból aligha telne ki a kétszobás palócház. A kilenc magyar vállalkozásból álló csoport azonban önköltségi áron biztosítja az építőanyagot és a munkaerőt – árulja el némi unszolás után José F. Lattes a konzorcium egyik munkatársa, aki kissé furcsállja, hogy mindenki a kormányra vár. Pedig késlekedésre most nincs idő. Már jócskán bent járunk a nyárban és az építkezések még meg sem kezdődtek, holott egy jó házhoz legalább három hónap kell. Mi csak tesszük a dolgunkat – mondja –, másoknak is ezt kellene tenni.
